Korábban már olvashattátok a blogon, hogy családot fogok cserélni. Most elmondom, vagyis inkább leírom az indokokat.
Nekem igazából semmi bajom a muzlim kulturával, de 3 hónap után, már kezdem rosszul érezni magam, hogy néha a vacsorám nem tudom megenni, mert olyan hangosan esznek, hogy a Ramadan miatt az utobbi napokban 4:30-kor kelek, hétvégénként egyaránt, és még sorolhatnám. Ezek igazából egyenként nem is tűnnek olyan nagynak, és amikor idejöttem, próbáltam viccként felfogni az egészet, de ha ezek mellett a házunktól 20 méterre, fényes nappal kirabolnak valakit, amikor kb. 15 ember látja, és az áldozat egyik lábfejét a rablás után csak a zokni tartja, és emiatt nem érzed magad biztonságban, mert tudod hogy minden reggel és délután is ott kell elsétálnod, amikor hazajössz, vagy mész az iskolába, az már kicsit nyugtalanító, és ekkor én már azt mondom hogy elég!
Végülis ameddig eljutottam erre a döntésre, akkor már túl voltam egy hosszú beszélgetésen a magyar szervezet elnökével, elmontam mi történt, és elmondta hogy igen ilyenkor hogy ha akarok akkor cserélhetek családot és környéket. Ezt elmondtam az itteni szervezetnek, és mondták hogy ők is aggódnak, és másnap már fel is hívták az iskolát, és elkezdtek egyeztetni, és a végeredmény az lett, hogy az iskola keres egy új családot, és ha ők nem találnak valakit, akkor valószínűleg el kell mennem Fokvárosból, mert a szervezetem csak más városokban keres majd családot. Így most hát minden reményem az iskolában van, mert az iskolát nem igen akarok váltani, itt jól érzem magam, és már vannak barátaim, haverok. Tehát nem igen akarok mindent újból kezdeni, és remélem nem is kell. Közben beszéltem egy másik cserediákkal, Björnerrel (ő Svédországból jött, és sokat segítet a felkészítő táborban) és ő mondta, hogy 2 hete ő is családot váltot, és mondta hogy nyugodjak meg, ez eltarthat több hétig is, mert ez elején a szervezet (YFU) várja az ajánlatokat, és keresi a családokat, majd kiválasztja a legjobbat. Így most én is várom az ajánlatokat. A jelenlegi családom, csak akkor fogja megtudni, hogy családot váltok, amikor már meglesz az új család.
2008. szeptember 26., péntek
Légibemutató
Az elmult hétvégén egy légibemutató volt a közeli reptéren. Nekem nagyon tetszet, mert nem kellett elmenni a reptérre, hogy lássuk az eseményeket, hanem csak elég volt felmásznom a tetőre, és nézni ahogy a vadászgépek, repulők, helikopterek különböző mutatványokat csinálnak, sokszor a fejem felet. Tehát mondhatjuk hogy az egész hétvégét a tetőn töltöttem. Nagyon érdekes volt nézni ezt a bemutatót, bár volt néhány kellemetlen dolog is benne. Ha egy vadászgép 30 méterrel a fejed felet fordul, mindezt több mint 1000 km/h sebességgel az egy kicsit hangos. Mondhatni nagyon. A házban az ablakok, az ágy, az asztal, és minden beleremeget amikor elment felettünk. Bár mindenestre nekem tetszett, és ennyi helikoptert, lenyűgöző légimutatványok még nem igen láttam. A családomnak ez természetes volt, mert minden évben megrendezik, és ők inkább már utáljék, mert hangos, én élveztem. Volt utasszállító gép, öreg bombázó gép, több mint 10 helikopter, meg még sok minden.
Dolgozatok
Most, hogy vége a vizsgaidőszaknak elkezdték visszaadni a dolgozatokat. Meglepő, de egy két dolgozatom meglepően jól sikerült, 4-es 5-ös. Úgye milyen jól hangzik, és még igaz is, csak az a baj hogy itt a legjobb jegy az a 8-al. :D. És evvel nincs vége az új dolgoknak, itt 3 tantárgyból 30% másik 3ból 40% a minimum. Ennek ellenére nekem 3 tantárgyból sikerült megbuknom. Matek, biosz, angol... Ezek mind olyan tantárgyak amikből otthon sosem voltam 4-esnél rosszabb. Sőt, matekból már sok ideje, az év végi jegyem matekból az 5-ös, bioszból szinte csak 5-ösöm van, angolból világ életembe 4-es voltam. :)
De 3 ból átmentem. Igaz ez mind angol nyelven van, és sokszor még a kérdést sem értem, vagy nem tudom a választ lefordítani angolra. De szerencsére ezeknek a jegyek nincs semmi komoly következménye, mert például az év végén megbukok (persze nem szeretnék) akkor is folytatom az osztállyal. (itt az év vége november 28-án van) Tehát mondhatni hogy egész sikeres voltam, ha avval számolunk, hogy én úgy számoltam, hogy mindenből megbukok. Föciből 60%-os tesztet írtam, ami sok osztálytársamnak nem sikerült. Igaz itt már a 80% ért megdicsérnek, és a 90% az elérhetetlen határ. Otthon és midig 90 és 100% közeli értékre megyek, és ami még ennél is viccesebb, vagy szomorúbb, hogy itt mindenki egész délután tanul, és a dolgozatok elött 2 óra felkészülési idő van... Nekem 2 óra már sok tanulás egy tantárgyhoz, maximum fél óra, tehát, otthon nekem nem is kell tanulnom a vizsgákra, mert a vizsgák elött épp elég lenne tanulnom. Tehát itt mindenki sokat tanul, és rosszak az eredmények, valamit nagyon elronthatnak... Nekem fél óra tanulás és megvan az 5-ös, sőt van olyan tantárgy amire nem is tanulok és megvan az ötös.... (és nem puskázok vagy másolok)
De 3 ból átmentem. Igaz ez mind angol nyelven van, és sokszor még a kérdést sem értem, vagy nem tudom a választ lefordítani angolra. De szerencsére ezeknek a jegyek nincs semmi komoly következménye, mert például az év végén megbukok (persze nem szeretnék) akkor is folytatom az osztállyal. (itt az év vége november 28-án van) Tehát mondhatni hogy egész sikeres voltam, ha avval számolunk, hogy én úgy számoltam, hogy mindenből megbukok. Föciből 60%-os tesztet írtam, ami sok osztálytársamnak nem sikerült. Igaz itt már a 80% ért megdicsérnek, és a 90% az elérhetetlen határ. Otthon és midig 90 és 100% közeli értékre megyek, és ami még ennél is viccesebb, vagy szomorúbb, hogy itt mindenki egész délután tanul, és a dolgozatok elött 2 óra felkészülési idő van... Nekem 2 óra már sok tanulás egy tantárgyhoz, maximum fél óra, tehát, otthon nekem nem is kell tanulnom a vizsgákra, mert a vizsgák elött épp elég lenne tanulnom. Tehát itt mindenki sokat tanul, és rosszak az eredmények, valamit nagyon elronthatnak... Nekem fél óra tanulás és megvan az 5-ös, sőt van olyan tantárgy amire nem is tanulok és megvan az ötös.... (és nem puskázok vagy másolok)
Betty's Bay
Csütörtökön beszeltém az iskolával a családváltással kapcsolatban, (errő majd később) és mondta hogy ha van kedvem akkor elmehetek vele, és a fárjével meg néhány barátjával egy nyaralóba. Én rögtön igent mondtam. Mondta hogy pénteken hozzak magammal egy htvégére elegentdő ruhát, stb.
Péntek reggel egy nagy táskával mentem iskolába, és egész nap a nap végét vártam. Iskola után elmentünk a házához, ami csupán öt percre van az iskolámtól, és ott megismerkedhettem a férjével, aki egy nagyon szimpatikus ember. És nem csak szimpatikus, de még a zenei ízlésünk is egyezik, ezért a hétvége folyamán sokat beszéltünk a 70's 80'as és 90's évek rock zenéiről, és rock bandáiról. A háznál gyorsan bepakkoltunk mindent, és máris indultunk. Ittlétem alatt ez volt az első alkalom amikor elhagytam Fokvárost. Az elején normál autópályán mentünk, majd kiérve a városból, egy gyönyörű tengerparti úton mentünk. A látvány leírhatatlan volt. Majd megpróbálok képeket csatolni, és akkor ti is láthatjátok. Útközben láttunk bálnákat, mert az egyik közeli öbölbe jönnek a Déli-Sarkról párzani, majd miután a bálna borjúk elég erősek, visszamennek. Az út kb. egy órás volt. A nyaraló is nagyon jó, és nagyon hangulatos hely. Nekem külön szobám volt. Utánunk nem sokkal meg is érkezett a másik házaspár is 2 gyerekkel. Az egyik 8 év körül lehet, a másik 14 éves volt. Az este nem sok mindnet csináltunk, beszélgettünk és jól éreztük magunkat.
Másnap reggel egy kiadós reggeli után elmentünk egy pingvin rezervátumba, ahol a pingvinek szabadon mászkáltak.Eddig nem tudtam hogy a pingvinek ilyen lusták, képesek 2 órát muzdulatlanul eltölteni, után elmentek enni és újból 2 óráig csak egyhelyben állás következett. A pingvinek után elmentünk egy gyönyörű helyre. Fehét homok, pálmafák, óceán. Ez szintén leírhatat látvány volt, és ezt is megpróbálom képeken bemutatni. Mire hazaértünk, délután 3 volt, ezért ebédeltünk, és én elmentem pihenni a szobámba. Este ittlétem alatt elöszőr bicikliztem, azért csak 5 percet, mert utána lefújt a szél a bicikliről. Még szerencsére az eső elött visszaértem a házba. Az éjszaka elég érdekes volt, mert az egész éjszaka mindenki izgult, hogy a tető kibirja a 100, 140 km/h-s szelet, ezért éjszaka nem sokat aludtunk. És másnap már vége is volt, bepakkoltunk, és délután indultunk haza. Út közben megáltunk Stellenbochban, ami egy egyetem város, és nagyon szép öreg épületek vannak, egy koncertre. Az együttes a világbajnok Gyermek Korús volt. Szerencsére a család még talált nekem egy jegyet. Elég érdekes volt, mert az én zenei teljesen más, de érdekes volt. A koncert után csak anyit mondtam a tanárom férjének hogy, azt hiszem én maradok a rocknál. Ő erre csak annyit mondot, hogy megérti, 15 évesen ő is szívesebben halgatot Guns N' Roses-t, vagy Radioheadet (ami most is a kedvenc együttese). A hétvége nagyon jó volt, és ez volt a legjobb dolog ami itt történt eddig velem. A hétvége folyamán több mint 500 képet csináltam, ebből megpróbálok egy párat felrakni a blogra.
Péntek reggel egy nagy táskával mentem iskolába, és egész nap a nap végét vártam. Iskola után elmentünk a házához, ami csupán öt percre van az iskolámtól, és ott megismerkedhettem a férjével, aki egy nagyon szimpatikus ember. És nem csak szimpatikus, de még a zenei ízlésünk is egyezik, ezért a hétvége folyamán sokat beszéltünk a 70's 80'as és 90's évek rock zenéiről, és rock bandáiról. A háznál gyorsan bepakkoltunk mindent, és máris indultunk. Ittlétem alatt ez volt az első alkalom amikor elhagytam Fokvárost. Az elején normál autópályán mentünk, majd kiérve a városból, egy gyönyörű tengerparti úton mentünk. A látvány leírhatatlan volt. Majd megpróbálok képeket csatolni, és akkor ti is láthatjátok. Útközben láttunk bálnákat, mert az egyik közeli öbölbe jönnek a Déli-Sarkról párzani, majd miután a bálna borjúk elég erősek, visszamennek. Az út kb. egy órás volt. A nyaraló is nagyon jó, és nagyon hangulatos hely. Nekem külön szobám volt. Utánunk nem sokkal meg is érkezett a másik házaspár is 2 gyerekkel. Az egyik 8 év körül lehet, a másik 14 éves volt. Az este nem sok mindnet csináltunk, beszélgettünk és jól éreztük magunkat.
Másnap reggel egy kiadós reggeli után elmentünk egy pingvin rezervátumba, ahol a pingvinek szabadon mászkáltak.Eddig nem tudtam hogy a pingvinek ilyen lusták, képesek 2 órát muzdulatlanul eltölteni, után elmentek enni és újból 2 óráig csak egyhelyben állás következett. A pingvinek után elmentünk egy gyönyörű helyre. Fehét homok, pálmafák, óceán. Ez szintén leírhatat látvány volt, és ezt is megpróbálom képeken bemutatni. Mire hazaértünk, délután 3 volt, ezért ebédeltünk, és én elmentem pihenni a szobámba. Este ittlétem alatt elöszőr bicikliztem, azért csak 5 percet, mert utána lefújt a szél a bicikliről. Még szerencsére az eső elött visszaértem a házba. Az éjszaka elég érdekes volt, mert az egész éjszaka mindenki izgult, hogy a tető kibirja a 100, 140 km/h-s szelet, ezért éjszaka nem sokat aludtunk. És másnap már vége is volt, bepakkoltunk, és délután indultunk haza. Út közben megáltunk Stellenbochban, ami egy egyetem város, és nagyon szép öreg épületek vannak, egy koncertre. Az együttes a világbajnok Gyermek Korús volt. Szerencsére a család még talált nekem egy jegyet. Elég érdekes volt, mert az én zenei teljesen más, de érdekes volt. A koncert után csak anyit mondtam a tanárom férjének hogy, azt hiszem én maradok a rocknál. Ő erre csak annyit mondot, hogy megérti, 15 évesen ő is szívesebben halgatot Guns N' Roses-t, vagy Radioheadet (ami most is a kedvenc együttese). A hétvége nagyon jó volt, és ez volt a legjobb dolog ami itt történt eddig velem. A hétvége folyamán több mint 500 képet csináltam, ebből megpróbálok egy párat felrakni a blogra.
Kirandulás az osztállyal
Én itt most 10. osztályos vagyok, ami egyenlő az otthoni 8.-al. Mivel az osztálytársaimnak a vizsgaidőszak végén el kellett menniük segíteni korházakba, rendörségen stb. addig az összes cserediáknak a 8-osokkal kellett menniük mindenfele a városban.
Első nap egy muzeumban voltunk ahol mindenféle preparált állatt volt, itt a többi cserediákkal mozoktam, és mivel már nekik is kezdett hiányozni az, hogy otthon sokat viccelnek, és itt minden nagyon komoly és katonás, ezért egy csomó vicces dolgot csináltunk. Tehát nagyon jol elvoltunk, igaz ez a muzeum személyzetének nem igen tetszett, mert néha elég hangosak voltunk. A többieknek ebből egy kiselőadást kellett csinálni, de ránk szerencsére ez nem vonatkozott, ezért gondtalanul és jokedvüen jártuk körbe a muzeumot, néha, amikor láttunk egy-két embert a csoportból, akik az állatokról és a muzeumrol jegyzetelnek, megemlítettük , hogy milyen jó hogy nekünk nem kell ezt csinálni... :)
A muzeum után, egy másik muzeumba mentünk, ahol a arról volt egy kiállítás, hogy honnan hoztak ide rabszolgákat, és megtudhatuk hogy milyen körülmények között élhettek.
Utána elmentünk egy planetáriumba, ahol a hátradönthető székek és a sötétség miatt, meg azért is mert minden nap 5 kor kelek, hamar elaludtam. De hallás után ítélve egész jó volt.:)A második nap elmentünk egy aquáriumba, ahol láthattunk pingvineket cápákat, meg egy csomó érdekes és ronda halat, vagyis csak elég érdekes formájuk volt, egy-kettő különösen hülyén nézett ki. Ezek után elmentünk egy fél órás hajókirándulásra. Napközben sokat beszéltem a többiekkel, meg a cserediákokkal. Összesen 8 cserediák van, ebből 5 német, 1 osztrák, 1 brazil, és én. Ebben csak az az idegesítő, hogy a németek folyton németül beszélnek, amit már egyre jobban megértek, végülis 8 éven keresztül, igaz nem nagyon intenzíven, de tanultam németül. A brazil srácot nagyon idegesíti hogy nem érti hogy miről van szó, és ezt már többször is közölte, elég érdekesen, vagyis dühösen hogy nem lehetne-e angolul beszelni. De a míg mi angolul beszélünk, evvel is fejlesztjük az angolunkat, és nem az anyanyelvünkön beszélünk. Most is amikor írom a blogot, néha elgondolkozok, hogy hogyan is fogalmazzam meg magyarul, de angolul már rég eszembe jutot. Még aznap délután nem tudom már hogy miért de bentmaradtam beszélgetni a kirándulás után a többiekkel. Ez kb. 2 óra fele lehetett, végülis kb. úgy 5-kor indultam el haza a suliból, ami tök jó, mert kezdtek hiányozni azok a délutánok otthonról, amikor mindig 4-ig bent maradtam a suliba, és beszélgettem a többiekkel, mert itt eddig minden délután rögtön suli után mindenki hazament. Szerencsére mostmár vannak emberek akikkel tudok beszélgetni. :)Mindenesetre ez a két nap eddigi legjobb nap volt azóta, amióta elhagytam a felkészitő tábort
Első nap egy muzeumban voltunk ahol mindenféle preparált állatt volt, itt a többi cserediákkal mozoktam, és mivel már nekik is kezdett hiányozni az, hogy otthon sokat viccelnek, és itt minden nagyon komoly és katonás, ezért egy csomó vicces dolgot csináltunk. Tehát nagyon jol elvoltunk, igaz ez a muzeum személyzetének nem igen tetszett, mert néha elég hangosak voltunk. A többieknek ebből egy kiselőadást kellett csinálni, de ránk szerencsére ez nem vonatkozott, ezért gondtalanul és jokedvüen jártuk körbe a muzeumot, néha, amikor láttunk egy-két embert a csoportból, akik az állatokról és a muzeumrol jegyzetelnek, megemlítettük , hogy milyen jó hogy nekünk nem kell ezt csinálni... :)
A muzeum után, egy másik muzeumba mentünk, ahol a arról volt egy kiállítás, hogy honnan hoztak ide rabszolgákat, és megtudhatuk hogy milyen körülmények között élhettek.
Utána elmentünk egy planetáriumba, ahol a hátradönthető székek és a sötétség miatt, meg azért is mert minden nap 5 kor kelek, hamar elaludtam. De hallás után ítélve egész jó volt.:)A második nap elmentünk egy aquáriumba, ahol láthattunk pingvineket cápákat, meg egy csomó érdekes és ronda halat, vagyis csak elég érdekes formájuk volt, egy-kettő különösen hülyén nézett ki. Ezek után elmentünk egy fél órás hajókirándulásra. Napközben sokat beszéltem a többiekkel, meg a cserediákokkal. Összesen 8 cserediák van, ebből 5 német, 1 osztrák, 1 brazil, és én. Ebben csak az az idegesítő, hogy a németek folyton németül beszélnek, amit már egyre jobban megértek, végülis 8 éven keresztül, igaz nem nagyon intenzíven, de tanultam németül. A brazil srácot nagyon idegesíti hogy nem érti hogy miről van szó, és ezt már többször is közölte, elég érdekesen, vagyis dühösen hogy nem lehetne-e angolul beszelni. De a míg mi angolul beszélünk, evvel is fejlesztjük az angolunkat, és nem az anyanyelvünkön beszélünk. Most is amikor írom a blogot, néha elgondolkozok, hogy hogyan is fogalmazzam meg magyarul, de angolul már rég eszembe jutot. Még aznap délután nem tudom már hogy miért de bentmaradtam beszélgetni a kirándulás után a többiekkel. Ez kb. 2 óra fele lehetett, végülis kb. úgy 5-kor indultam el haza a suliból, ami tök jó, mert kezdtek hiányozni azok a délutánok otthonról, amikor mindig 4-ig bent maradtam a suliba, és beszélgettem a többiekkel, mert itt eddig minden délután rögtön suli után mindenki hazament. Szerencsére mostmár vannak emberek akikkel tudok beszélgetni. :)Mindenesetre ez a két nap eddigi legjobb nap volt azóta, amióta elhagytam a felkészitő tábort
Első próbálkozás
Aki nem tudná, én egy muzlim családba kerültem, akik elég vallásosak, ezért a most tartó ramadant is betartják. Ramadankor a muzlim hívők csak napfelkelte elött, és naplemente után esznek. A ramadan 30 napos. A családom ez alatt a 30 nap alatt reggel 5-kor kell, és ekkor sajnos én is felébredek, mert elég zajosak. Így hát hétvégén és hétköznap minden reggel 5-kor, igaz késöbb már 4-kor fogok kellni. Egyenlőre magamsem tudom hogy ezt hogy fogom túlélni de megpróbálom. Szombaton meg probáltam én, hogy egész nap nem eszek és nem iszom. Délután 3-ig semmi gondom nem akadt, elvoltam. Majd megláttam anyukám sütijét az asztalon, és az elkövetkezendő 1 órában csak az ízén járt az eszem, és én már addigra elég éhes lettem. Végülis 3, 4 óra között mondtam, hogy belehalok ha nem eszem abból a sütiből. Hát ettem belőle, és evvel vége is volt az egésznek. Amugy sokkal egyszerűbbnek gondoltam azt hogy nem eszem semmit, hiszen csak nem kell csinálni semmit. És talán ez olyan nehéz benne, megálni azt, amit amugy minden nap csinálunk, valaki többször (mint pl. én) valaki kevesebbszer, és ez az evés.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)