Augusztus 11.

Ez a nap, elég érdekes volt, mint minden nap, ez is reggel kezdödőtt, és vele együtt a balszerencsék sorozata is. Reggel, mikor már késésben voltam, akkor vettem észre, hogy az egyenruhám egyik gombja le van szakadva, szerencsére a gombot elraktam az egyik zsebembe így anyukám fel tudta varni. Ez 7 órakor volt, és ilyenkor már nekem rég a buszmegállóban, vagy közel a buszmegállóba menet kellett volna lennem, mert a busz 7 óra, és 7:10 között bármikor jöhet. Ezért én elkezdtem futni, ami abból a szempontból volt rosz, hogy én ugyancsak a reggeli után voltam, ami egy nagy tál Korn Flakest jelent. Emellett rajtam volt még az elég nehéz iskolatáskám, és a sport táskám is, mert ma edzésem is volt. Tehát a reggel elég jól kezdödőtt. Elég fáradtan, és felkavart gyomorral, de megérkeztem a buszmegállóba. Onnan tudtam hogy nem ment még el a busz, hogy minden reggel egy hölgy is ugyan ebben a megállóban száll fel, és ő még a megállóban várt. Mindez 7:10-kor. Vártunk, vártunk, de a busz nem jött. Majd végül a busz 7:25-kor megérkezett. Ekkor már tudtam, hogy a suliból is elkéstem.
Így is lett, az iskolába 7:50-re kell megérkezni, és 8-ra értem oda. Próbáltam bemenni a szokott ajtón, de az zárva volt. Nézem hogy a többiek merre mennek, és mindenki a recepció ajtaján ment be, ahonnan egy folyosón át lehet menni az iskolába. Hát én is arra mentem. Mikor odaértem és bementem az ajtón, kb. 30 diáktársam lehetett még ott, és mindenki sorba állt. A sor elején meg egy nő, aki cetliket osztott, amin a gyerek neve, és osztálya állt, majd az hogy késett. Én 8-kor álltam be a sorba, 10 perc késéssel, mire sorra kerültem, 8:15 volt és már 25 percet késtem. No comment. Itthon maximum annyit csinálnak ha kések, hogy felírják, hogy 5, vagy 10 perc, és csatlakozom az órához. Érdekes. Itt az első óra elött mindig van, 15 perc, amit az osztályföbőkkel töltünk, aki berírja a hiányzókat stb. Mikor beértem erre a 0. órára a tanár a kezembe nyomot 2 papírt. Az elsőn az állt, hogy „késtem” és oda volt írva, elég hosszan hogy az iskola nem tűri el hogy késsenek a diákok, és figyelmezteti a szülőket ennek betartására. Mindez fél oldalon keresztül volt leírva, majd a végén a szülőnek alá kell írnia. Csak egy kérdés, mit tudnak a fogadószüleim tenni annak érdekében hogy a busz menetrendszerint jöjjön. Szerintem nem sokat, de mindegy.
A másik papíron, meg a vizsgáim voltak. Augusztus 26-tól szeptember 6-ig minden nap lesz valamilyen vizsgám. Hát, próbálok nem megbukni.
És itt még ért véget a balszerencsém. Második órában biológi dolgozatott írtam. A kérdéseket sem értettem, nem hogy a válaszokat. Volt nálam egy szotár, de az sajnos nem a biológia kifejezésekre szakosodott, így hát kénytelen voltam valahogy kitalálni a válaszokat, mert azért talán eltalálok valamit. Az első feladat elég egyszerű volt, mert volt egy kérdés, és nekünk csak ki kellett választani, hogy a, b, c vagy d. Hát én megtippeltem az egészet. Tippelésből elég jó vagyok, remélem most sem hagyott el a szerencse. Dolgozat végén azért megkérdeztem a tanártól, hogy mi lesz hogy ha megbukom. Ő mosolyogva csak annyit mondott: „semmi”
Biosz után, matekdolgozat következet. Itt már a feladatok felét értettem, a többit a mellett ülő fiú. Megosztottuk a válaszainkat. A lesés technikáját szerintem év végére tökélyre fogom fejleszteni. Végülis azért jöttem ide hogy tanuljak, igaz szerintem sokan más fajta tanulásra gondoltak. Én is. Aminr értem a kérdéseket, akkor már tudok rá válaszolni, de amíg a kérdést sem értem, és sok dolgozat van, addig hát ezt csinálom. Remélem nem tart sokáig. Ezek után, 20 perc szünet után, angol következett, amire egy plakátot kellett volna csinálnom, egy olyan könyvből, amit el sem olvastam, és a többiek már 2 hónapja azt olvassák, én meg 2 hete járok ide, és a közepéből elolvastam 3 fejezetet. A tanárral arra jutottunk, hogy az egyik fejezetből kell csinálnom egy plakátot, de azt még nem tudom hogy hogyan, mert egy papírbólt nincs a közelben, vagy olyan hely, ahol be tudnám szerezni ezeket a dolgokat. De a tanárokat ez nem igen érdekli. A nap fénypontja még hátra van. De ez egy kis magyarázást igényel, az Afrikai iskola rendszerről. Heti háromszor van közös összejövetel, ahol az igazgató tart beszédet. És elmondják az új információkat. Ma is volt, és ekkor volt az, hogy mögöttem lévő sorokban, valaki galambokat eresztet, és ez 10 körülötte álló fiunak nagyon megtetszett ezért elkezdtek nevetni. De ez meg a tanároknak nem tetszet, így hát az egész 10. osztálynak kb. 40 embernek ki kellett mennie az udvarba. Ott elmondták, hogy mi büntetésben leszünk, az elkövetkezendő fél órában, amíg ez az összejövetel tart. Mindez tűző napon. Most kb. olyan idő van, mint otthon május közepén, tehát polóban kényelmesen el lehet lenni. Mi rajtunk van egy ing, egy pulcsi, és egy blézer. És amikor elkezdtük levennni a blézert, a tanár mondta, hogy nem, fél óráig itt fogunk ülni a napon úgy ahogy vagyunk. Nekem a végére a naptól a szemüvegemről lepattogzott, a festék, vagyis csak egy részéről, így hát elég érdekesen néz ki. Szerintem itthon a szülők beperelték volna az iskolát ha ezt csinálják a diákokkal, itt ez bevett szokás. Végülis sikeresen túléltem a napot. A hockiedzésen kapus volt, jó sok védő felszerelés volt rajtam, annyi, hogy mozduli alig tudtam. Így a messzebb lévő labdákat rendszeresen bekaptam, és szerintem még egy ideig be is fogom kapni.
Mikor hazaérkeztem, egy levél várt a YFU tól, amiben az állt hogy a következő hétvégére tervezett program, az összes cserediák aki ebben a megyében van, találkozik, és megbeszéljük, hogy kinek milyen volt az első hónapja, az csak szeptemberben lesz, mert az egyik gyerek nem ér rá. Nekem evvel csak az volt a bajom, hogy amikor megérkeztem a családhoz, akkor megnéztem hogy mikor fogom újra látni a többieket, és hát a megérkezésemtől fogva nagyon vártam ezt a találkozót. De legalább sok dolog történt velem, és ezt a napot nem rosz dolognak fogom fel, izgalmas nap volt, az tény.