Második nap a Settlersben

Ma mentem először tömegközlekedési eszközzel, rövidebb nevén busszal, iskolába. A busz 6:50-re volt kiírva, de mielőtt még nem utaztam volna vele, nem értettem, hogy mért mondják hogy elég 7:05-re kimenni a megállóba, akkor értettem meg, amikor 7:11-kor megérkezett a busz. Felszáláskor, csak annyit tudtam, hogy a Mike Peenar Roadnál kell leszálnom, de azt, hogy hol van, azt csak sejtettem, mert már egyszer elmentem az iskolámhoz, igaz akkor autóval, és akkor megpróbáltam memorizálni, hogy hol kell majd leszálnom, de akkor világos volt. Itt kb. fél nyolckor kell fel a nap, ezért sötétben utaztam, és végképp nem tudtam hogy hol kell leszállni. De a buszon megkérdeztem, és egy hölgy is ugyan ott szállt le mint én, ezért megkértem, hogy szóljon, amikor leszáll. Így is történt. Végülis annyit sikerült megjegyeznem, hogy a legnagyobb Volkswagen kereskedés utáni emelkedő tetején. Az legnagyobb azért lényeges a Volkswagen kereskedés elött, mert itt mindenhol autókereskedés van. Nem úgy mint otthon, hogy a főútakon kb. 2km/1 arányban, hanem itt 100m/3 magyarul 33m/1, de ez az átlag, azon az úton, ahol én járok, ott van olyan, hogy egymás mellett 5, utána egy gyorsétterem, és megint 1. (ezt majd megpróbálom lefényképezni, mert ez elég túlzásnak hangozhatt otthon, de itt tényleg így van) Lényeg a lényeg, sikeresen megérkeztem az iskolába. Az iskolába 2 új barátjelöltel több lett, azért nem hívom őket barátnak, mert 2 nap után nem kötődnek barátságok. Van egy segítőkész, jófej gyerek az évfolyamba, mindenki mondja hogy ő milyen jófej, vele én is jóban vagyok, csak egy gondom van vele, mivel nem artikulál ezért elég nehezen értem meg. Amúgy nincsenek akkora nyelvi gondjaim mint azt hittem. Egész jól megtudom magam értetni, és mostmár kezdek arra is odafigyelni, hogy ne csak megértetsem magam, hanem amit mondok, az helyes is legyen. Ez írásban egész jól megy, de szóban azért vannak még hibáim. Az iskolában a legjobban a matek és a földrajz tetszik. A földrajztanár nagyon jó, de azt mondták, hogy ő csak egy helyettesítő tanár, mert a rendes tanár elutazott, és csak jövő hét hétfőn lesz. Remélem ő is olyan jó tanár mint a mostani. A matek még azért is jó, mert én a mostani anyagrészt már tanúltam, és ezért nekem kb. 20mp megoldani a feladatott, a többieknek meg 5 perc. De azért figyelek, hátha valami új technikát tanulhatok. De hogy ne csak a legjobb tantárgyakat említsem, a legrosszabbról is néhány szót.J Ez a dráma, amit nem is tudom hogy mért választottam, de szerinem meg fogom változtatni, mert halál unalmas számomra. Megnézem majd hogy milyen tantárgyakar csinálhatok helyette, de majd kiderűl hogy mi lesz.
Az utolsó órán megkaptam a könyveim. Itt a könyvek egyenlőek a füzetekkel, amit érdekes volt hazavinnem, mert kb. 10kg volt az összes, és egy dobozban kellett vinnem őket, ami mert csak azért is fárasztó, mert kb. 2km-t kell gyalogolnom. De ne siessünk ennyire előre, az utolsó elötti órán, afrikaanson, beszélgettem a tanárral, majd mondtam hogy Kensington-ban élek, és erre szörnyűlködve kérdezte, hogy ez komoly, majd megkérdezte hogy hogyan járok iskolába, és mondtam, hogy busszal, és erre már mindenki azt mondta hogy te úr isten az nagyon veszélyes, meg ilyenek. Nekem nem tűnt annyira veszélyesnek. Majd szóbajött, Magyarország, hol élek, miket csinálok, és mondtam hogy hosszú hajam volt, megmutattam egy képet a telefonomon, (amit csak azért vittem magammal, hogy ha eltévednék, akkor tudja telefonálni, de a kabátom belső zsebében tartom) és sokan mondták, hogy sokkal jobb volt. Igen, egyett értek velük, de hát ez van.
Délután kiszámoltam, hogy eddig mennyi pénzt költöttem, átlagosan, az első hónapban kb. kétszer annyit költök, mint a többibe, (havi 20-30.000 az ajánlott) mert egyenruhát, meg egy csomó cuccott kell vennem, eddig 31630 forintott költöttem, de ha nem az iskolában vásároltam volna az egyenruhám, akkor valószínűleg kb. 45000 forint lenne, mert most megúsztam 4000 forintból, ha iskolán kívűl veszem, akkor meg 15000 forint lett volna. Ezt az összeget, a 31630-at, úgy kaptam, hogy megnéztem a számlákat, plussz 100 rand amit az anyukámnak adtam. 100 rand nem hangzik túl soknak, 2000 forint átszámítva, de itt mivel, kb. minden fele olyan olcsó, vagy még annál is olcsóbb, ezért otthoni viszonylatban, 4-5000 forint. De ez a 31630 nem a végösszeg, sajnos, mert a hétvégén kell még vennem hokicipőt, és hoki ütőt, de remélem olcsón megúszom, mert most mindenhol akciók vannak, nemrég láttam egy Nike focicipőt, 136 Randért, 2720 forintért, ami talán nem a legjobb, de a célnak tökéletesen megfelel. Azért tartom meg a számlákat, mert a csereév végén a reptéren visszakapom az adót, ami kb. 20%! Tehát eddig, 6326 forint jár vissza, ha tényleg 20% az adó. Eddig ennyit.
Az apukámnak üzenem: új akumulátort vettem a fényképezőgépekhez, mert az otthonról hozottak nem műkődnek. Ezek kb. 4000 Forintba kerültek!

Első napom az új iskolában, a Settlers Hight School-ban

Ez egy sokkal barátságosabb iskola mint a másik, az emberek is sokkal barátságosabbak. Egyetlen hátránya van az iskolának, hogy reggel 5:50-kor kell kelnem, míg a kensingtoni iskolába elég volt 7:15-kor J csak ebben jobb a kensingtoni iskola, az új iskola minden másban jobb. Gyorsan el telt a nap, csak nem tudom hogy délután mint csináljak, mert még nem kezdtem el a hokizást, majd beszélnem kell a hoki edzővel, de ha elkezdem a hokit, akkor két délutánra már lesz programom, megpróbálok a többi délutánra is valamit kitalálni, ha mást nem, beszéleg az igazgatóval, hogy nem lehetene-e ha egyszererre két sportot csinálnék. Szerintem nem fog sikerülni, mert az igazgató nem túl barátságos, de egy próbát mindenképp megér. A tanítás színvonala, kb. olyan mint az otthoni iskolámba, sőt, egy-két terem még jobban is fel van szerelve. A matekterembe például nem hagyományos tábla van, hanem egy projektor és speciális tábla és a tanár úgy ír arra a táblára, mintha egy normál táblára írna, egy úgy váltja a színeket, formákat, és úgy törli le a táblát, mintha Paint-be rajzolna, csak nem az egérrel, hanem egy speciális rúddal teszi mindezt. Remélem a többi nap és a hátralévő sok idő is ilyen jó lesz ebben az iskolában mint ma volt. De ez még csak az első nap volt, tehát bármi változhat, de remélem nem lesz rosszabb, igaz, mért is lenne? De a délutánokra bizony ki kell valamit találnom, hogy elfoglaljam magam.

Juli. 26.

Napközben nem volt mit csinálni, ezért többnyire zenéthalgattam, és megpróbáltam elfoglalni magam. Az apukám kint barkácsolt valamit a kertben, kimentem hozzá, és segítettem neki, és közben beszélgettünk. Ekkor tapasztaltam meg egy elég fura dolgott. A bátyám, amikor épp nem gépezet, kijött hozzánk, és nézte hogy mit csinálunk. És csak azután segített az apukámnak, miután látta, hogy én is segítek neki, ha én nem kezdek el segíteni neki, akkor neki eszébe se jut...
Este, egy születésnapi buli pincérként tevékenykedtünk. Ott voltak a bátyám barátai is. Az elején el sem akartam menni, de végülis belegondoltam, hogy otthon úgyis csak unatkoznék, úgyhogy elmentem. Sikerült minden alkalmat kihasználnom, hogy egyek, és egész jó volt. Végülis nem is olyan rossz dolog segíteni az embereknek, és közben még beszélgetni is tudtam velük. A legjobban az tetszett, miután az utolsó vendég is elment, leszedtük az összes asztalt, kivéve egyett, amit megterítettünk magunknak, majd jöhetett a nagy evés (a nagy fogyás ellentetjeJ) kb. 12-kor kezdhettük el, és 1-ig ettünk. Volt egy torta, kb. 30cm széles, és 40cm hosszú, és a tetején 2cm eper volt. Én elkezdtem megenni az epret a tetejéről, kb 2 kiló epret ehettem, útána elkezdett fájni a hasam, ezért leálltam.De ebből arra a megállapításra jutottam, hogy a Dél-Afrikai eper sokkal jobb mint az otthoni, mert az otthoniban kb. minden 4-5 szem nem néz ki túl jól, itt viszont az összes eper jól néz ki, és nagyon finom. Kb. fél 2-re érhettünk haza, és én 12-ig aludtam. Délután átjött hozzánk a legídősebb bátyám, Faiso, aki már házas, és van egy fia. Mivel nekem még sok dolgot kellett vennem az iskolába, és ők (Faiso és a felesége) meg úgyis vásárolni indultak, ezért elmentem velük. A Canal Walk, a világ egyik legnagyobb bevásárló központja, kb. olyan stílusu mint a West End, csak 25-30-szor nagyobb. Körübelül 2-kor indultunk el, és este 7-re értünk haza, közben ettem egy-két helyi specialitást, egy megvettem az iskolához szükséges dolgokat. A nap végére arra a megállapításra jutottam, hogy itt minden féláron van, vagy még olcsóbb. Például: Otthon vettem egy Nike cipőt 20.000 forintért, itt ugyan azt a cipőt láttam, átszámítva 8.000 forintért. Egy 80 gigás iPod otthon kb. 78.000 forint (amikor még otthon voltam akkor ennyi volt) itt átszámítva 42.000 forint. Én itt egy csomó dolgott olcsónak találtam, de Faiso ezek közül sok dolgott drágállott. Azt tervezem, hogy mielött hazamegyek, itt veszem meg a szükséges dolgaimat, mert itt minden sokkal olcsóbb.

Az új iskolám: Settlers Hight School

Az új iskolám a Settlers Hight School, ami hasonlít a magyarországi iskolámra, színvonalban. A diákokról nem tudok semmit, mivel csak az igazgatóval találkoztam, aki beszélt velem, elmondta az iskola tulajdonságait. A beszélgetés közben kiderült, hogy ez Wester Cape (Wester Cape, a „megye” neve ahol vagyok, és kb. kétszer akkora mint Magyarország), 3. legjobb állami iskolája, de itt ne úgy képzeljük el az állami iskolákat mint otthon, hanem itt vannak olyan állami iskolák, amik fizetőseg, ez az iskola is egy ilyen iskola. Az igazgatóval való beszélgetés után elmentünk a ruhatárba, ahol megvehettem az egyenruhám. Ez olyan tipikus egyenruha, a Kensington Hight’-ban nem volt igazi egyenruha, ott csak egy fekete pulcsit és egy fehér inget kellett hordani, szürke gatyával, és fekete cipővel. Itt van egy kabát az iskola jelvényével, nyakkendő, és egy szürke pulóver. Sokkal jobban egyenruha beütése van.
Hétfőn lesz az első napom, és akkor kiderül hogy milyenek a tanárok, gyerekek.

Utolsó napom a Kensington Hight’-ban

Ma volt az utolsó napom a Kensington Hight School-ban, mivel holnap megyek az új iskolámba, igaz, csak beszélgetni fogok az igazgatóval, és megtudom hogy hogyan juthatok el az iskolámhoz. De visszatérve az iskolámhoz, mindenki rendes volt, de ma is történtek számomra igen meglepő dolgok, igaz most nem a diákok részéről, hanem az egyik tanár, egy régi, minden bizonnyal szebb napokat is látott, portörlővel ütötte meg 4 osztálytársam, persze nem a portörlő részével, hanem a fa nyelével, azért mert nem maradtak csöndbe. Ez nyomtakésította bennem, hogy innen el kell mennem, mert lehet hogy új kultúra, meg minden, de azért ez már sok. Legalábbis nekem. Tegnapi rögbiedzés annyira jól sikerült számomra, hogy ma elhívtak az egyik mecsre, igaz csak nézőnek. Sőt a rögbicsapat tagjai akikekkel elöző nap ismerkedtem meg segítettek, és beszélgettek velem. A rögbi mecs valamikor 3 óra környékén kezdődhetet, de mi fél 2kor indultunk az iskolából, ami abból a szempontból is jó volt, hogy egy órával kevesebb volt. A rögbi mecs elég messze volt, Fokváros másik részén, mi egy kisbusszal mentünk, és szerintem ilyen messze még sosem voltak az itteni lakásomtól, a megékezésem óta, és a Table Mounten másik oldalást is láthattam. Az utaásról annyit, hogy ezen a környéken mindenki szereti a technot és a rappet. A buszsoffőr is megmutadta hogy ős is nagyon szereti ezeket a műfajokat, mert egész úton maxon halgattuk, és a basszus akkora volt, hogy nem lehetett hallani a szöveget. A rögbi mecset 22-12-re megnyertük (A rögbi mecsek, sokkal izgalmasabbak mint a lóversenyek, ráadásul csak 2 órásak, nem egy egész napos program, igen, ez egy célzás volt, remélem az illetőnek majd feltűnik, hogy róla volt szóJ), mecs közben Mr. Petersonnal beszélgettem, és Ő mondta, hogy valamelyik hétvégén megmutatja nekem Fokvárost, és a Table Mountent, meg a környező hegyeket, ráadásul mindezt úgy, hogy pénteken iskola után indulva, és hétfő reggel visszaérkezve. Ennek a meghívásnak nagyon örültem, mert mozoghatok, új tájakat fedezhetek fel. Ősszesítve ez egy nagyon jó nap volt. Remélem a jövőben is ehhez hasonló napok várnak, de sokat kell dolgoznom, hogy kapjak még ilyen meghívásokat.

Juli. 23.

Délelött nagyon rossz volt, majdnem sírtam, mert csak rossz dolgokra tudtam gondolni, hogy a család nem megy sehova, meg ilyenek, de délután beszéltem gabival, a magyar YFU elnökével, és ő mondta, hogy magamnak kell szerveznem az útjaimat, mert a családnak nem kötelessége hogy utazzon velem. És igaza van, mert mért várom el, hogy a család elvigyen valahova? Lehet hogy kevesebbet fogok utazni mint mások, de lehet hogy az anyuka megtanúlja megfőzni a kedvenc ételem.
Közben új információkat tudtam meg az iskolámról, Settlers Hight School. Ami Bellvilleben van, Bellville, meg egy kisváros, Fokváros mellett. Majd buszoznom kell, ami elég érdekes lesz. (korábban már beszámoltam Fokváros közlekedéséről) Annyit tudok most az iskolámról, hogy egy jó iskola, és tudok majd teniszezni. Ha teniszezni tudok akkor biztos más sportot is tudok majd csinálni. Azért jó, hogyha valamit tudok csinálni, mert akkor nem gondolok haza, hanem lekött valami, remélem sok új sportott kipróbálhatok, mert ez az első 2 hét nagyon unalmas volt, amiről persze senki nem tehet, és remélem innentől már nem lesznek gondjaim, csak élnem kell a magam kis életét. De gondok úgyis lesznek, csak nem szeretném hogy ekkora gondok legyenek, mint például iskola váltás. Szerintem Hans, és a Dél-Afrikai YFU kitett magáért, mert az elején azt hittem, hogy valami kis állami iskolákat fognak keresni, olyanokat mint amilyen az elöző volt, de nem! A környék legjobb iskoláiba próbártak betenni, csak helyhiány miatt nem sikerült, ezért most nem annyira a környék, de a szóbajöhető legjobb iskolába fogok járni. Vagyis azok alapján amiket tudok. De majd bővebben beszámolok az iskoláról, amikor már oda fogok járni. Most csak ennyit tudok róla, amit leírtam.
Délután elmentem a bátyám rögbiedzésére, de mostmár be is kapcsolódtam. Igaz a rögbit még most is agresszívnak találom de legalább mozogtam. Új emberekkel ismerkedtem meg, és lehet hogy továbbra is eljárok majd ezekre az edzésekre, ha nem is a rögbi, de a társaság miatt nagyon gondolkozom rajta.

Job Shadowing

Job Shadowing, annyit kell erről tudni, hogy az iskolában a 11. osztályos tanulóknak 3 napra el kell menni dolgozniuk. Én az Aquariumba szerettem volna menni, az iskolában nehezen de megoldották, pontosabban egy lány megoldotta, hogy ott dolgozhassak. Azt mondta, hogy odamegyünk, bemutatkozunk és máris elkezdhetjük a munkánkat. Odamentünk hétfő reggel a bátyámmal, ekkor volt szerencsém kipróbálni a tömegközlekedést. Odaérve azt mondták nekünk, hogy írjunk egy 2 oldalas fogalamazást magunkról és hogy mért akarunk idejönni dolgozni, és ha azt aznap délután elküldjük akkor másnap megmutatják, hogy mit kell csinálni, és akár szerdán dolgozhatunk is... De mivel szerda az utolsó nap a job shadowing ezért úgy döntöttünk, hogy keresünk valami másik munkát. Mivel mindez reggel 9-kor volt, ezért még bentmaradtunk a városban, igaz, csak az óceánparton és a közeli bevásárlóközpontban, ahol az egyik bátyámnak a barátnője dolgozik. Tőle kértünk ötletett hogy mit csináljunk, és ő mondta, hogy Dél-Afrikában a telek unalmasak mert nem lehet semmit sem csinálni, és ilyenkor mindenki moziba jár. Mi is így tettünk, megnéztük a Wanted című filmet, ami nem egy jó film, de legalább 2 órán keresztül nem unatkoztunk... Jah, a moziteremben csak mi voltunk 2-en!! Kedden, a job shadowing második napján itthonmaradtunk, és enyhén szólva is halálra untam magam. Az iPodom haldoklik, nem lehet rajta zenét halgatni. De új hírek az új iskolámról. A Pileland hight schoolba nem tudnak fogadni, mert nincs hely, következő iskola a Cape Town Hight School. Erről többet holnap (szerdán) fogok megtudni, mert nem biztos hogy van-e hely.

Del Afrika kozlekedese

Itt nem buszok járnak, hanem taxik, amik nem olyanok mint otthon, hanem kisbuszok, otthon kb. 9 fő fér be egy ilyen kisbuszba, ma reggel 20 ember volt a maximum. (Lauderesek, ha szerintetek a 22-s tömöt, és alig lehet elférni, akkor erre nem tudom hogy mint mondanátok) A taxik személyzete: van egy soffőr, és van egy ember, aki kihajól az ablakon, és torkaszakadtából űvöltözik, hogy minnél több útas legyen, sokszor már nem volt hel, vagyis úgy gondoltam hogy nem volt hely, és a muksó még kiabállt, és akkor azon gondolkoztam, hogy hogyan férne még itt el még egy utas... 2 percel később megtudtam, amikor felszállt egy.J A buszok, amik csak a városban vannak, azok sem hétköznapiak. Úgy kell elképzelni, hogy annyi utas mint ami a BKV buszokon szokott lenni, de a jegyváltás olyan mint a Volán Buszokon. Tehát, ha egyszerre 30 ember akar felszálni, akkor az 10 percbe is kerülhet. De mint turista vagy nem is tudom hogy minek hívjam magam, mert több időt töltök itt mint egy átlag turista, de nem élek itt, vagyis csak egy ideig, tehát helybéli sem lehetek, de egy családnál lakom, nem pedig hotelben, tehát ha így nézzük akkor helybéli, ha pedig a másik elmélet alapján próbálom magam besorolni, akkor mint turista, élveztem az utat, de ha minden reggel ezt kéne csinálnom, akkor nem igen szeretném, mert elég kiszámíthatatlan a közlekedés.

Sokadik nap...

Pénteken kibróbáltam a Gatsbe-t, ami 40cm hosszú, és 8-9 cm széles szendvics teletömve mindennel... Krumpli, rántothus, paprika paradicsom, saláta, szószok, minden. Utána kipróbáltam a krikettet, ami nagyon tetszet. Szombat, reggel bementünk az apukámmal és a testvéremmel a Waterfronthoz (óceán part) , ahol elöszőr láthattam az óceánt, és egy csomó képet csináltam. Délután Hans-al (Dél-Afrika YFU elnöke) beszéltem, az iskolaváltással kapcsolatban. Arra jutottunk a 2 órás megbeszélés végén, hogy keresnek egy új iskolát a környéken. És ha nem találnak az elég nagy gond, mert akkor családot, és iskolát is kell váltanom, de nekem a családdal semmi bajom, tetszik itt, mégha nem is megyünk sok helyre, igaz néha unalmas, de valakik biztos utaznak a családból, és velük majd elmegyek. Este valakinek a születésnapján voltunk, ahol megismerkedtem 4-5 jófej sráccal és lánnyal, akik nem isznak és nem is cigiznek, ami számomra egy pozitív dolog, emellet még jófejek is. (késöbb kiderült, hogy az egyik lány, az új iskolámba jár)

6. Nap

Ma nem történt semmi érdekes, szokásos unalmas nap, de ma legalább 15 percet dolgoztunk angolon, ahol nem is igazán angolt tanulunk, hanem irodalmat, nyelvtani kiegészítésekkel, de több benne ez irodalom. Ezen kívűl kétszer is találkoztam az igazgatóval, ami abból a szempontból volt jó, hogy 2 órám is elmaradt. Az igazgató arról próbált meggyőzni, hogy a drogok nem csak ebben az iskolában vannak jelen, hanem mindenhol, és hogy majd beszél a tanárokkal, hogy tanítsanak... Ha este visszagondolok, hogy milyen az iskola, mindig jó dolgok jutnak eszembe, de amikor ott vagyok, akkor vagyok akkor rádöbbenek, hogy itt nem csinálunk semmit, a tanárok egyedi módszerekkel próbálnak csendet tartani, több kevesebb sikerrel, bár kb. 20 másodpercig csönd is lesz, de utána folytatódik az ami elötte volt. Délután Butters (ez a beceneve) és a testvérem motorozásra invitált, és kb. 1 órán keresztűl motoroztunk a kerületben. Az iskolacserével kapcsolatban nincs semmi új információm. Majd talán holnap, vagy holnap után. Az iskolában annyira untam magam hogy kitaláltam egy viccet: (Figyelem! tipikus Toma humor! J )Mért jó a skrizoféneknek? Mert mindig tudnak valakivel beszélni! HahahahaJ...

Az idő sem nekem kedvez, amióta itt vagyok, meg vagyok fázva, kb. 15C lehet, szakad az eső, és erősen fúj a szél, ki nem igazán lehet menni. Az ember elvileg csak a jóra emlékszik, az elmult 9 napból, én csak a felkészítő táborra emlékszem, mint jó dolog, amióta itt vagyok a családnál, maximum annyo jó dolog történt velem, hogy megtudtam, hogy Sami iskolájában tudok kriketezni.
Mindig csak azt mondom magamban, hogy sokan túlélték már ezt, én mért ne élném túl?! Ha Beni túl fogja élni akkor én is. De Beni egy jó családba került, karácsonykor Hawaiira megy, biztos be fogja járni egész Dél-Afrikát, és én? Örülök hogy ha Fokvárost megnézhetem, pedig itt élek, a család nem hagyta el még Fokvárost! Nem tudok elmenni sehova! A sors szabja az életett, és ezt most kicsit igazságtalannak érzem, mert én segítettem neki mindig, én fordítottam, ami 5 napon keresztűl elég fárasztó volt, mert a saját problémáimmal is meg kellett hogy küzdjek, és ez az eredménye? Hogy én itt vagyok egy szar iskolában, ő meg egy minősítettbe? Hogy én még a várost is alig fogom elhagyni, nem hogy Hawaii-ra megy? (ezt most nem azért mondtam, hogy megsértsem a Benit, hogy nekem kéne a helyében lennem, és ő nem érdemli meg, azt amit kapott, mert megérdemli, mert ő is keményen dolgozott, és dolgozik, hogy megtanuljon angolul) Néha azon gondolkozom, hogy milyen jó lenne hazamenni, de az nagy cserbenhagyás lenne a szüleimmel szemben, mivel ők keményen dolgoztak, azért hogy én most it lehessek, és nem hiszem hogy 9 nap vagy akár 31 nap fizettek ki nagyon sok pénzt! Lehet hogy iskolát váltok, mert attól félek, hogy 1 év alatt én is ilyen „suttyó” leszek, mint az osztályom 95%-a... Az angol órárol néhány mondatott: A tanár ül, és poénos videókat mutogatt a mobilján, majd a diákok is neki, mindenki beszélget mindenkivel (órág nagy részére ez jellemző, csak néhol nem partner a tanár) megkérdezem az egyik melletem ülő srácot, hogy egész évben ez volt, és hogy ez várható-e a második félévben is? És a srác gondolkodás nélkül rávágta, hogy igen! Mindenki boldog, hogy nem csináltak semmit... Megkérdeztem a fogadó testvérem, hogy ez csak a szünet utáni napokra jellemző (mos volt a téli szünet, mert itt fordítva vannak az évszakok) vagy az egész évre, és kiderült hogy az egész évre... Megpróbálok iskolát váltani, vagy egy egész más környéket, igaz a családdal semmi bajom, mert kedvesek, meg minden, csak annyi, hogy nem mennek sehova, és én inkább mosok magamra, és megcsinálom az uzsonnám, csak mozogjak, mennyek valahova. Megkérdeztem az osztálytársaimat hogy ők szoktak-e utazni, de senki nem utazik sehova! (ezt annak reményében kérdeztem meg, hogy ha valaki utazik, akkor avval jóban leszek, és elvisz magával, elég aljas dolog, de ez már a vészterv annak reményében hogy utazhassak) A mai napnak egy pozitív eseménye volt, megérkezett a csomagom Pretoriából (elhagytam J)

Eddig semmit nem láttam a városból! Nem voltam sehol! Eléggé magam alatt vagyok, mégha az kivülről nem is látszik. A család érdekes, elvileg ez a legjobb család, akit találhattak volna nekem, az alapján, amit írtam magamról. Én azt írtam, hogy szeretek sokat mozogni, eljárni, utazgatni. Erre kaptam egy olyan családot, aki még sosem volt a városon kívűl... Az iskola szornyű, rosszabb mint magyarországon az átlag alatti állami iskolák, pedig azért otthon nincsenek olyan jó általános iskolák. Az iskolát legjobban ahhoz tudom hasonlítani, amit az amerikai filmekben látunk, azokról az iskolákról, ahol nem tanulnak a diákok, a tanárok üvöltöznek a diákokkal és a diákok ezen nevetnek. (ez ma meg is történt itt) Az iskolát 1951-ben alapították, azóta a diákokon, a tanárokon, és az időn kívűl semmi nem változott. Lyukak vannak a falakon, az ajtókat rugni kell hogy kinyiljanak, a falak teli vannak a diákok „munkáival” (az összes fal teli van firkálva)... A diákokról, szerencsére találtam 3 szimpatikus srácot az iskolában. Az iskolában sokan cigiznek, és minden hétvégén vannak partik, ahol rendszeresen isznak az emberek, tehát nem az én életstilusomat élik itt az emberek. Azt mondták a felkészítő táborban, hogy külföldön nem divat a nem tanulás, ehhez képest itt örülnek a gyerekek, ha nem buknak meg!!!
Az idő sem nekem kedvez, amióta itt vagyok, meg vagyok fázva, kb. 15C lehet, szakad az eső, és erősen fúj a szél, ki nem igazán lehet menni. Az ember elvileg csak a jóra emlékszik, az elmult 9 napból, én csak a felkészítő táborra emlékszem, mint jó dolog, amióta itt vagyok a családnál, maximum annyo jó dolog történt velem, hogy megtudtam, hogy Sami iskolájában tudok kriketezni.

Ma volt az első napom az iskolában. Az iskola itt van nem messze a háztól kb. 5-10perc gyaloglásra. Mikor odaértem és megláttam az arcokat azon kezdtem el gondolkozni, hogy hol van egy mádik iskola, ahova járhatok. Reggel az ugy kezdödőt, hogy egy nagy teremben összegyültünk, és egy 1 órás beszédet tartott az igazgató, és ekkor tudtam meg, hogy van még 1 csere diák az iskolában. Igaz késöbb kiderült, hogy ő csak 2 hétig lesz itt. A beszéd után elmentünk a bátyám osztályához, ahol nem igen találkoztam szimpatikus emberekkel. Odajött hozzám, az egyik tanár, és megkérdezte, hogy mit szeretnék tanulni, bejelöltem a számomra érdekes tantárgyakat, (matek,angol, afrikaans, szám.tech. és az életmódot) majd megkérdeztem, hogy nem mehetnék e a másik cserediák osztályába, mert ott nekem jobb lenne. A tanár erre azt mondta hogy igen, és átvitt a francia cserediák osztályába. Ez szerintem egy nagyon jó döntés volt, mert ebben az osztályban van 4 szimpatikus, és nagyon segítőkész gyerek, akik szerintem barátok is lehetnek. Az iskola elég érdekes, mert minden órán mindenki üvöltözik, és a szám.techen kívűl (mert itt számítógépek voltak elöttem) az összes óra ugyan olyan volt, csak másik teremben. Volt egy nagy szünet, ahol az ujdonsült barátaim körbevezettek az iskolába. Az iskolát ugy kell elképzelni, hogy sok kis hosszu épület egymás mellett. Nagyon jó nap volt, és szerintem sok érdekes dolgott fogok még itt látni. Ma (juli 14) délután megyek Waarith (bátyám) rögbiedzésére, bár nem hiszem hogy ezt a sportot választom, mert nekem túl agresszív.
Az edzés egész jó volt, én csak néztem, de Quasim (másik bátyám) megtanított egy-két dobást.

Kicsit furcsa volt hogy nem jöttek ki értem a reptérre, de mindegy. Ahogy odaértem, és kinyitották az ajtót, rögtön mondtam magamba, szó szerint ezt: Bezzeg én ide nem megyek, hívom anyukám, és irány haza. Kb. fél óráig volt ez az érzés bennem, nem tudom mért. Aztán mondtam magamba, hogy biztos jó lesz, és elfogadtam hogy náluk fogok élni 1 évig. Egész nap kb. nem csináltunk semmit, a testvérem robogóval körbevezetett a környéken. Utközben megismerkedtem Party Face-el és Hungry-val. Party Face azért kapta ezt a nevet, mert amikor odaértünk hozzé, épp másnaposan feküdt az ágyában Hungryval, aki mindig éhes, Ő ezért kapta ezt a nevet. Visszatérve a családhoz, egyenlőre nekem kicsit unalmas, mert nem csinálok semmit, és ilyenkor az otthoniakra gondolok, és ez csak rossz. Le kéne valamivel foglalnom magam, de nincs mivel. Ma tudtam meg, hogy az egyik tetsvérem (3 van) squassol minden szombaton. Mivel én is squassolok ezért megengedte hogy elmennyek vele. Holnap (hétfőn) kezdődik az iskola, amit várok, mert sok új barátra találhatok, és akkor nem leszek ilyen magányos mint most, és talán nem gondolok haza annyit. Lesz mit csinálnom, le fog kötni valami. Sajnos a Kriket csak nyáron van az iskolába, addig meg rögbi van, amit annyira nem szeretek, de a kirket nagyon tetszik. Addig ki kéne valami sportott találnom magamnak, ha nem lesz más, akkor marad a rögbi... Visszatérve a családhoz, remélem meg fogják mutatni Cape Town-t, mert még is csak itt vagyok, de még a Tabel Mountanon kívűl nem láttam semmit, azt is csak azért, mert egy sik területen az a legnagyobb magaslatt, és szembe van a házzal, igaz kb. 1 km távolságban. A család azt mondta hogy nyáron mindig lemennek a partra, ami tök jó, de nyárig én halálra fogom unni magam... Majd meglátjuk.

Felkészülve arra hogy hajnalban akár -5 fok is lehet, 4 takaróban és 1 hálózsákban feküdtem le. Szerencsére nem is fáztam. Reggel fél 8 kor volt reggeli, és fél 9 kor indultunk a Townshipbe (nyomornegyed) ami a szállásunktól kb. 500/1000m-re lehetett, a szembe lévő domboldalba. Nem egyenesen oda mentünk, hanem egy kis kitérőt tettünk a vadonba. A kisérőnk fogott nekünk valami gyíkszerű állatot, kb. 1 méter hosszú volt, de megnyugtatott minket, hogy amir fogott az egy gyerek, és hogy a kifejlett példányok 2,5 méter hosszuak...
Ezek után át kellett kelnünk egy folyón, kb. bokáig ért a víz. Amugy is meg voltam fázva egy kicsit, de ezek után teljesen megfáztam. A túloldalon visszafordultunk a township felé. Odaérve megdöbbenve tapasztaltuk, hogy a nincstelen emberek, akiknek egy randjuk (helyi pénznem) sincs, mosolyognak. Odafutottak hozzánk, és integettek. Amíg ott voltunk, addig mindenki mosolyogva integetett nekünk, és odajött hozzánk.
Majd jött az újjab átkelés a folyón, itt derékig ért a víz, és a végén, az utolsó 2 méteren 20cm-re besüppedtem az iszapba (mindenki). Kimásztunk a vízből, és egy bambuszerdő várt minket. Mi a Benivel elől voltunk, és elkeztük írtani a bambuszt, és 15p után ki is jugadtunk a másik oldalon. Addigra a vezetőnk is odaért, ő biztos tudott egy rövidebb utat... ott egy 1m-es falon kellett fölmászni, ott a vezetőnk segített. A cípőm nagyon jól nézett ki, kb. 2cm-es sárréteg volt rajta, egy kevés bambusztörmelékkel, és a sárra ragadt hamuval. (errefele sok a bozót tűz, kb. minden második négyzetkilométer leégett terület, a helyiek nem is foglalkoznak vele. Amikor ideértünk, a repülőtérről tartottunk a szállásra, és az autópálya mellett elég nagy tűz volt, mindkét oldalon, de a soffőr nem tulajdonított neki semmi jelentőséget, és tűzoltókat sem lehetett nagyon látni) A szállásunkon kb. 15 percig mostam a cípőm, mire látni lehetett a színét, a zokni ennél már egyszerűbb volt, és avval gyorsabban kész is lettem, csupán 5 perc volt... Kb. ez történt ma, szerintem nem lesz az összes napról ilyen részletes beszámoló, mert nem minden nap lesz időm, és kedvem, most is csak azért írok ennyit mert halálra unnom magam...
Ui.: A kaja rohadt jó!!! Az édes savanyú íz jellemző a szoszókra, a többi kb. olyan mint otthon, de ezek a szoszók isteniek:pJ!!!!
Az utolsó este nagyon rossz volt, mert levágták a hajam. Szerintem elég hülyén néz ki, de a többiek szerint jobban áll mint az elöző. Nem tudom, szerintem szörnyű. Ez az este még abból a szempontból is érdekes volt, hogy elő kellett adnunk egy kiselőadást, én Benivel voltam. Jól beégtünk, mert nem csináltunk semmit, és a kiselőadást nem tudtuk megmutatni, mert rossz volt a projektor. Utána, elmentünk René házához (egyik segítőnk) mert másnap hajnalban (3-kor) onnan indult a repülőnk Cape Townba. Beni nem tudott velem jönni, mert nem találtak neki ott családott, ő Pretoriában maradt. Hajnalban el is indultunk. A reptéren jöttem rá, hogy a nagytáskám nincs velem, mert én azt hittem, hogy valaki kihozza, mert ezt mondták. Nem így történt. Megnyugtattak, hogy majd másnap kihozzák a börődöm. A repülön, velünk utazott Max, a holland srác, Jamie egy segítő, Nina a YFU egyik tagja, Babsy egy kedves öreg hölgy (ő vitt a reptérről a családhoz) és egy német lány, Malin, vele soakt beszéltem a repülőn.

Sikeresen megérkeztünk Dél-Afrikába, kb. 9 órakor, a 12 órásnak tervezett út 36 órásra sikeredett, de legalább itt vagyunk. A reptéren volt egy kis bonyodalom, mivel mikor megérkeztünk, akkor nem találtunk ott senkit aki elvinne minket a felkészítő táborba, utolag kiderült hogy ott voltak csak a reptér másik részén. Fél óráva a leszállás után már uton is voltunk a soffőrünk (Rene) házába, mivel késő volt már elmenni a táborba. Az éjszakát ott töltve, másnap reggel utban voltunk a táborba. Reggel, még elment a család a postára, és utána mentünk a táborba, de mivel a posta zárva volt, ezért a feladni kívánt dolgott visszavittünk. A házban eközben egy eldobot csiktől kigyulladt valami (pontosan nem tudom, hogy mi mert nem értettem) 5p után sikeresen eloltották, és más uton is voltunk a táborba. Itt még szombatig leszünk, és egy csomó hasznos dolgott tudunk/tudtunk meg Dél-Afrikáról. Itt most tél van, ami számomra abból a szempontból szokatlan, hogy reggel 10-ig hideg van, utána meg 30 fok, ez nem vicc, tényleg így van. A szobatársam mondta hogy este amikor megnézték hogy hány fok van, megdöbbenve tapasztalták hogy -4C van... A kaja jó, minden redben van, jófej emberek, szép környék, leginkább a mediterrán éghajlatra emlékeztett, csak annyiban különbözik, hogy ott a fák levelei zöldek, és minden sárga és barna. Az élővilág is elég széles, 2 nap alatt 3 kigyót szedtek össze ebből egy elég veszélyes, ha megharap meghallsz, és 2 boa szererű elég nagy kígyót, kb. 5 méter hosszú lehet.
Jófej emberek vannak itt, legtöbbször megértjük egymást bár néha még adódnak nyelvi különbségek, remélem az év vége felé már nem lesznek:pJ Egyenlőre még nincs honvágyam (ezt julius 9.-én írtam:p) és tök jól vagyok, minden szép és jó.

Akik nem tudnák, hogy miről és kiről fog szolni ez a blog, azoknak röviden összefoglalom,Marosvári Tamás (Toma) vagyok, és 1 évet külföldön fogok tölteni, mint cserediák, Dél-Afrikában, eddigi adatok szerint Fokvárosban.
Az egész reggel 5:10 kor kezdödőt, amikor átvettük a jegyeket, és elkeztünk be chekolni. Eddig minden rendben volt, szokásos bucsúszkodás meg minden. A gondok ott kezdődtek, hogy 7:10-re kiírt indulás egy vihar miatt 7-30-ra csúszott, ami abból a szempontból volt rossz, hogy nekünk Párizsban 45 perc átszállási időnk 25 percre csökkent, ami elég kevés idő akkor reptéren mint a Charles De Gaulle. (világ 3. legnagyobb reptere) Ekkor elkezdtem gondolkodni, hogy mi lesz a lekéssük, Beni aki szintén Dél-Afrikába tartott, próbált nyugtatni, h úgyis elérjük a gépet. A reptéren össze barátkoztunk egy repülésben jártas emberrel, és ő mondta hogy ha gyorsan futunk, akkor még simán elérjük. Ez egy kicsit menyugtatott. De akkor már tudtam, hogy végképp lekéssük a gépet, amikor induláskor ránéztem az órámra és 7:51 volt rajta, ami 41 perces késés, és 4 perc alatt nem lehet átszállni. Párizsig a repülőút igen kényelmetlen volt, és már a repülőgépen mondta a Stewardess hogy mennyük az Air France (velük utaztunk) irodába és ott adnak új jegyet+ szállást. Ez így is lett 2 óra le-föl rohangálás után megvolt a szállás, Hotel Comfort, és egy busz ki is vitt minket a szálláshoz, ez történt eddig ma, a jövőre nézve annyit lehet tudni, hogy holnap (juli 8.-án) indul a gépünk Johannesburgba, amit megpróbálunk elérni.