Juli. 23.

Délelött nagyon rossz volt, majdnem sírtam, mert csak rossz dolgokra tudtam gondolni, hogy a család nem megy sehova, meg ilyenek, de délután beszéltem gabival, a magyar YFU elnökével, és ő mondta, hogy magamnak kell szerveznem az útjaimat, mert a családnak nem kötelessége hogy utazzon velem. És igaza van, mert mért várom el, hogy a család elvigyen valahova? Lehet hogy kevesebbet fogok utazni mint mások, de lehet hogy az anyuka megtanúlja megfőzni a kedvenc ételem.
Közben új információkat tudtam meg az iskolámról, Settlers Hight School. Ami Bellvilleben van, Bellville, meg egy kisváros, Fokváros mellett. Majd buszoznom kell, ami elég érdekes lesz. (korábban már beszámoltam Fokváros közlekedéséről) Annyit tudok most az iskolámról, hogy egy jó iskola, és tudok majd teniszezni. Ha teniszezni tudok akkor biztos más sportot is tudok majd csinálni. Azért jó, hogyha valamit tudok csinálni, mert akkor nem gondolok haza, hanem lekött valami, remélem sok új sportott kipróbálhatok, mert ez az első 2 hét nagyon unalmas volt, amiről persze senki nem tehet, és remélem innentől már nem lesznek gondjaim, csak élnem kell a magam kis életét. De gondok úgyis lesznek, csak nem szeretném hogy ekkora gondok legyenek, mint például iskola váltás. Szerintem Hans, és a Dél-Afrikai YFU kitett magáért, mert az elején azt hittem, hogy valami kis állami iskolákat fognak keresni, olyanokat mint amilyen az elöző volt, de nem! A környék legjobb iskoláiba próbártak betenni, csak helyhiány miatt nem sikerült, ezért most nem annyira a környék, de a szóbajöhető legjobb iskolába fogok járni. Vagyis azok alapján amiket tudok. De majd bővebben beszámolok az iskoláról, amikor már oda fogok járni. Most csak ennyit tudok róla, amit leírtam.
Délután elmentem a bátyám rögbiedzésére, de mostmár be is kapcsolódtam. Igaz a rögbit még most is agresszívnak találom de legalább mozogtam. Új emberekkel ismerkedtem meg, és lehet hogy továbbra is eljárok majd ezekre az edzésekre, ha nem is a rögbi, de a társaság miatt nagyon gondolkozom rajta.