Kicsit furcsa volt hogy nem jöttek ki értem a reptérre, de mindegy. Ahogy odaértem, és kinyitották az ajtót, rögtön mondtam magamba, szó szerint ezt: Bezzeg én ide nem megyek, hívom anyukám, és irány haza. Kb. fél óráig volt ez az érzés bennem, nem tudom mért. Aztán mondtam magamba, hogy biztos jó lesz, és elfogadtam hogy náluk fogok élni 1 évig. Egész nap kb. nem csináltunk semmit, a testvérem robogóval körbevezetett a környéken. Utközben megismerkedtem Party Face-el és Hungry-val. Party Face azért kapta ezt a nevet, mert amikor odaértünk hozzé, épp másnaposan feküdt az ágyában Hungryval, aki mindig éhes, Ő ezért kapta ezt a nevet. Visszatérve a családhoz, egyenlőre nekem kicsit unalmas, mert nem csinálok semmit, és ilyenkor az otthoniakra gondolok, és ez csak rossz. Le kéne valamivel foglalnom magam, de nincs mivel. Ma tudtam meg, hogy az egyik tetsvérem (3 van) squassol minden szombaton. Mivel én is squassolok ezért megengedte hogy elmennyek vele. Holnap (hétfőn) kezdődik az iskola, amit várok, mert sok új barátra találhatok, és akkor nem leszek ilyen magányos mint most, és talán nem gondolok haza annyit. Lesz mit csinálnom, le fog kötni valami. Sajnos a Kriket csak nyáron van az iskolába, addig meg rögbi van, amit annyira nem szeretek, de a kirket nagyon tetszik. Addig ki kéne valami sportott találnom magamnak, ha nem lesz más, akkor marad a rögbi... Visszatérve a családhoz, remélem meg fogják mutatni Cape Town-t, mert még is csak itt vagyok, de még a Tabel Mountanon kívűl nem láttam semmit, azt is csak azért, mert egy sik területen az a legnagyobb magaslatt, és szembe van a házzal, igaz kb. 1 km távolságban. A család azt mondta hogy nyáron mindig lemennek a partra, ami tök jó, de nyárig én halálra fogom unni magam... Majd meglátjuk.