Korábban már olvashattátok a blogon, hogy családot fogok cserélni. Most elmondom, vagyis inkább leírom az indokokat.
Nekem igazából semmi bajom a muzlim kulturával, de 3 hónap után, már kezdem rosszul érezni magam, hogy néha a vacsorám nem tudom megenni, mert olyan hangosan esznek, hogy a Ramadan miatt az utobbi napokban 4:30-kor kelek, hétvégénként egyaránt, és még sorolhatnám. Ezek igazából egyenként nem is tűnnek olyan nagynak, és amikor idejöttem, próbáltam viccként felfogni az egészet, de ha ezek mellett a házunktól 20 méterre, fényes nappal kirabolnak valakit, amikor kb. 15 ember látja, és az áldozat egyik lábfejét a rablás után csak a zokni tartja, és emiatt nem érzed magad biztonságban, mert tudod hogy minden reggel és délután is ott kell elsétálnod, amikor hazajössz, vagy mész az iskolába, az már kicsit nyugtalanító, és ekkor én már azt mondom hogy elég!
Végülis ameddig eljutottam erre a döntésre, akkor már túl voltam egy hosszú beszélgetésen a magyar szervezet elnökével, elmontam mi történt, és elmondta hogy igen ilyenkor hogy ha akarok akkor cserélhetek családot és környéket. Ezt elmondtam az itteni szervezetnek, és mondták hogy ők is aggódnak, és másnap már fel is hívták az iskolát, és elkezdtek egyeztetni, és a végeredmény az lett, hogy az iskola keres egy új családot, és ha ők nem találnak valakit, akkor valószínűleg el kell mennem Fokvárosból, mert a szervezetem csak más városokban keres majd családot. Így most hát minden reményem az iskolában van, mert az iskolát nem igen akarok váltani, itt jól érzem magam, és már vannak barátaim, haverok. Tehát nem igen akarok mindent újból kezdeni, és remélem nem is kell. Közben beszéltem egy másik cserediákkal, Björnerrel (ő Svédországból jött, és sokat segítet a felkészítő táborban) és ő mondta, hogy 2 hete ő is családot váltot, és mondta hogy nyugodjak meg, ez eltarthat több hétig is, mert ez elején a szervezet (YFU) várja az ajánlatokat, és keresi a családokat, majd kiválasztja a legjobbat. Így most én is várom az ajánlatokat. A jelenlegi családom, csak akkor fogja megtudni, hogy családot váltok, amikor már meglesz az új család.
2008. szeptember 26., péntek
Légibemutató
Az elmult hétvégén egy légibemutató volt a közeli reptéren. Nekem nagyon tetszet, mert nem kellett elmenni a reptérre, hogy lássuk az eseményeket, hanem csak elég volt felmásznom a tetőre, és nézni ahogy a vadászgépek, repulők, helikopterek különböző mutatványokat csinálnak, sokszor a fejem felet. Tehát mondhatjuk hogy az egész hétvégét a tetőn töltöttem. Nagyon érdekes volt nézni ezt a bemutatót, bár volt néhány kellemetlen dolog is benne. Ha egy vadászgép 30 méterrel a fejed felet fordul, mindezt több mint 1000 km/h sebességgel az egy kicsit hangos. Mondhatni nagyon. A házban az ablakok, az ágy, az asztal, és minden beleremeget amikor elment felettünk. Bár mindenestre nekem tetszett, és ennyi helikoptert, lenyűgöző légimutatványok még nem igen láttam. A családomnak ez természetes volt, mert minden évben megrendezik, és ők inkább már utáljék, mert hangos, én élveztem. Volt utasszállító gép, öreg bombázó gép, több mint 10 helikopter, meg még sok minden.
Dolgozatok
Most, hogy vége a vizsgaidőszaknak elkezdték visszaadni a dolgozatokat. Meglepő, de egy két dolgozatom meglepően jól sikerült, 4-es 5-ös. Úgye milyen jól hangzik, és még igaz is, csak az a baj hogy itt a legjobb jegy az a 8-al. :D. És evvel nincs vége az új dolgoknak, itt 3 tantárgyból 30% másik 3ból 40% a minimum. Ennek ellenére nekem 3 tantárgyból sikerült megbuknom. Matek, biosz, angol... Ezek mind olyan tantárgyak amikből otthon sosem voltam 4-esnél rosszabb. Sőt, matekból már sok ideje, az év végi jegyem matekból az 5-ös, bioszból szinte csak 5-ösöm van, angolból világ életembe 4-es voltam. :)
De 3 ból átmentem. Igaz ez mind angol nyelven van, és sokszor még a kérdést sem értem, vagy nem tudom a választ lefordítani angolra. De szerencsére ezeknek a jegyek nincs semmi komoly következménye, mert például az év végén megbukok (persze nem szeretnék) akkor is folytatom az osztállyal. (itt az év vége november 28-án van) Tehát mondhatni hogy egész sikeres voltam, ha avval számolunk, hogy én úgy számoltam, hogy mindenből megbukok. Föciből 60%-os tesztet írtam, ami sok osztálytársamnak nem sikerült. Igaz itt már a 80% ért megdicsérnek, és a 90% az elérhetetlen határ. Otthon és midig 90 és 100% közeli értékre megyek, és ami még ennél is viccesebb, vagy szomorúbb, hogy itt mindenki egész délután tanul, és a dolgozatok elött 2 óra felkészülési idő van... Nekem 2 óra már sok tanulás egy tantárgyhoz, maximum fél óra, tehát, otthon nekem nem is kell tanulnom a vizsgákra, mert a vizsgák elött épp elég lenne tanulnom. Tehát itt mindenki sokat tanul, és rosszak az eredmények, valamit nagyon elronthatnak... Nekem fél óra tanulás és megvan az 5-ös, sőt van olyan tantárgy amire nem is tanulok és megvan az ötös.... (és nem puskázok vagy másolok)
De 3 ból átmentem. Igaz ez mind angol nyelven van, és sokszor még a kérdést sem értem, vagy nem tudom a választ lefordítani angolra. De szerencsére ezeknek a jegyek nincs semmi komoly következménye, mert például az év végén megbukok (persze nem szeretnék) akkor is folytatom az osztállyal. (itt az év vége november 28-án van) Tehát mondhatni hogy egész sikeres voltam, ha avval számolunk, hogy én úgy számoltam, hogy mindenből megbukok. Föciből 60%-os tesztet írtam, ami sok osztálytársamnak nem sikerült. Igaz itt már a 80% ért megdicsérnek, és a 90% az elérhetetlen határ. Otthon és midig 90 és 100% közeli értékre megyek, és ami még ennél is viccesebb, vagy szomorúbb, hogy itt mindenki egész délután tanul, és a dolgozatok elött 2 óra felkészülési idő van... Nekem 2 óra már sok tanulás egy tantárgyhoz, maximum fél óra, tehát, otthon nekem nem is kell tanulnom a vizsgákra, mert a vizsgák elött épp elég lenne tanulnom. Tehát itt mindenki sokat tanul, és rosszak az eredmények, valamit nagyon elronthatnak... Nekem fél óra tanulás és megvan az 5-ös, sőt van olyan tantárgy amire nem is tanulok és megvan az ötös.... (és nem puskázok vagy másolok)
Betty's Bay
Csütörtökön beszeltém az iskolával a családváltással kapcsolatban, (errő majd később) és mondta hogy ha van kedvem akkor elmehetek vele, és a fárjével meg néhány barátjával egy nyaralóba. Én rögtön igent mondtam. Mondta hogy pénteken hozzak magammal egy htvégére elegentdő ruhát, stb.
Péntek reggel egy nagy táskával mentem iskolába, és egész nap a nap végét vártam. Iskola után elmentünk a házához, ami csupán öt percre van az iskolámtól, és ott megismerkedhettem a férjével, aki egy nagyon szimpatikus ember. És nem csak szimpatikus, de még a zenei ízlésünk is egyezik, ezért a hétvége folyamán sokat beszéltünk a 70's 80'as és 90's évek rock zenéiről, és rock bandáiról. A háznál gyorsan bepakkoltunk mindent, és máris indultunk. Ittlétem alatt ez volt az első alkalom amikor elhagytam Fokvárost. Az elején normál autópályán mentünk, majd kiérve a városból, egy gyönyörű tengerparti úton mentünk. A látvány leírhatatlan volt. Majd megpróbálok képeket csatolni, és akkor ti is láthatjátok. Útközben láttunk bálnákat, mert az egyik közeli öbölbe jönnek a Déli-Sarkról párzani, majd miután a bálna borjúk elég erősek, visszamennek. Az út kb. egy órás volt. A nyaraló is nagyon jó, és nagyon hangulatos hely. Nekem külön szobám volt. Utánunk nem sokkal meg is érkezett a másik házaspár is 2 gyerekkel. Az egyik 8 év körül lehet, a másik 14 éves volt. Az este nem sok mindnet csináltunk, beszélgettünk és jól éreztük magunkat.
Másnap reggel egy kiadós reggeli után elmentünk egy pingvin rezervátumba, ahol a pingvinek szabadon mászkáltak.Eddig nem tudtam hogy a pingvinek ilyen lusták, képesek 2 órát muzdulatlanul eltölteni, után elmentek enni és újból 2 óráig csak egyhelyben állás következett. A pingvinek után elmentünk egy gyönyörű helyre. Fehét homok, pálmafák, óceán. Ez szintén leírhatat látvány volt, és ezt is megpróbálom képeken bemutatni. Mire hazaértünk, délután 3 volt, ezért ebédeltünk, és én elmentem pihenni a szobámba. Este ittlétem alatt elöszőr bicikliztem, azért csak 5 percet, mert utána lefújt a szél a bicikliről. Még szerencsére az eső elött visszaértem a házba. Az éjszaka elég érdekes volt, mert az egész éjszaka mindenki izgult, hogy a tető kibirja a 100, 140 km/h-s szelet, ezért éjszaka nem sokat aludtunk. És másnap már vége is volt, bepakkoltunk, és délután indultunk haza. Út közben megáltunk Stellenbochban, ami egy egyetem város, és nagyon szép öreg épületek vannak, egy koncertre. Az együttes a világbajnok Gyermek Korús volt. Szerencsére a család még talált nekem egy jegyet. Elég érdekes volt, mert az én zenei teljesen más, de érdekes volt. A koncert után csak anyit mondtam a tanárom férjének hogy, azt hiszem én maradok a rocknál. Ő erre csak annyit mondot, hogy megérti, 15 évesen ő is szívesebben halgatot Guns N' Roses-t, vagy Radioheadet (ami most is a kedvenc együttese). A hétvége nagyon jó volt, és ez volt a legjobb dolog ami itt történt eddig velem. A hétvége folyamán több mint 500 képet csináltam, ebből megpróbálok egy párat felrakni a blogra.
Péntek reggel egy nagy táskával mentem iskolába, és egész nap a nap végét vártam. Iskola után elmentünk a házához, ami csupán öt percre van az iskolámtól, és ott megismerkedhettem a férjével, aki egy nagyon szimpatikus ember. És nem csak szimpatikus, de még a zenei ízlésünk is egyezik, ezért a hétvége folyamán sokat beszéltünk a 70's 80'as és 90's évek rock zenéiről, és rock bandáiról. A háznál gyorsan bepakkoltunk mindent, és máris indultunk. Ittlétem alatt ez volt az első alkalom amikor elhagytam Fokvárost. Az elején normál autópályán mentünk, majd kiérve a városból, egy gyönyörű tengerparti úton mentünk. A látvány leírhatatlan volt. Majd megpróbálok képeket csatolni, és akkor ti is láthatjátok. Útközben láttunk bálnákat, mert az egyik közeli öbölbe jönnek a Déli-Sarkról párzani, majd miután a bálna borjúk elég erősek, visszamennek. Az út kb. egy órás volt. A nyaraló is nagyon jó, és nagyon hangulatos hely. Nekem külön szobám volt. Utánunk nem sokkal meg is érkezett a másik házaspár is 2 gyerekkel. Az egyik 8 év körül lehet, a másik 14 éves volt. Az este nem sok mindnet csináltunk, beszélgettünk és jól éreztük magunkat.
Másnap reggel egy kiadós reggeli után elmentünk egy pingvin rezervátumba, ahol a pingvinek szabadon mászkáltak.Eddig nem tudtam hogy a pingvinek ilyen lusták, képesek 2 órát muzdulatlanul eltölteni, után elmentek enni és újból 2 óráig csak egyhelyben állás következett. A pingvinek után elmentünk egy gyönyörű helyre. Fehét homok, pálmafák, óceán. Ez szintén leírhatat látvány volt, és ezt is megpróbálom képeken bemutatni. Mire hazaértünk, délután 3 volt, ezért ebédeltünk, és én elmentem pihenni a szobámba. Este ittlétem alatt elöszőr bicikliztem, azért csak 5 percet, mert utána lefújt a szél a bicikliről. Még szerencsére az eső elött visszaértem a házba. Az éjszaka elég érdekes volt, mert az egész éjszaka mindenki izgult, hogy a tető kibirja a 100, 140 km/h-s szelet, ezért éjszaka nem sokat aludtunk. És másnap már vége is volt, bepakkoltunk, és délután indultunk haza. Út közben megáltunk Stellenbochban, ami egy egyetem város, és nagyon szép öreg épületek vannak, egy koncertre. Az együttes a világbajnok Gyermek Korús volt. Szerencsére a család még talált nekem egy jegyet. Elég érdekes volt, mert az én zenei teljesen más, de érdekes volt. A koncert után csak anyit mondtam a tanárom férjének hogy, azt hiszem én maradok a rocknál. Ő erre csak annyit mondot, hogy megérti, 15 évesen ő is szívesebben halgatot Guns N' Roses-t, vagy Radioheadet (ami most is a kedvenc együttese). A hétvége nagyon jó volt, és ez volt a legjobb dolog ami itt történt eddig velem. A hétvége folyamán több mint 500 képet csináltam, ebből megpróbálok egy párat felrakni a blogra.
Kirandulás az osztállyal
Én itt most 10. osztályos vagyok, ami egyenlő az otthoni 8.-al. Mivel az osztálytársaimnak a vizsgaidőszak végén el kellett menniük segíteni korházakba, rendörségen stb. addig az összes cserediáknak a 8-osokkal kellett menniük mindenfele a városban.
Első nap egy muzeumban voltunk ahol mindenféle preparált állatt volt, itt a többi cserediákkal mozoktam, és mivel már nekik is kezdett hiányozni az, hogy otthon sokat viccelnek, és itt minden nagyon komoly és katonás, ezért egy csomó vicces dolgot csináltunk. Tehát nagyon jol elvoltunk, igaz ez a muzeum személyzetének nem igen tetszett, mert néha elég hangosak voltunk. A többieknek ebből egy kiselőadást kellett csinálni, de ránk szerencsére ez nem vonatkozott, ezért gondtalanul és jokedvüen jártuk körbe a muzeumot, néha, amikor láttunk egy-két embert a csoportból, akik az állatokról és a muzeumrol jegyzetelnek, megemlítettük , hogy milyen jó hogy nekünk nem kell ezt csinálni... :)
A muzeum után, egy másik muzeumba mentünk, ahol a arról volt egy kiállítás, hogy honnan hoztak ide rabszolgákat, és megtudhatuk hogy milyen körülmények között élhettek.
Utána elmentünk egy planetáriumba, ahol a hátradönthető székek és a sötétség miatt, meg azért is mert minden nap 5 kor kelek, hamar elaludtam. De hallás után ítélve egész jó volt.:)A második nap elmentünk egy aquáriumba, ahol láthattunk pingvineket cápákat, meg egy csomó érdekes és ronda halat, vagyis csak elég érdekes formájuk volt, egy-kettő különösen hülyén nézett ki. Ezek után elmentünk egy fél órás hajókirándulásra. Napközben sokat beszéltem a többiekkel, meg a cserediákokkal. Összesen 8 cserediák van, ebből 5 német, 1 osztrák, 1 brazil, és én. Ebben csak az az idegesítő, hogy a németek folyton németül beszélnek, amit már egyre jobban megértek, végülis 8 éven keresztül, igaz nem nagyon intenzíven, de tanultam németül. A brazil srácot nagyon idegesíti hogy nem érti hogy miről van szó, és ezt már többször is közölte, elég érdekesen, vagyis dühösen hogy nem lehetne-e angolul beszelni. De a míg mi angolul beszélünk, evvel is fejlesztjük az angolunkat, és nem az anyanyelvünkön beszélünk. Most is amikor írom a blogot, néha elgondolkozok, hogy hogyan is fogalmazzam meg magyarul, de angolul már rég eszembe jutot. Még aznap délután nem tudom már hogy miért de bentmaradtam beszélgetni a kirándulás után a többiekkel. Ez kb. 2 óra fele lehetett, végülis kb. úgy 5-kor indultam el haza a suliból, ami tök jó, mert kezdtek hiányozni azok a délutánok otthonról, amikor mindig 4-ig bent maradtam a suliba, és beszélgettem a többiekkel, mert itt eddig minden délután rögtön suli után mindenki hazament. Szerencsére mostmár vannak emberek akikkel tudok beszélgetni. :)Mindenesetre ez a két nap eddigi legjobb nap volt azóta, amióta elhagytam a felkészitő tábort
Első nap egy muzeumban voltunk ahol mindenféle preparált állatt volt, itt a többi cserediákkal mozoktam, és mivel már nekik is kezdett hiányozni az, hogy otthon sokat viccelnek, és itt minden nagyon komoly és katonás, ezért egy csomó vicces dolgot csináltunk. Tehát nagyon jol elvoltunk, igaz ez a muzeum személyzetének nem igen tetszett, mert néha elég hangosak voltunk. A többieknek ebből egy kiselőadást kellett csinálni, de ránk szerencsére ez nem vonatkozott, ezért gondtalanul és jokedvüen jártuk körbe a muzeumot, néha, amikor láttunk egy-két embert a csoportból, akik az állatokról és a muzeumrol jegyzetelnek, megemlítettük , hogy milyen jó hogy nekünk nem kell ezt csinálni... :)
A muzeum után, egy másik muzeumba mentünk, ahol a arról volt egy kiállítás, hogy honnan hoztak ide rabszolgákat, és megtudhatuk hogy milyen körülmények között élhettek.
Utána elmentünk egy planetáriumba, ahol a hátradönthető székek és a sötétség miatt, meg azért is mert minden nap 5 kor kelek, hamar elaludtam. De hallás után ítélve egész jó volt.:)A második nap elmentünk egy aquáriumba, ahol láthattunk pingvineket cápákat, meg egy csomó érdekes és ronda halat, vagyis csak elég érdekes formájuk volt, egy-kettő különösen hülyén nézett ki. Ezek után elmentünk egy fél órás hajókirándulásra. Napközben sokat beszéltem a többiekkel, meg a cserediákokkal. Összesen 8 cserediák van, ebből 5 német, 1 osztrák, 1 brazil, és én. Ebben csak az az idegesítő, hogy a németek folyton németül beszélnek, amit már egyre jobban megértek, végülis 8 éven keresztül, igaz nem nagyon intenzíven, de tanultam németül. A brazil srácot nagyon idegesíti hogy nem érti hogy miről van szó, és ezt már többször is közölte, elég érdekesen, vagyis dühösen hogy nem lehetne-e angolul beszelni. De a míg mi angolul beszélünk, evvel is fejlesztjük az angolunkat, és nem az anyanyelvünkön beszélünk. Most is amikor írom a blogot, néha elgondolkozok, hogy hogyan is fogalmazzam meg magyarul, de angolul már rég eszembe jutot. Még aznap délután nem tudom már hogy miért de bentmaradtam beszélgetni a kirándulás után a többiekkel. Ez kb. 2 óra fele lehetett, végülis kb. úgy 5-kor indultam el haza a suliból, ami tök jó, mert kezdtek hiányozni azok a délutánok otthonról, amikor mindig 4-ig bent maradtam a suliba, és beszélgettem a többiekkel, mert itt eddig minden délután rögtön suli után mindenki hazament. Szerencsére mostmár vannak emberek akikkel tudok beszélgetni. :)Mindenesetre ez a két nap eddigi legjobb nap volt azóta, amióta elhagytam a felkészitő tábort
Első próbálkozás
Aki nem tudná, én egy muzlim családba kerültem, akik elég vallásosak, ezért a most tartó ramadant is betartják. Ramadankor a muzlim hívők csak napfelkelte elött, és naplemente után esznek. A ramadan 30 napos. A családom ez alatt a 30 nap alatt reggel 5-kor kell, és ekkor sajnos én is felébredek, mert elég zajosak. Így hát hétvégén és hétköznap minden reggel 5-kor, igaz késöbb már 4-kor fogok kellni. Egyenlőre magamsem tudom hogy ezt hogy fogom túlélni de megpróbálom. Szombaton meg probáltam én, hogy egész nap nem eszek és nem iszom. Délután 3-ig semmi gondom nem akadt, elvoltam. Majd megláttam anyukám sütijét az asztalon, és az elkövetkezendő 1 órában csak az ízén járt az eszem, és én már addigra elég éhes lettem. Végülis 3, 4 óra között mondtam, hogy belehalok ha nem eszem abból a sütiből. Hát ettem belőle, és evvel vége is volt az egésznek. Amugy sokkal egyszerűbbnek gondoltam azt hogy nem eszem semmit, hiszen csak nem kell csinálni semmit. És talán ez olyan nehéz benne, megálni azt, amit amugy minden nap csinálunk, valaki többször (mint pl. én) valaki kevesebbszer, és ez az evés.
Iskola
Ramadan ide vagy oda, az iskolában továbbra is nagyon jól érzem magam. Most épp vizsgaidőszak van, ami azt jelenti, hogy 2 héten keresztűl minden nap írunk egy vagy két dolgozatot. Általában csak egy teszet írunk egy nap, de volt olyan amikor kettőt. De ilyenkor nem úgy van mint otthon, hogy rendes órarend, 45 perc áll rendelkezésre hogy megírjuk a dolgozatot, hanem új órarendünk lesz, és aznap amikor írunk valamiből, akkor nincs semmilyen más órám, csak a dolgozat. Tehát egy napom rendszerint abból áll, hogy 8-ra be kell érnem, 8-10-ig felkészülhetünk a dolgozatra, 20 perc szünet, majd a maradék időben, kb. 10, vagy 10:20-kor elkezdődik a dolgozat, és 12:15-kor ér véget, és ezek után végnem a napnak. Általában 1-re haza is érek. Viszont most úgy írok dolgozatokat életembe elöszőr, hogy akármi is lesz az eredmény nem fogok megbukni, ami megnyugtató, mert sokszor még a kérdéseket sem értem, tehát elég érdkes. Jó dolog cserediáknak lenni! :) De mostanába van egy osztálytársam, aki konditerembe jár, és a konditerem ott van az iskolától kb. 10 percre gyalog, és néha elkisérem és ott bóklászunk, néha beülünk enni valami kaját, ő egy nagy kocka, és mindig megnézi hogy van-e leértékelve, milyen új játékok vannak. Érdekes életmód, de elkisérem, addig beszélgetek vele, és nem otthon unatkozom, és barátokat szerzek. Az iskolában kezdenek barátaim lenni, és most erre koncentrálok, a barátokra. Nekem most ez az elsődleges dolog, mert egy év barátok nélkül számomra elég keserves lenne, mert otthon sok barátom van, és sokat vagyunk együtt, sokat hülyéskedünk, és ez azért most hiányzik, de nekem kell gondoskodnom arról hogy itt is legyenek, akikkel tudok itt is hülyéskedni. De azért ez más, mert otthon nem lesz semmi ha sötétedés után az utcán vagyunk, és sötétedés után is többnyire biztonsággal használhatjuk a tömegközlekedési eszközöket, itt meg az apukám mondta hogy sötétedés után ne igen mennyek ki az utcára, és este már a buszok sem biztonságosak. Azért hiányzik a budapesti közlekedési rendszer, metró, villamos, busz, minden van, itt meg buszok, amik óránként járnak. De hát ilyen hely is van a világon, és jó hogyha testközelből láthatom egy teljesen másik ország, és más kontinensen hogyan élik az emberek a mindennapjaikat. Végülis ezért találták ki ezt a cserediákos dolgot. :)
2008. szeptember 4., csütörtök
Iskola
Ramadan ide vagy oda, az iskolában továbbra is nagyon jól érzem magam. Most épp vizsgaidőszak van, ami azt jelenti, hogy 2 héten keresztűl minden nap írunk egy vagy két dolgozatot. Általában csak egy teszet írunk egy nap, de volt olyan amikor kettőt. De ilyenkor nem úgy van mint otthon, hogy rendes órarend, 45 perc áll rendelkezésre hogy megírjuk a dolgozatot, hanem új órarendünk lesz, és aznap amikor írunk valamiből, akkor nincs semmilyen más órám, csak a dolgozat. Tehát egy napom rendszerint abból áll, hogy 8-ra be kell érnem, 8-10-ig felkészülhetünk a dolgozatra, 20 perc szünet, majd a maradék időben, kb. 10, vagy 10:20-kor elkezdődik a dolgozat, és 12:15-kor ér véget, és ezek után végnem a napnak. Általában 1-re haza is érek. Viszont most úgy írok dolgozatokat életembe elöszőr, hogy akármi is lesz az eredmény nem fogok megbukni, ami megnyugtató, mert sokszor még a kérdéseket sem értem, tehát elég érdkes. Jó dolog cserediáknak lenni! :) De mostanába van egy osztálytársam, aki konditerembe jár, és a konditerem ott van az iskolától kb. 10 percre gyalog, és néha elkisérem és ott bóklászunk, néha beülünk enni valami kaját, ő egy nagy kocka, és mindig megnézi hogy van-e leértékelve, milyen új játékok vannak. Érdekes életmód, de elkisérem, addig beszélgetek vele, és nem otthon unatkozom, és barátokat szerzek. Az iskolában kezdenek barátaim lenni, és most erre koncentrálok, a barátokra. Nekem most ez az elsődleges dolog, mert egy év barátok nélkül számomra elég keserves lenne, mert otthon sok barátom van, és sokat vagyunk együtt, sokat hülyéskedünk, és ez azért most hiányzik, de nekem kell gondoskodnom arról hogy itt is legyenek, akikkel tudok itt is hülyéskedni. De azért ez más, mert otthon nem lesz semmi ha sötétedés után az utcán vagyunk, és sötétedés után is többnyire biztonsággal használhatjuk a tömegközlekedési eszközöket, itt meg az apukám mondta hogy sötétedés után ne igen mennyek ki az utcára, és este már a buszok sem biztonságosak. Azért hiányzik a budapesti közlekedési rendszer, metró, villamos, busz, minden van, itt meg buszok, amik óránként járnak. De hát ilyen hely is van a világon, és jó hogyha testközelből láthatom egy teljesen másik ország, és más kontinensen hogyan élik az emberek a mindennapjaikat. Végülis ezért találták ki ezt a cserediákos dolgot. :)
Laptop...
Hétvégen elvittem újra az egyik bátyámhoz a laptopom, hogy megcsináljuk a hangot, a dvd olvasót, meg mindent. Hát, nem sikerült, mert amikor újra telepítettük a Windowst, akkor a legújabb verziót használtuk, de a laptopom dvd olvasó kamerája, és az ahhoz tartozó programok mind a régi Windowshoz lettek csinálva, ezert nem működnek. Magyarul ezek nelkül a laptopom semmit nem ér, nem tudok zenét hallgatni, játszani, filmet nézni stb. Csak a WordPad működik, ebben írom a blogom, de ezen kívűl a laptopom nem jó semmire.Tehát már 3 hete nem működik rendesen, amitől már egy kicsit ideges vagyok, és az, hogy korábban újra lett telepítve a Windows, igaz csak újra installáltuk, magyarul a dokumentumaim megmaradtak, de a programjaim, azok nem működnek, vagyis valamilyen szinten működnek, de nem rendesen. A vírusvédelmem teljesen tönkrement, eddig 2 programom volt erre a célra (Nod32, Search&Destroy) ebből a Search&Destroy, ami egy jó és egy nagyon hasznos program, teljesen elveszett, és a Nod32 még úgy ahogy működik, de nem bízom benne, és nem is fut automatikusan, ha meg rákattintok az automatikus futtatásra, azt írja ki, hogy a programból hiányzik egy-két fájl. Magyarul csak manuálisan tudok vírust keresni, ami nem elég. Tehát a bátyám, akinek kölcsön adtam a kamerám, elég nagy kalamajkát okozott nekem. A megoldás az lesz, hogy újra istalálljuk a Windowst, mert a családnak van egy régebbi verziójú Windows is, de akkor formatáljuk a merevlemezt, magyarul mindenem eltűník. Ennek a megelőzésének a céljából, vennem kell kb. 20 DVD-t és kíírom a fájlaimat DVD-ékre. Hát hosszú lesz az biztos, mert a gépemen 65 giga zene van, amit nem igazán akarok elveszíteni, meg a képeket sem, tehát kb olyan 80 gigát kell DVD-ékre kiírnom. Abban reménykedem hogy a DVD írom működik. Tehát kb. 2 hét és újra használni tudom a laptopom...
Fish on the rocks
Ez volt az első alkalom, amikor betekintést nyerhettem, hogy milyen is Fokváros. A Fish on the rock, egy fish&chips étterem az egyik öbölben. (Hount bay-ben)
Hogy oda eljussunk, elég sokat (itteni viszonylatban) kellett utaznunk, kb 45 percet. Az út közben, át kellett menni egy hegyen. A hegyi út olyan volt mitha Olaszországba autóznánk valahol a hegyekben nyáron. Elég lenyűgöző látvány volt. Mikor odaértünk, akkor a legjobban a fehér homokos tenger part lepett meg a legjobban. A kajával nem is törődtam ennyit, megpróbáltam sok fényképet csinálni, és járkálni a környéken, mert azelött még sosem jártam ilyen helyeken. Nagyon szép volt. Visszafele, nem úgyan azon az úton mentünk vissza, hanem Campsbay és Clifton Bay-en keresztűl. Ez a két öből teljesen olyan mint Monaco. A meredek hegyoldalba építet házak, Ferrari, Lamborghini stb. Bár nem tudom hogy Monacoban milyen a tenger part, itt az óceánpart győnyőrű, igaz nem nagyon hosszú, de az a 100 méter elég jól néz ki. Fehér homok, 6 méteres hullámok, pálmafák. Minden ami kell. Ekkor elgondolkoztam hogy azért milyen jó lett volna ha itt találtak volna családot nekem, de azért most sincs okom panaszkodni. De visszatérve Campsbay-re, úgy terveztük hogy itt fogunk megállni, csak sajnos nem volt parkolóhely, ezért See Point-ban álltunk meg, ami olyan mint Miami, csak nem homokos a tengerpart, vagyis egy ideig homokos, aztán felváltják a sziklák. Tehát mondhatni, amióta itt vagyok a családnál, azóta ez volt a legjobb napom. Hát, 2 hét után erre emlékszem vissza, ha közvetlen a "tura" után írtam volna, akkor biztos bővebb letthvolna a beszámoló, csak akkor azt gondoltam, hogy egy-két nap mulva, mert fáradt voltam, csak utána nem tudtam mire írni. Így hát ez lett belőle.
Hogy oda eljussunk, elég sokat (itteni viszonylatban) kellett utaznunk, kb 45 percet. Az út közben, át kellett menni egy hegyen. A hegyi út olyan volt mitha Olaszországba autóznánk valahol a hegyekben nyáron. Elég lenyűgöző látvány volt. Mikor odaértünk, akkor a legjobban a fehér homokos tenger part lepett meg a legjobban. A kajával nem is törődtam ennyit, megpróbáltam sok fényképet csinálni, és járkálni a környéken, mert azelött még sosem jártam ilyen helyeken. Nagyon szép volt. Visszafele, nem úgyan azon az úton mentünk vissza, hanem Campsbay és Clifton Bay-en keresztűl. Ez a két öből teljesen olyan mint Monaco. A meredek hegyoldalba építet házak, Ferrari, Lamborghini stb. Bár nem tudom hogy Monacoban milyen a tenger part, itt az óceánpart győnyőrű, igaz nem nagyon hosszú, de az a 100 méter elég jól néz ki. Fehér homok, 6 méteres hullámok, pálmafák. Minden ami kell. Ekkor elgondolkoztam hogy azért milyen jó lett volna ha itt találtak volna családot nekem, de azért most sincs okom panaszkodni. De visszatérve Campsbay-re, úgy terveztük hogy itt fogunk megállni, csak sajnos nem volt parkolóhely, ezért See Point-ban álltunk meg, ami olyan mint Miami, csak nem homokos a tengerpart, vagyis egy ideig homokos, aztán felváltják a sziklák. Tehát mondhatni, amióta itt vagyok a családnál, azóta ez volt a legjobb napom. Hát, 2 hét után erre emlékszem vissza, ha közvetlen a "tura" után írtam volna, akkor biztos bővebb letthvolna a beszámoló, csak akkor azt gondoltam, hogy egy-két nap mulva, mert fáradt voltam, csak utána nem tudtam mire írni. Így hát ez lett belőle.
Technika gondok
Bizonyára sok mindenkinek feltűnt, hogy a blog az utobbi 3-4 hétben nem frissült, ennek egy oka van, az hogy a laptopom nem működött, (Késöbb kitérek arra hogy miért nem) így hát nem is tudtam blogot írni. Máskor ha ennyi ideig nem frissül a blog, akkor azt jelenti, hogy lusta voltam, vagy nem volt időm felrakni, de a blog folyamatosan írodott. Most nem ez történt, és az és a blog szempontjából az utobbi 3-4 hét eseményei kimaradtak, ezért majd emlékezetből megpróbálom leírni hogy mi is történt, igaz nem lesz olyan részletes mintha frissen írtam volna le az eseményeket, de jobb mint a semmi.
Még 4 héttel ezelött, kölcsön adtam a fényképezőgépem a bátyámnak, mert szüksége volt valamilyen eszközre, amivel az egyik projecjét elvihette a közeli internet kávézóba, ahol ki tudja nyomtatni. Én kölcsön is adtam, mert ahol tudok ott segítek a családnak. Rátette, kinyomtatta, mindenki boldog volt. Én utána a fényképezőgépem betettem a fiokomba, mert a normál hétköznapokról nem igen csinálok képet, mert az időn kívűl nem sok minden változik.
De az egyik hétvégén, úgy 2-3 héttel ezelött lehetett, elment a család és még néhány ember, beleértve engem is a "Fish on the Rock"-ba, ami Dél-Afrika kedvenc "Fish&Chips" étterme. (A képekből majd lehet látni)Én itt körübelül 150-200 fotót csináltam. Miután hazaértem, kiváncsi voltam a képekre ezért csatlakoztattam a kamerát a laptophoz. Minden betöltöt, és a Nod32 kb. 10-15 jelzést adott, hogy vírust talált. Én meglepődtem, mert a laptopom Párizs óta nem csatlakozott internethez. Kis idő mulva rájöttem, hogy a bátyám fájlával lehet a gond. Közben minden vírust, amit tudtam kitöröltem, vagyis aminél a Nod32 megkérdezte hogy mi legyen vele. Gondoltam magamba, hogy az összes vírust kitöröltem, a fájlt is kitöröltem, mostmár nem lehet gond, megnéztem a képeket, majd kikapcsoltam a laptopoz.
Másnap mikor újra bekapcsoltam, nem tudtam bejelentkezni, mert mikor arra kattintottam, hogy bejelentkezés, utána eljutott addig amíg mutatja a hátterem, és utána rögtön kijelentkezett. És ekkor beugrottak az egy nappal elött történtek, és tudtam hogy elég nagy gond van. Elöszőr megmutattam a bátyámnak, neki sem sikerült előrébb jutnia vele. Az apukám, tudta, hogy neki semmi esélye hogy valamit is kezdjen vele, mert ő mondta, hogy néha neki még a word is sok, ezért felhívta a szomszédot, akinek a lánya számítügépekkel foglalkozik. Átvittem, ős sem jutott előbbre, de mondta, hogy ahol dolgozik, az egy nagy vállalat, és az ottani rendszergazdák biztosan meg tudják oldani. Hát másnap el is vitte, de ott sem tudtam túl sokat kezdeni vele.
Majd másnap mikor visszaadta a laptopot, elötte még felhívott egy céget, akik ilyen, és hasonló proglémákra szakosodtak, és elmondta a gondom. Mondták hogy röpke 600 randért (12000 forintért) meg is tudják csinálni. El gondolkodtam, mert az egy havi zsebpénzem fele, de hát ha nincs más, hát fizetek. Néhány nappal késöbb az apukám el is vitt a céghez, elmondtuk a gondomat, ők mondták hogy tudnak segíteni, 600 rand, majd már majdnem elköszöntünk, amikor szóba jött valahogy a Windows, mert nálam csak egy másolt Windows XP Cd volt, amit a bátyám adott, mert otthon nem gondoltam, hogy nekem egy év alatt szükségem lesz a Windows CD-jére. Ők mondták hogy csak avval tudják megcsinálni, mert ha egy ember megkeresi őket a Microsoft-tól, és meglátja a másolt CD-t akkor a Microsoft megvonnya a támogatást, mert ez a cég, Microsoft Partner, vagy mi. De mondták hogy meg is vehetem a Windows-t, de ez nem igazán jöhetet szóba nálam, mert egy Windows Xp 40ezer forint. Így hát tanácstalanul hazamentünk. Szombaton, 2 héttel azután hogy a laptom nem működött, meglátogatott az egyik, a legidősebb bátyám, Faizal. Ő mondta, hogy megnézi és megpróbálja megcsinálni. Én ekkor még nem tudtam hogy ő egy programozó, ezért nem igazán hittem hogy meg tudja csinálni, mert azt hittem hogy csak egy mezei PC barát, aki azt hiszi magáról hogy ért hozzá. De tévedtem, 1 óra alatt ingyen és bérmentve megcsinálta a laptopom. Most már működik, de még sok munka van vele, mert instalálni kell a laptophoz járt programokat, Wi-Fi, hang stb. Meg szereznem kell egy Microsoft Office csomagot. Most is Word Padba írom a blogot, mert még nincs wordom meg semmim, és a laptopom nem is igazán tudom használni. Nem tudok zenét halgatni, mert nincs instalálva a program, és a grafika sem az igazi, ezért a játékok sem műkődnek, tehát csak a fő része van kész, az operációs rendszer, a programokat még be kell szereznem. De ez már mellékes, lényeg az hogy működik, ami nagy megkönnyebülést jelentet nekem, és még a képeim is, meg az összes dokumentumom megmaradt.
Még 4 héttel ezelött, kölcsön adtam a fényképezőgépem a bátyámnak, mert szüksége volt valamilyen eszközre, amivel az egyik projecjét elvihette a közeli internet kávézóba, ahol ki tudja nyomtatni. Én kölcsön is adtam, mert ahol tudok ott segítek a családnak. Rátette, kinyomtatta, mindenki boldog volt. Én utána a fényképezőgépem betettem a fiokomba, mert a normál hétköznapokról nem igen csinálok képet, mert az időn kívűl nem sok minden változik.
De az egyik hétvégén, úgy 2-3 héttel ezelött lehetett, elment a család és még néhány ember, beleértve engem is a "Fish on the Rock"-ba, ami Dél-Afrika kedvenc "Fish&Chips" étterme. (A képekből majd lehet látni)Én itt körübelül 150-200 fotót csináltam. Miután hazaértem, kiváncsi voltam a képekre ezért csatlakoztattam a kamerát a laptophoz. Minden betöltöt, és a Nod32 kb. 10-15 jelzést adott, hogy vírust talált. Én meglepődtem, mert a laptopom Párizs óta nem csatlakozott internethez. Kis idő mulva rájöttem, hogy a bátyám fájlával lehet a gond. Közben minden vírust, amit tudtam kitöröltem, vagyis aminél a Nod32 megkérdezte hogy mi legyen vele. Gondoltam magamba, hogy az összes vírust kitöröltem, a fájlt is kitöröltem, mostmár nem lehet gond, megnéztem a képeket, majd kikapcsoltam a laptopoz.
Másnap mikor újra bekapcsoltam, nem tudtam bejelentkezni, mert mikor arra kattintottam, hogy bejelentkezés, utána eljutott addig amíg mutatja a hátterem, és utána rögtön kijelentkezett. És ekkor beugrottak az egy nappal elött történtek, és tudtam hogy elég nagy gond van. Elöszőr megmutattam a bátyámnak, neki sem sikerült előrébb jutnia vele. Az apukám, tudta, hogy neki semmi esélye hogy valamit is kezdjen vele, mert ő mondta, hogy néha neki még a word is sok, ezért felhívta a szomszédot, akinek a lánya számítügépekkel foglalkozik. Átvittem, ős sem jutott előbbre, de mondta, hogy ahol dolgozik, az egy nagy vállalat, és az ottani rendszergazdák biztosan meg tudják oldani. Hát másnap el is vitte, de ott sem tudtam túl sokat kezdeni vele.
Majd másnap mikor visszaadta a laptopot, elötte még felhívott egy céget, akik ilyen, és hasonló proglémákra szakosodtak, és elmondta a gondom. Mondták hogy röpke 600 randért (12000 forintért) meg is tudják csinálni. El gondolkodtam, mert az egy havi zsebpénzem fele, de hát ha nincs más, hát fizetek. Néhány nappal késöbb az apukám el is vitt a céghez, elmondtuk a gondomat, ők mondták hogy tudnak segíteni, 600 rand, majd már majdnem elköszöntünk, amikor szóba jött valahogy a Windows, mert nálam csak egy másolt Windows XP Cd volt, amit a bátyám adott, mert otthon nem gondoltam, hogy nekem egy év alatt szükségem lesz a Windows CD-jére. Ők mondták hogy csak avval tudják megcsinálni, mert ha egy ember megkeresi őket a Microsoft-tól, és meglátja a másolt CD-t akkor a Microsoft megvonnya a támogatást, mert ez a cég, Microsoft Partner, vagy mi. De mondták hogy meg is vehetem a Windows-t, de ez nem igazán jöhetet szóba nálam, mert egy Windows Xp 40ezer forint. Így hát tanácstalanul hazamentünk. Szombaton, 2 héttel azután hogy a laptom nem működött, meglátogatott az egyik, a legidősebb bátyám, Faizal. Ő mondta, hogy megnézi és megpróbálja megcsinálni. Én ekkor még nem tudtam hogy ő egy programozó, ezért nem igazán hittem hogy meg tudja csinálni, mert azt hittem hogy csak egy mezei PC barát, aki azt hiszi magáról hogy ért hozzá. De tévedtem, 1 óra alatt ingyen és bérmentve megcsinálta a laptopom. Most már működik, de még sok munka van vele, mert instalálni kell a laptophoz járt programokat, Wi-Fi, hang stb. Meg szereznem kell egy Microsoft Office csomagot. Most is Word Padba írom a blogot, mert még nincs wordom meg semmim, és a laptopom nem is igazán tudom használni. Nem tudok zenét halgatni, mert nincs instalálva a program, és a grafika sem az igazi, ezért a játékok sem műkődnek, tehát csak a fő része van kész, az operációs rendszer, a programokat még be kell szereznem. De ez már mellékes, lényeg az hogy működik, ami nagy megkönnyebülést jelentet nekem, és még a képeim is, meg az összes dokumentumom megmaradt.
Mindennapjaim
Mostanában nincsen kedvem blogot írni, igaz nincs is igazán miről, szerencsére most már megvan mindennek a rendje, minden nap van valami programom. Ha minden jól megy, akkor lassan biciklizni, és squassolni is tudok majd, mert mostanában elég sokat eszem, és alig sportolok, hickiban is kapus vagy, és hát az nem nagyon izzasztó pozicíó. Így hát kezd meglátszani rajtam a sok kaja, ezért egyéni edzéstervet dolgoztam ki magamnak, amit ma kezdtem el. Végülis jobb elöbb mint soha. Ma 50 percet futottam egy közeli réten, utána 10 perc súlyzózás ez épp elég is volt, majd 30 fekvőtámasz. Kezdetnek nem is rosz, de ezért nem elég, de ha rendszeresen tudom csinálni, akkor persze többet sportolok majd, tervezem, hogy 50 perc helyett 1 órát futok. Mindent csak mértékkel.
Az iskolában jól érzem magam, kezdem megszokni, hogy 6-kor kelek fel, abban a tudatban, hogy az osztálytársaimnak 2 és fél hónapos nyáriszünetük van, és 11-ig alszanak. Mindegy, nyáron, nektek télen, nekem lesz 2 hónapos szünetem. Már csak azt a pár hónapot kell túlélnem, és megismerhetem Fokvárost. Nektek is lassan kezdődik a súli, úgyhogy együtt sogunk szívni. Igaz, 10.000 kilométer távolságban. De ha jobban belegondolok az iskola nem is annyira szívás, mert találkozok a barátaimmal, új embereket ismerhetek meg. Végülis mit tudnék csinálni suli helyet, halálra unnám magam. Igaz, itt is tanulnom kell, mint otthon, csak lehet, hogy nem lesznek olyan jó eredményeim. Mostmár kezdem érteni hogy mi zajlik körülöttem, aminek nagyon örülök, kezdek bekapcsolódni a munkába. A dolgozatokon megpróbálok nem megbukni. Igaz, most, hogy még a kérdést sem igazán értem, elég nehéz lesz, majdcsak belejövök. Mostmár felvettem az iskola ritmusát, az elején elég nehéz volt, mert már hozzá vagyok szokva, hogy otthon nyáron 2,5 hónap alatt kipihenhetem az év fáradalmaim, most volt 2 hetem, így hát elég fáradtan érkeztem, és elég nehéz újra belejönni az iskola életbe, pláne, hogy mindez idegen nyelven. Most két nyelvet tanulok, afrikaanst és angolt. Az angol valahogy jobban megy, afrikaans nem annyira, mert az osztálytársaim már 10 éve tanulják, és ez az egyik anyanyelvük, így elég nehezen tudok bekapcsolodni a munkába, és szerencsére dolgozatokat sem kell írnom. Afrikaansokon többnyire egy könyvet, Agathe Cristie Murder on the orient express-t olvasom, amiből kiszótárazom az idegen szavakat, de csak azokat amiket nagyon nem értek, a többit megpróbálom megérteni a szövegkörnyezetből, evvel is gyorsítva az angol tanulás folyamatát. Mert mire hazamegyek, azt szeretném hogy legyen egy felső fogú angol nyelv vizsgám, végülis nem is hangzik rosszúl, 15 évesen van egy felső fokú angol nyelv vizsgám. J De addig még sokat kell tanulnom. Külön angoltanár, aki elmagyarázza a nyelvtant, a szavakat meg megpróbálom könyvekből, és a mindennapi beszédből megtanulni.
Hát igen, sok sport után sok ennivaló, épp most végeztem a vacsorával. Vacsorára volt, sült marhahus, sült krumpli, bab, paradicsomos erőspaprikás körettel, tészta, ráolvasztva sajt, és még egy dolog, aminek nem tudom a nevét. Most már rájöttem arra, hogy nem annyit kell enni, hogy meg se tudj moccani, hanem hogy még azért legyen azért egy kis hely a hasadban, ezért csak 2 nagy tányérral ettem, majd küldök képet, mert ennyi kaját, egyszerre már rég ettem. A kép mindent elárul.
Az időjárásról néhány szót. Az időjárást leginkább az otthoni április-májusihoz tudnám hasonlítani, mert ha süt a nap, akkor olyan meleg van mint májusban, kb. 25C, de az időjárás olyan kiszámíthatatlan mint áprilisban. Egyik nap esik, másik nap süt a nap, de leginkább a napsütés a jellemző, de azért az eső sem ritka, mert itt most tél van. Ha úgy vesszük, akkor ez az otthoni január februárnak felel meg. Mert itt juniustól-augusztusig van tél, magyarul pont fordítva. Tehát egész jól jártam, mert otthon télen maximum 10C van télen, néha 15, itt az emberek 10C fokban már fáznak, és azt mondják hogy hideg van. Amióta itt vagyok nem igen fáztam, és az időjárás egyre melegebb lesz, tehát nem hiszem, hogy fázni fogok.
Közben megtudtam a biosz dolgozatom eredményét, azt amelyiknél még a kérdést sem értettem, ez 25%, ami azt jelenti hogy megbuktam, mert 30%-ot kell 4 tantárgyból elérnem, a maradék 3-ból 40%-ot. De a feladatlapom bioszból 60%, ami máris jobb eredmény, és átlagban nem buktam meg. De ez még az eleje, a kérdéseket sem igazán értem, vagy csak nem tanultam az anyagot, ezért még elnézik, de eljönnek még azok a napok, amikor keményebben kell tanulnom. Most fog következni egy vizsga időszak, amikor minden tantárgyból vizsgát kell tennem, plusz még a bejelentet vizsgák elött azért még írunk dolgozatokat. Például földrajzból, ami hétfőb lesz, de mondta a tanár, hogy használhatom a könyvet, de azért egy kicsit tanulok majd rá. Ma, angolból írtam egy dolgozatot, egy olyan könyvből, amit el sem olvastam. Voltak kérdések amikre megpróbáltam válaszolni, úgy hogy nem igazán tudtam a történetet. Hát majd meglátjuk.
Az iskolában jól érzem magam, kezdem megszokni, hogy 6-kor kelek fel, abban a tudatban, hogy az osztálytársaimnak 2 és fél hónapos nyáriszünetük van, és 11-ig alszanak. Mindegy, nyáron, nektek télen, nekem lesz 2 hónapos szünetem. Már csak azt a pár hónapot kell túlélnem, és megismerhetem Fokvárost. Nektek is lassan kezdődik a súli, úgyhogy együtt sogunk szívni. Igaz, 10.000 kilométer távolságban. De ha jobban belegondolok az iskola nem is annyira szívás, mert találkozok a barátaimmal, új embereket ismerhetek meg. Végülis mit tudnék csinálni suli helyet, halálra unnám magam. Igaz, itt is tanulnom kell, mint otthon, csak lehet, hogy nem lesznek olyan jó eredményeim. Mostmár kezdem érteni hogy mi zajlik körülöttem, aminek nagyon örülök, kezdek bekapcsolódni a munkába. A dolgozatokon megpróbálok nem megbukni. Igaz, most, hogy még a kérdést sem igazán értem, elég nehéz lesz, majdcsak belejövök. Mostmár felvettem az iskola ritmusát, az elején elég nehéz volt, mert már hozzá vagyok szokva, hogy otthon nyáron 2,5 hónap alatt kipihenhetem az év fáradalmaim, most volt 2 hetem, így hát elég fáradtan érkeztem, és elég nehéz újra belejönni az iskola életbe, pláne, hogy mindez idegen nyelven. Most két nyelvet tanulok, afrikaanst és angolt. Az angol valahogy jobban megy, afrikaans nem annyira, mert az osztálytársaim már 10 éve tanulják, és ez az egyik anyanyelvük, így elég nehezen tudok bekapcsolodni a munkába, és szerencsére dolgozatokat sem kell írnom. Afrikaansokon többnyire egy könyvet, Agathe Cristie Murder on the orient express-t olvasom, amiből kiszótárazom az idegen szavakat, de csak azokat amiket nagyon nem értek, a többit megpróbálom megérteni a szövegkörnyezetből, evvel is gyorsítva az angol tanulás folyamatát. Mert mire hazamegyek, azt szeretném hogy legyen egy felső fogú angol nyelv vizsgám, végülis nem is hangzik rosszúl, 15 évesen van egy felső fokú angol nyelv vizsgám. J De addig még sokat kell tanulnom. Külön angoltanár, aki elmagyarázza a nyelvtant, a szavakat meg megpróbálom könyvekből, és a mindennapi beszédből megtanulni.
Hát igen, sok sport után sok ennivaló, épp most végeztem a vacsorával. Vacsorára volt, sült marhahus, sült krumpli, bab, paradicsomos erőspaprikás körettel, tészta, ráolvasztva sajt, és még egy dolog, aminek nem tudom a nevét. Most már rájöttem arra, hogy nem annyit kell enni, hogy meg se tudj moccani, hanem hogy még azért legyen azért egy kis hely a hasadban, ezért csak 2 nagy tányérral ettem, majd küldök képet, mert ennyi kaját, egyszerre már rég ettem. A kép mindent elárul.
Az időjárásról néhány szót. Az időjárást leginkább az otthoni április-májusihoz tudnám hasonlítani, mert ha süt a nap, akkor olyan meleg van mint májusban, kb. 25C, de az időjárás olyan kiszámíthatatlan mint áprilisban. Egyik nap esik, másik nap süt a nap, de leginkább a napsütés a jellemző, de azért az eső sem ritka, mert itt most tél van. Ha úgy vesszük, akkor ez az otthoni január februárnak felel meg. Mert itt juniustól-augusztusig van tél, magyarul pont fordítva. Tehát egész jól jártam, mert otthon télen maximum 10C van télen, néha 15, itt az emberek 10C fokban már fáznak, és azt mondják hogy hideg van. Amióta itt vagyok nem igen fáztam, és az időjárás egyre melegebb lesz, tehát nem hiszem, hogy fázni fogok.
Közben megtudtam a biosz dolgozatom eredményét, azt amelyiknél még a kérdést sem értettem, ez 25%, ami azt jelenti hogy megbuktam, mert 30%-ot kell 4 tantárgyból elérnem, a maradék 3-ból 40%-ot. De a feladatlapom bioszból 60%, ami máris jobb eredmény, és átlagban nem buktam meg. De ez még az eleje, a kérdéseket sem igazán értem, vagy csak nem tanultam az anyagot, ezért még elnézik, de eljönnek még azok a napok, amikor keményebben kell tanulnom. Most fog következni egy vizsga időszak, amikor minden tantárgyból vizsgát kell tennem, plusz még a bejelentet vizsgák elött azért még írunk dolgozatokat. Például földrajzból, ami hétfőb lesz, de mondta a tanár, hogy használhatom a könyvet, de azért egy kicsit tanulok majd rá. Ma, angolból írtam egy dolgozatot, egy olyan könyvből, amit el sem olvastam. Voltak kérdések amikre megpróbáltam válaszolni, úgy hogy nem igazán tudtam a történetet. Hát majd meglátjuk.
Augusztus 11.
Ez a nap, elég érdekes volt, mint minden nap, ez is reggel kezdödőtt, és vele együtt a balszerencsék sorozata is. Reggel, mikor már késésben voltam, akkor vettem észre, hogy az egyenruhám egyik gombja le van szakadva, szerencsére a gombot elraktam az egyik zsebembe így anyukám fel tudta varni. Ez 7 órakor volt, és ilyenkor már nekem rég a buszmegállóban, vagy közel a buszmegállóba menet kellett volna lennem, mert a busz 7 óra, és 7:10 között bármikor jöhet. Ezért én elkezdtem futni, ami abból a szempontból volt rosz, hogy én ugyancsak a reggeli után voltam, ami egy nagy tál Korn Flakest jelent. Emellett rajtam volt még az elég nehéz iskolatáskám, és a sport táskám is, mert ma edzésem is volt. Tehát a reggel elég jól kezdödőtt. Elég fáradtan, és felkavart gyomorral, de megérkeztem a buszmegállóba. Onnan tudtam hogy nem ment még el a busz, hogy minden reggel egy hölgy is ugyan ebben a megállóban száll fel, és ő még a megállóban várt. Mindez 7:10-kor. Vártunk, vártunk, de a busz nem jött. Majd végül a busz 7:25-kor megérkezett. Ekkor már tudtam, hogy a suliból is elkéstem.
Így is lett, az iskolába 7:50-re kell megérkezni, és 8-ra értem oda. Próbáltam bemenni a szokott ajtón, de az zárva volt. Nézem hogy a többiek merre mennek, és mindenki a recepció ajtaján ment be, ahonnan egy folyosón át lehet menni az iskolába. Hát én is arra mentem. Mikor odaértem és bementem az ajtón, kb. 30 diáktársam lehetett még ott, és mindenki sorba állt. A sor elején meg egy nő, aki cetliket osztott, amin a gyerek neve, és osztálya állt, majd az hogy késett. Én 8-kor álltam be a sorba, 10 perc késéssel, mire sorra kerültem, 8:15 volt és már 25 percet késtem. No comment. Itthon maximum annyit csinálnak ha kések, hogy felírják, hogy 5, vagy 10 perc, és csatlakozom az órához. Érdekes. Itt az első óra elött mindig van, 15 perc, amit az osztályföbőkkel töltünk, aki berírja a hiányzókat stb. Mikor beértem erre a 0. órára a tanár a kezembe nyomot 2 papírt. Az elsőn az állt, hogy „késtem” és oda volt írva, elég hosszan hogy az iskola nem tűri el hogy késsenek a diákok, és figyelmezteti a szülőket ennek betartására. Mindez fél oldalon keresztül volt leírva, majd a végén a szülőnek alá kell írnia. Csak egy kérdés, mit tudnak a fogadószüleim tenni annak érdekében hogy a busz menetrendszerint jöjjön. Szerintem nem sokat, de mindegy.
A másik papíron, meg a vizsgáim voltak. Augusztus 26-tól szeptember 6-ig minden nap lesz valamilyen vizsgám. Hát, próbálok nem megbukni.
És itt még ért véget a balszerencsém. Második órában biológi dolgozatott írtam. A kérdéseket sem értettem, nem hogy a válaszokat. Volt nálam egy szotár, de az sajnos nem a biológia kifejezésekre szakosodott, így hát kénytelen voltam valahogy kitalálni a válaszokat, mert azért talán eltalálok valamit. Az első feladat elég egyszerű volt, mert volt egy kérdés, és nekünk csak ki kellett választani, hogy a, b, c vagy d. Hát én megtippeltem az egészet. Tippelésből elég jó vagyok, remélem most sem hagyott el a szerencse. Dolgozat végén azért megkérdeztem a tanártól, hogy mi lesz hogy ha megbukom. Ő mosolyogva csak annyit mondott: „semmi”
Biosz után, matekdolgozat következet. Itt már a feladatok felét értettem, a többit a mellett ülő fiú. Megosztottuk a válaszainkat. A lesés technikáját szerintem év végére tökélyre fogom fejleszteni. Végülis azért jöttem ide hogy tanuljak, igaz szerintem sokan más fajta tanulásra gondoltak. Én is. Aminr értem a kérdéseket, akkor már tudok rá válaszolni, de amíg a kérdést sem értem, és sok dolgozat van, addig hát ezt csinálom. Remélem nem tart sokáig. Ezek után, 20 perc szünet után, angol következett, amire egy plakátot kellett volna csinálnom, egy olyan könyvből, amit el sem olvastam, és a többiek már 2 hónapja azt olvassák, én meg 2 hete járok ide, és a közepéből elolvastam 3 fejezetet. A tanárral arra jutottunk, hogy az egyik fejezetből kell csinálnom egy plakátot, de azt még nem tudom hogy hogyan, mert egy papírbólt nincs a közelben, vagy olyan hely, ahol be tudnám szerezni ezeket a dolgokat. De a tanárokat ez nem igen érdekli. A nap fénypontja még hátra van. De ez egy kis magyarázást igényel, az Afrikai iskola rendszerről. Heti háromszor van közös összejövetel, ahol az igazgató tart beszédet. És elmondják az új információkat. Ma is volt, és ekkor volt az, hogy mögöttem lévő sorokban, valaki galambokat eresztet, és ez 10 körülötte álló fiunak nagyon megtetszett ezért elkezdtek nevetni. De ez meg a tanároknak nem tetszet, így hát az egész 10. osztálynak kb. 40 embernek ki kellett mennie az udvarba. Ott elmondták, hogy mi büntetésben leszünk, az elkövetkezendő fél órában, amíg ez az összejövetel tart. Mindez tűző napon. Most kb. olyan idő van, mint otthon május közepén, tehát polóban kényelmesen el lehet lenni. Mi rajtunk van egy ing, egy pulcsi, és egy blézer. És amikor elkezdtük levennni a blézert, a tanár mondta, hogy nem, fél óráig itt fogunk ülni a napon úgy ahogy vagyunk. Nekem a végére a naptól a szemüvegemről lepattogzott, a festék, vagyis csak egy részéről, így hát elég érdekesen néz ki. Szerintem itthon a szülők beperelték volna az iskolát ha ezt csinálják a diákokkal, itt ez bevett szokás. Végülis sikeresen túléltem a napot. A hockiedzésen kapus volt, jó sok védő felszerelés volt rajtam, annyi, hogy mozduli alig tudtam. Így a messzebb lévő labdákat rendszeresen bekaptam, és szerintem még egy ideig be is fogom kapni.
Mikor hazaérkeztem, egy levél várt a YFU tól, amiben az állt hogy a következő hétvégére tervezett program, az összes cserediák aki ebben a megyében van, találkozik, és megbeszéljük, hogy kinek milyen volt az első hónapja, az csak szeptemberben lesz, mert az egyik gyerek nem ér rá. Nekem evvel csak az volt a bajom, hogy amikor megérkeztem a családhoz, akkor megnéztem hogy mikor fogom újra látni a többieket, és hát a megérkezésemtől fogva nagyon vártam ezt a találkozót. De legalább sok dolog történt velem, és ezt a napot nem rosz dolognak fogom fel, izgalmas nap volt, az tény.
Így is lett, az iskolába 7:50-re kell megérkezni, és 8-ra értem oda. Próbáltam bemenni a szokott ajtón, de az zárva volt. Nézem hogy a többiek merre mennek, és mindenki a recepció ajtaján ment be, ahonnan egy folyosón át lehet menni az iskolába. Hát én is arra mentem. Mikor odaértem és bementem az ajtón, kb. 30 diáktársam lehetett még ott, és mindenki sorba állt. A sor elején meg egy nő, aki cetliket osztott, amin a gyerek neve, és osztálya állt, majd az hogy késett. Én 8-kor álltam be a sorba, 10 perc késéssel, mire sorra kerültem, 8:15 volt és már 25 percet késtem. No comment. Itthon maximum annyit csinálnak ha kések, hogy felírják, hogy 5, vagy 10 perc, és csatlakozom az órához. Érdekes. Itt az első óra elött mindig van, 15 perc, amit az osztályföbőkkel töltünk, aki berírja a hiányzókat stb. Mikor beértem erre a 0. órára a tanár a kezembe nyomot 2 papírt. Az elsőn az állt, hogy „késtem” és oda volt írva, elég hosszan hogy az iskola nem tűri el hogy késsenek a diákok, és figyelmezteti a szülőket ennek betartására. Mindez fél oldalon keresztül volt leírva, majd a végén a szülőnek alá kell írnia. Csak egy kérdés, mit tudnak a fogadószüleim tenni annak érdekében hogy a busz menetrendszerint jöjjön. Szerintem nem sokat, de mindegy.
A másik papíron, meg a vizsgáim voltak. Augusztus 26-tól szeptember 6-ig minden nap lesz valamilyen vizsgám. Hát, próbálok nem megbukni.
És itt még ért véget a balszerencsém. Második órában biológi dolgozatott írtam. A kérdéseket sem értettem, nem hogy a válaszokat. Volt nálam egy szotár, de az sajnos nem a biológia kifejezésekre szakosodott, így hát kénytelen voltam valahogy kitalálni a válaszokat, mert azért talán eltalálok valamit. Az első feladat elég egyszerű volt, mert volt egy kérdés, és nekünk csak ki kellett választani, hogy a, b, c vagy d. Hát én megtippeltem az egészet. Tippelésből elég jó vagyok, remélem most sem hagyott el a szerencse. Dolgozat végén azért megkérdeztem a tanártól, hogy mi lesz hogy ha megbukom. Ő mosolyogva csak annyit mondott: „semmi”
Biosz után, matekdolgozat következet. Itt már a feladatok felét értettem, a többit a mellett ülő fiú. Megosztottuk a válaszainkat. A lesés technikáját szerintem év végére tökélyre fogom fejleszteni. Végülis azért jöttem ide hogy tanuljak, igaz szerintem sokan más fajta tanulásra gondoltak. Én is. Aminr értem a kérdéseket, akkor már tudok rá válaszolni, de amíg a kérdést sem értem, és sok dolgozat van, addig hát ezt csinálom. Remélem nem tart sokáig. Ezek után, 20 perc szünet után, angol következett, amire egy plakátot kellett volna csinálnom, egy olyan könyvből, amit el sem olvastam, és a többiek már 2 hónapja azt olvassák, én meg 2 hete járok ide, és a közepéből elolvastam 3 fejezetet. A tanárral arra jutottunk, hogy az egyik fejezetből kell csinálnom egy plakátot, de azt még nem tudom hogy hogyan, mert egy papírbólt nincs a közelben, vagy olyan hely, ahol be tudnám szerezni ezeket a dolgokat. De a tanárokat ez nem igen érdekli. A nap fénypontja még hátra van. De ez egy kis magyarázást igényel, az Afrikai iskola rendszerről. Heti háromszor van közös összejövetel, ahol az igazgató tart beszédet. És elmondják az új információkat. Ma is volt, és ekkor volt az, hogy mögöttem lévő sorokban, valaki galambokat eresztet, és ez 10 körülötte álló fiunak nagyon megtetszett ezért elkezdtek nevetni. De ez meg a tanároknak nem tetszet, így hát az egész 10. osztálynak kb. 40 embernek ki kellett mennie az udvarba. Ott elmondták, hogy mi büntetésben leszünk, az elkövetkezendő fél órában, amíg ez az összejövetel tart. Mindez tűző napon. Most kb. olyan idő van, mint otthon május közepén, tehát polóban kényelmesen el lehet lenni. Mi rajtunk van egy ing, egy pulcsi, és egy blézer. És amikor elkezdtük levennni a blézert, a tanár mondta, hogy nem, fél óráig itt fogunk ülni a napon úgy ahogy vagyunk. Nekem a végére a naptól a szemüvegemről lepattogzott, a festék, vagyis csak egy részéről, így hát elég érdekesen néz ki. Szerintem itthon a szülők beperelték volna az iskolát ha ezt csinálják a diákokkal, itt ez bevett szokás. Végülis sikeresen túléltem a napot. A hockiedzésen kapus volt, jó sok védő felszerelés volt rajtam, annyi, hogy mozduli alig tudtam. Így a messzebb lévő labdákat rendszeresen bekaptam, és szerintem még egy ideig be is fogom kapni.
Mikor hazaérkeztem, egy levél várt a YFU tól, amiben az állt hogy a következő hétvégére tervezett program, az összes cserediák aki ebben a megyében van, találkozik, és megbeszéljük, hogy kinek milyen volt az első hónapja, az csak szeptemberben lesz, mert az egyik gyerek nem ér rá. Nekem evvel csak az volt a bajom, hogy amikor megérkeztem a családhoz, akkor megnéztem hogy mikor fogom újra látni a többieket, és hát a megérkezésemtől fogva nagyon vártam ezt a találkozót. De legalább sok dolog történt velem, és ezt a napot nem rosz dolognak fogom fel, izgalmas nap volt, az tény.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)