Tovabbi kepek

Kepek

Az első hónap.

Hát igen, az első hónapnak vége, és ezalatt sok dolog történt velem. Pontosabban teljesen megváltozott az életem, igaz, nem örökre, már csak 11 hónapig. Új hely, új család, új emberek. Magyarul minden. De röviden összefoglalom hogy mi is történt ez alatt az egy hónap alatt. Az eleje nagyon rázós volt. Az iskolába gondok voltak. Az eredménye az lett, hogy iskolát váltottam, de míg eljutottunk oda, hogy iskolát váltok, máris el telt két hét. Az elején nem éreztem magam jól, utáltam az iskolámat, ebből következik, hogy utáltam iskolába járni, mindig csak úgy gondoltam rá, hogy a francba, már megint iskola. Voltak percek, amikor azt gondoltam, hogy talán jobb lenne otthon, de aztán rájöttem, hogy az élet kihívások nélkül elég unalmas. Ezért ezt is egy kihívásnak vettek, és hát sikerült megoldani ezt a kihívást is. Az új iskolám nagyon jó választás volt. Ide szívesen járok, vannak barátaim is, valaki el is hívott magához. Örülök hogy minden gond megoldódott, és ha az elején elég nehézkesen mentek a dolgok, mostanra már kezd minden menni a maga kerékvágásában. Még az idő is javulni látszik. Amikor ide értem, akkor borús idő volt, sokat esett az eső, leginkább a borús őszi napokra emlékeztetett, mostmeg az idő olyan mint otthon májusban. Pedig itt tél van! Asszem nyáron meg fogok sűlni, bár akkor majd le tudunk menni az óceaánba fürdeni, most még túl hideg hozzá.
A családdal is jóban vagyok. Remélem ők is a hasonlókat gondolják velem kapcsolatban. De azért a kultúrális különbségek jelen vannak. Például volt már olyan, hogy a konyhába ültünk, néztük a tv-t, az apukám vacsorázott, és olyan hangosan csámcsogott, és úgy evett mint aki 2 hete nem evett semmit, hogy fogtam magam és elmentem, mert nem bírtam halgatni. Az anyukám mondta, hogy ami bent van, azt nyugodtan engedjük ki, nem kell szorongani miatta. Ennek következtében az anyukám nagyobbakat tud böfögni mint én, és hát ez a „törvény”, arra is igaz, ami hátulról próbál kijönni...
A családdal, pontosabban a bátyámmal, annyi bajom van még, hogy azt hiszi, hogy ami az enyém az az ővé is. Volt olyan hogy ülök a szobámba, ő bejön, és megkérdezi hogy hol van a Szökés első évad. Korábban mondtam neki, hogy van nálam néhány film. Én mondtam hogy a laptop táskámba, ő fogta benyúlt a laptop táskámba és már vitte volna ki, amikor mondtam neki, hogy, igen nyugodtan megnézheted, majd utána megkérdezte, hogy megnézheti-e. De ez már párszol előfordult, csak épp mást CD-vel, illetve DVD-vel.
De mindegy, más kultura, miattam ugysem fognak megváltozni, és én ezt nem is kérhetem, mivel még 11 hónapig velük kell élnem, ezért jobblesz ha hozzászokom...
Sokan kértétek, hogy küldjek magamról, és afrikáról képeket, sajnos az internet sebessége eddig nem nagyon engedte, de az iskolámba, elég gyors az internet, és ott talán megpróbálkozhatok vele.

Az első hocky edzés.

Az első hocky edzés elég érdekesre sikeredett, mert a legjobb, azaz az „A” csapattal játszottam, úgy, hogy azt sem tudtam, hogy hogy kell elütni a labdát. Az edzés 2 órás volt, utána olyan izomlázam lett, hogy alig tudtam járni. Elég intenzív volt, ráadásul ez volt az első megterhelő dolog a testemnek. Az edzés után mondtam az edzőnek hogy nem lehetne-e hogy inkább a „C” csapatba játszak, meglepődésemre azt mondta hogy nem, hanem a „B” csapatban játszhatok, és hogy az edzés szerdán és hétfőn lesz.
Másnap el is mentem az edzésre, ami az iskola udvarban volt, korábban már említettem hogy van 3 rendes nagy méretű focipálya, ezt nem csak focira, hanem hockyra is használjuk. Az edzést egyéni sikerneknek könyveltem el magamba, mert sikerült a labdához érnem egy párszol. Edzés közben megértettem hogy az edző mért mondta hogy nem mehetek a „C” csapatba... A csapat a hockyedzésen focizott, mert nekik még edzőjük, és csapatkapitányuk sincs. Az edzésnek most is voltak utóhatásai. A derekam úgy fájt hogy alig tudtam leülni, ismét izomláz, a térdem is fájt. Lehet hogy a térdem és a derekam azért fáj, mert növök, és akkor a sok evés is evvel is magyarázható. De a derékfájás sajnos mással is. Az ágyam hát nem a legmodernebb, vannak reggelek amikor arra kelek hogy elpattan alattam egy rugó. De mindenesetre túléltem az edzéseket, és nagy lelkesedéssel fogok eljárni a többire is.

Hazafele az iskolából

Ma nagyon későn, 4:15-kor értem haza az iskolából, átlagosan 4-kor már mindig itthon vagyok. Ez annak volt köszönhető, hogy a busz, az átlagos 10 perc helyett 15 percet késett, és menetközben összeütközök egy kisbusszal, aminek a busz tükre látta a kárát mert az letört. Mindez ugy történt, hogy ma egy szokásosnál agresszívabb buszsoffőr vezette a buszt. A busszal az összes autót leelőztük, amit csak lehetet. Lényeg a lényeg, a busz elég gyorsan ment a parkoló autókhoz legközelebb eső sávban, majd elöttünk a kisbusz úgy döntött, hogy ő félreál, persze nem használta az indext. És hát a kisbusznak sokkal kevesebb idő kell hogy megáljon mint a busznak, a buszsoffőr próbárta kikerülni, ezért nem lett nagyobb baj, mert különben a kisbusz szerintem a közeli kirakatban állt volna meg. Csak egy nagy csattanást hallotunk, és a tükör már nem is volt a helyén. Mindegy, végülis sikersen, és épségben leszáltam a buszról. Ahogy leszáltam, egy teljesen más világ fogadott, mint ahol az iskola van. Az első 200 méteren hajléktalanok, szemét mindenhol, elég lehangoló. Majd kétszáz méter után kezdődnek a házak, ahol már nincs annyi szemét, és hajléktalanok sem tanyáznak. De az első kétszáz méter elég durva. Közben azon gondolkoztam, hogy mit csinálnának velem, hogy ha megtudnák, hogy én csak „nyaralni” jöttem, és tanulni, amikor nekik semmijük sincs, és még talán többet is tudnak nálam. Ekkor tudatosult bennem, hogy a nyelv nem elegendő a jó álláshoz, mivel sok ember itt 3 nyelven is beszél, Xhosául, amit csak ebben a megyében beszélnek, afrikaansul, amit már egész Dél-Afrikában, és többségük beszél angolul, ami világnyelv. A nyelv csak egy eszköz, ahhoz, hogy jó állásod legyen, mert hiába beszélsz 3 nyelven perfektük, attól még tanulnod és dolgoznod kell, hogy megkapd amit szeretnél, és ne egy hajléktalan legyél...

Érdekes...

Még hétvégén történt, hogy amikor anyukámék hazajöttek a nagybevásárlásból, segítettem nekik kipakkolni az autóból, és behordtam a cuccokat a konyhába. Elöszőr mindent leraktunk az asztalra. Én néztem az egyik palackot, és próbáltam kitalálni hogy mi lehet benne. Valami üdítő volt, a palackja úgy nézett ki mint itthon a Redbullé, vagy más hasonló típusu üdítőké. Majd az anyukám odajött hozzám, és mondtak, hogy ha szeretnék ebből elvinni az iskolába, akkor 2 randért vehetek tőle... Ez kb. olyan, mint hogy ha otthon hazamegyek, majd anyukám vár egy rántothussal, hasábburgonyával, és miután elfogyasztottam megszólalna:
1200+ÁFA, kérsz még valamit?...

Első hétvége az új iskola után

Ez a hétvége sok mindenben különbözött mint a többi, vasárnap volt a bátyám születésnapja, vasárnap volt a Forma 1 Magyar Nagydí, és ez volt az első hétvége azóta, amióta a Settlers-be járok. A bátyám születésnapja miatt idejött az egész család, vagyis az összes testvér, és a legidősebb tetsvére, Faiso felesége, és 4 hónapos gyereke. Emelett még itt volt Dicki és Mikki (Mikado), ők a testvérem, és részben az én barátaim is. Az ebéd jól sikerült, 4 csirkét sikerült megennem, ami annyit tesz, hogy többet ettem, mint egy-két testvérem, pedig ők az első hetekben cukkoltak hogy alig eszem.
Miki megigérte hogy nála megnézhetem a Forma 1-et, mert azért mégis csak Magyarországról valami kis információ.Azért kérdeztem meg Mikit, hogy nézhetem-e náluk, mert a családomnak csak 3-4 csatornájuk van, és ezek közűl egyiken sem adták le.
Végülis nem tudtam megnézni a Forma 1-et mert a családi ebéd még tartott amikor kezdödőt, és csak akkor lett vége, amikor már csak 10 perc volt hátra, és illetlenség lett volna felállni és elmenni, avval az indokkal hogy „bocs, kezdődik a Forma 1”. Kicsit bántott hogy nem tudtam megnézni, mert már vártam, hogy végre információk Magyarországról, meg azért mégis csak arrol az országról van szó amit még 11 hónapig nem fogok látni. (azért 11 hónap, mert már 1 hónap eltelt az itt tartozkodásomból, igazat megvalva, fel sem tünt. J) A barátaim ezután elmentek Dickhez, ahol PS-eztek, és kárpótlásul a Fifába játszhattam egy mecset a magyarokkal, az ellenfél Portugália volt.... De nem csak az rontotta az esélyeim, hogy a magyarokkal voltam, a portugálok ellen, hanem azt sem tudta, hogy milyen gombokkal kell mozogni. Csak 3-0-ra kaptam ki. Ami poén a játékban, hogy „Szabicsot” az angol kommentátor ugy mondja hogy „Száviksz”!
De, hogy hűek maradjunk a címhez, (Első hétvége az új iskola után) ezért elmondom hogy miben változott a hétvégém, ahhoz képest, hogy megváltozott az iskolám. Sokban, mivel az iskolában nagyon elfáradtam, és jó volt végre aludni, csak sajnos hajnali 4-kor arra kelltem, hogy az apukám megmossa a lábát, a fogát, és elkezd imádkozni. A fogmosást azért emeltem ki, mert itt amikor kiköpig a fogrémet nem egyszerűen csak finoman mint otthon, hanem torokból, mintha öklendeznének, ami hát elég hangos. Ez még elfogadható is lenne, ha be tudnám csukni a szobám ajtaját, és akkor talám halkabb lenne, de nem tudom, mert az olyan közel van az ajtóhoz, hogy nem lehet becsukni. De hát ez van. Szerencsére az iskola váltás nagyon jól sikerült, és egy jó iskolába járhatok, lassan kezdenek kirajzolódni a délután tehendőim, eddig úgy néz ki, hogy 2 délután hoki edzésem lesz, hétfőn rögbi, nem mintha annyira szeretek rögbizni, de mozgok, és elfoglalom magam, és tudok squassolni. Az lenne a legjobb, ha kedden tudnék squassolni, mert akkor 1:15-kor végzek, és talán oda is érek, mert a squass 3-kor kezdődik. Majd kiderűl, de mindenesetre sokkal jobban érzem magam ebben az iskolában, és mostmár bele sem akarok gondolni, hogy milyen lenne ha most még a kensingtoni iskolába kéne járnom, mert a két iskola közt különbség ég és föld.

Klimatizáció

Mivel Fokváros, és egyben Dél-Afrika időjárása is teljesen más mint az otthoni, más páratartalom, minden más, ezért a szervezetemnek kellett 3 hét mire hozzászokott. Onnan tudom, hogy vége, mert már nem vagyok annyira fáradt, és végre megjött az étvágyam, aminek nem hiszem hogy a család örül, de hát ez van. Sajnos nem tudom befolyásolni, hogy mennyi ételre van szüksége a szervezetemnek. Az első 1 hétben csak 2 szendvicset vittem az iskolába, és elég az elég volt, utána már a család számára átlagos 4 szendvics következett, amit 2 hétig tartottam is, de mivel a Settlersbe délután 3-ig vagyok, ezért mostanra elértem a bűvős 6 szendvics/nap adagot. A család, pontosabban az anyuka, csak nézet rám, amikor közöltem vele, hogy ez a 4 szendvics hát, igencsak kevés, mivel az utóbbi, 2 hétben én fogyasztottam a legkevesebbet a családban. Azóta már dubla adag vacsorát eszem, fél óra eltéréssel, tehát, ha a család 8-kor vacsorázik, akkor én fél 9-kor újra eszem. Eddig ebből még nem volt gond és remélem nem is lesz, de ha lesz, megpróbálom megoldani, mondjuk anyagi segítséggel a családomnak, de szerencsére itt még nem tartunk.
A másik jele a klimatizációnak, hogy az ember nagyon fáradt. Én például az első hetekben minden nap 8-kor mentem aludni, igaz reggel 7-kor keltem az iskola miatt, de ez is 11 óra alvást jelent. Amíóta a Settlers-be járok, fáradtabb vagyok, mert 5:50-kor kelek, de már 9, fél 10-kor fekszem le, ami „csak” 9 óra alvás. Tehát a szervezetem megszokta az itteni időjárást, aminek nagyon örülök, mert, ha valami sportot csináltam, akkor abban sokkal hamarabb elfáradtam, mint otthon. Tehát a jövő héten kezdödő hoki edzéseimen tudom hozni a formám, vagyis remélem. Jah, a hokit, ez nem jéghoki, bár annak örülnék, hanem floorball, csak itt hokinak hívják, aki nem tudja mi az a floorball, akkor annak elmondom. Olyan mint a jéghoki, ütőkkel játszák, csak füvön illetve aszfalton, speciális ütő kell hozzá, és nincsen védőfelszerelés. De a játék lényege ugyan az mint a jéghokinak. Az ütőkkel gólt kell ütni, és nyerni.

Palacsinta sütés

Egyik este, már nem is tudom, hogy melyik nap, zenét halgattam a szobámba, mert nagyon fáradt voltam, meg egy kicsit lusta is. A család férfi tagjai mind a mecsetben voltak, és csak az anyukám volt otthon. Fél óra zenehalgatás után, rájöttem hogy sokkal értelmesebb az anyukámmal beszélgetni, mint a szobámba dögleni. Ki is mentem a szobámból, az ebédlőbe, ahol anyukám épp dolgozott. (Az anyukám ruhákat csinál, rendszerint munkaidőben, de otthon is dolgozik plussz pénzért) Majd elkesztem beszélgetni. Szóba jöttek az iszlám szokások, ünnepek, mert nemsokára következik a nagybőjt, ami abból áll, hogy csak reggel napfelkelte elött, és este csak napfelkelte után esznek. Tudni illik a családom nagyon vallásos, az apukám például 4-kor kel fell és imádkozik. Miután ezeket megbeszéltük, elmondta hogy mi miért van, azután felhozta, hogy nem érti, hogy Palesztínából mért költöztetik ki az arabokat, mert hogy a zsidók és az arabok jól megvannak együtt. Mondtam neki, hogy Palesztína már nem létezik, hanem Izrael, Libanon, és még egy csomó ország van ma már ott.
Miután ezt is megvitattuk mondta, hogy mindig palacsintát csinál a család férfi tagjainak, miután ők hazajöttek a mecsetből, mert hogy addigra nagyon éhesek lesznek. Az anyukám más tésztát használ a palacsintához, mert ő nem tesz bele szénsavas vízet. Másképp is csinálja a palacsintát, mert mi általában gáztűzhelyen csináljuk, nem mondom hogy nagyon sok, de nem kevés olajba. Itt villanytűzhelyen, és nagyon kevés olajjal. Beleönt egy keveset a serpenyőbe, egy papírral kikeni a forró serpenyőt, majd a maradék olajat egy tálba önti, hogy legközelebb is tudja majd használni. Tehát elég lassan, mindössze 4 palacsintát csináltunk 15 perc alatt. Mivel nem volt sok olaj, ezért nem csúszott olyan jól a palacsinta, ezért nem tudtam feldobni, és úgy átfordítani, így hát kézzel kellett. De nagy sikere let, és mondta az anyukám, hogy legközelebb majd a magyar recept szerint csináljuk, csak ahhoz be kell vásárolni.

Júli. 31.

Ma reggel mikor felkeltem, szakadt az eső, és kb. 50km/h szél volt. Ami elég hangossá tette a reggelt. Reggeli közben azon gondolkoztam, hogy én hogyan megyek majd iskolába, mert kb. 2km-t gyalogolnom kell, és esőkabátom meg nincs, vagyis van egy narancssárga, de azt a rögbi ezdő kocsijába felejtettem, még a rögbi mecsen, és a bátyám elfelejtette visszakérni, mert, ő minden nap találkozik vele, mert a rögbi edző a Kensington Hight’-ban dolgozik, én meg ugyebár már nem járok oda. De ha itt is lenne az esőkabátom, akkor sem vihetném az iskolába, mert az iskolába, csak sötétkék esőkabátot lehet bevinni. Miközben ezen tűnődtem a reggeli közben, az apukám mondta, hogy elvisz az iskolába, mert hogy ő nem dolgozni, hanem egy számítógépes kurzusra megy, és hogy van ideje. Ennek nagyon örültem, mert nem kellett bőrigáznom az esőben. De ugyan akkor, kicsit furán is éreztem magam, mert a szüleimnek nincs túl sok pénze, és főleg nem, arra hogy engem elvigyenek az elég messze lévő iskolába. Ez onnan derűlt ki, hogy amikor reggel mentünk, megálltunk tankolni, és az apukám csak 50 randért azaz 1000 forintért vett benzint. Valahogy megpróbálom meghálálni, mert ez igazán nem az ő feladatuk. Az iskolában a szokásos történt, beszélgettem, és próbálok barátokat szerezni, már kb. 4-5 ember ki is emelkedett a tömegből a szememben, és ők akár még nagyon jó barátok is lehetnek. Megkaptam a könyveimet, ez újabb 10 kg volt, de most legalább volt hely a táskámba, és beraktam. Szünetben, (itt 2x 20p szünet van, az első a 3. óra után, a 2. az 5. óra után, átlagosan 6 órám van, 1 nap van 7) szokásosan kimentünk a kertbe, miközben leraktam a táskám, és csak az egyik fogantyúját fogtam, kiszakadt a nagy súly miat... No sebaj, megkeresem a számlát, és visszaviszem. Ha szerencsém van adnak egy újat. Jah, a kertre visszatérve, a kertben, ami alatt az iskola körüli mezőket értem, itt található 3 rendes nagy füves focipálya, 6 teniszpálya, 2 rögbipálya, egy elég nagy medence, 1 tornarerem. Otthon egy átlagos iskolához tartozik ezek közűl egy tornaterem, és jó esetben egy focipálya...
Az iskolában megkérdeztem az angol tanárt, hogy késöbb tudna-e korrepetálni angolból, mert felsőfokú angol nyelvizsgát szeretnék letenni még az ittlétem alatt. Mondtam neki, hogy nem olyan sürgős, csak majd 1-2 hónap mulva lesz aktuális, mert addig szavakat tanulok, könyvet olvasok, és kiszótárazom az idegen szavakat, és majd csak 1-2 hónap után, miután tudom a szavak után rendbe kéne rakni a nyelvtant. Ő mondta, hogy majd számíthatok rá. Ha már a tanulásnál tartunk, mindenki mondta, hogy nem kell halálra tanulnom magam, elég ha közepes vagyok, de azért ne bukjak meg, mert hogy érezzem jól magam. Ezt egy tanár is mondta az iskolában. Én szerintem csak angolre fogok nagyon odafigyelni, a matekra nem kell sok időt fektetnem, mert most azt tanuljuk, amit én otthon fél évvel ez elött. Most tudni illik, 10-es vagyok, a bátyám 11-es, és ő most tanulja az egyenlet megoldást. (pl.: (1-x)x(x-1), vagy 6x-2=4, és mennyi az x. (x=1, -1)) Az angolon kívűl, még a földrajz ami érdekes, most például kell egy kiselőadást csinálni, a többiek 4 hete tudják, és jövő hét hétfőre kell megcsinálni. Én azt mondtam, hogy a hétvégén megpróbálom megcsinálni, mivel van egy nagyon egyszerű, és látványos tervem, ami a vulkánok működését mutatja be. Ha készen lesz, és nem égek be vele, akkor megpróbálom megmutatni nektek is.
Délután megint attól paráztam, hogy jól elázok, mert a nap folyamán az igen erős szél mellett, ami az egész napra állandónak bizonyúlt, néha elkezdet szakadni az eső is. Amikor elindultam akkor még nem esett, és bíztam benne, hogy amíg elérek a buszmegállóig, addig ez nem is igen fog változni, de nem így lett. Az utam felénél elkezdett szakadni az eső. Jah, az iskolából a buszmegállóig úgy jutok el, hogy át kell mennem egy 6 sávos majd egy kissebb, csupán 4 sávos főuton. Zebra nincs. De van kb. 20mp amikor egyik irányból sem jön autó, vagyis csak a kanyarodó sávból, aminek nem olyan nagy a forgalma, és akkor át tudok menni az utón. A másik útán, a 4 sávoson is ugyan ezt a technikát alkalmazom. Lényeg a lényeg, elértem a buszmegállóhoz, amin igaz van tető, de a szél befújta az esőt, tehát semmit nem ér. A következő buszhoz, meg még volt fél órám, ezért úgy döntöttem, hogy taxival megyek haza, mert abból minden percben jön egy. Le is intettem egyett, 6.50 randért haza vitt. A busz is elvileg ennyibe kerűlne, de igazából ez buszsoffőrtől fögg, mert utaztam már 8.70 randért és 5.30 randért ugyan azon a vonalon, ugyan azon a távolságon, csak a buszsoffőr volt más. No de sikresen hazaértem, tömegnyomor sem volt, kényelmesen elfértem, volt egy hely a elöl, a soffőr mellett, és oda ültettek, tehát lehet hogy hátul nagy nyomor volt, és kényelmesen elfértem.:-PJ
Délután meglátogatott Hans, hogy oda adja a havi bérletem, ami 257 randba került. Szerencsére volt nálam kézpénz, és ki is tudtam neki fizetni. Majd megdicsért, hogy sokat fejlődött a nyelvtudásom, és sokkal jobb a kiejtésem is. Ennek a dicséretnek örűltem, mert ha itt mondok egy nehéz összetett mondatot hibátlanul, akkor senki sem dícsér meg, hogy igen, ezt sikerült elmondanod, és hogy milyen ügyes vagy. Nem, az emberek csak kommentálják, vagy válaszolnak épp ha ez egy kérdés volt. Nem úgy mint otthon, angol órán, ott megdícsérnek, hogy „Toma gratulálok”! Tehát ezek a dolgok jól esnek. Igaz, nem is várom el, hogy megdícsérjenek, csak hát ehhez vagyok hozzászokva, mert 4 év angol tanulás alatt, mindig ez volt. De most 1 év alatt minden meg fog változni. Most fog beérni annak a 4 év kemény angoltanulásnak a gyümölcse, hogy remélhetőleg megtanulok anyanyelvi szinten angolul. De addig 11 hónap még hátra van, és ez alatt a 11 hónap alatt viszont még ki kell tartanom, és keményen tanulnom, hogy meglegyen a hőn áhított eredmény.