Az első hónap.

Hát igen, az első hónapnak vége, és ezalatt sok dolog történt velem. Pontosabban teljesen megváltozott az életem, igaz, nem örökre, már csak 11 hónapig. Új hely, új család, új emberek. Magyarul minden. De röviden összefoglalom hogy mi is történt ez alatt az egy hónap alatt. Az eleje nagyon rázós volt. Az iskolába gondok voltak. Az eredménye az lett, hogy iskolát váltottam, de míg eljutottunk oda, hogy iskolát váltok, máris el telt két hét. Az elején nem éreztem magam jól, utáltam az iskolámat, ebből következik, hogy utáltam iskolába járni, mindig csak úgy gondoltam rá, hogy a francba, már megint iskola. Voltak percek, amikor azt gondoltam, hogy talán jobb lenne otthon, de aztán rájöttem, hogy az élet kihívások nélkül elég unalmas. Ezért ezt is egy kihívásnak vettek, és hát sikerült megoldani ezt a kihívást is. Az új iskolám nagyon jó választás volt. Ide szívesen járok, vannak barátaim is, valaki el is hívott magához. Örülök hogy minden gond megoldódott, és ha az elején elég nehézkesen mentek a dolgok, mostanra már kezd minden menni a maga kerékvágásában. Még az idő is javulni látszik. Amikor ide értem, akkor borús idő volt, sokat esett az eső, leginkább a borús őszi napokra emlékeztetett, mostmeg az idő olyan mint otthon májusban. Pedig itt tél van! Asszem nyáron meg fogok sűlni, bár akkor majd le tudunk menni az óceaánba fürdeni, most még túl hideg hozzá.
A családdal is jóban vagyok. Remélem ők is a hasonlókat gondolják velem kapcsolatban. De azért a kultúrális különbségek jelen vannak. Például volt már olyan, hogy a konyhába ültünk, néztük a tv-t, az apukám vacsorázott, és olyan hangosan csámcsogott, és úgy evett mint aki 2 hete nem evett semmit, hogy fogtam magam és elmentem, mert nem bírtam halgatni. Az anyukám mondta, hogy ami bent van, azt nyugodtan engedjük ki, nem kell szorongani miatta. Ennek következtében az anyukám nagyobbakat tud böfögni mint én, és hát ez a „törvény”, arra is igaz, ami hátulról próbál kijönni...
A családdal, pontosabban a bátyámmal, annyi bajom van még, hogy azt hiszi, hogy ami az enyém az az ővé is. Volt olyan hogy ülök a szobámba, ő bejön, és megkérdezi hogy hol van a Szökés első évad. Korábban mondtam neki, hogy van nálam néhány film. Én mondtam hogy a laptop táskámba, ő fogta benyúlt a laptop táskámba és már vitte volna ki, amikor mondtam neki, hogy, igen nyugodtan megnézheted, majd utána megkérdezte, hogy megnézheti-e. De ez már párszol előfordult, csak épp mást CD-vel, illetve DVD-vel.
De mindegy, más kultura, miattam ugysem fognak megváltozni, és én ezt nem is kérhetem, mivel még 11 hónapig velük kell élnem, ezért jobblesz ha hozzászokom...
Sokan kértétek, hogy küldjek magamról, és afrikáról képeket, sajnos az internet sebessége eddig nem nagyon engedte, de az iskolámba, elég gyors az internet, és ott talán megpróbálkozhatok vele.