Korábban már olvashattátok a blogon, hogy családot fogok cserélni. Most elmondom, vagyis inkább leírom az indokokat.
Nekem igazából semmi bajom a muzlim kulturával, de 3 hónap után, már kezdem rosszul érezni magam, hogy néha a vacsorám nem tudom megenni, mert olyan hangosan esznek, hogy a Ramadan miatt az utobbi napokban 4:30-kor kelek, hétvégénként egyaránt, és még sorolhatnám. Ezek igazából egyenként nem is tűnnek olyan nagynak, és amikor idejöttem, próbáltam viccként felfogni az egészet, de ha ezek mellett a házunktól 20 méterre, fényes nappal kirabolnak valakit, amikor kb. 15 ember látja, és az áldozat egyik lábfejét a rablás után csak a zokni tartja, és emiatt nem érzed magad biztonságban, mert tudod hogy minden reggel és délután is ott kell elsétálnod, amikor hazajössz, vagy mész az iskolába, az már kicsit nyugtalanító, és ekkor én már azt mondom hogy elég!
Végülis ameddig eljutottam erre a döntésre, akkor már túl voltam egy hosszú beszélgetésen a magyar szervezet elnökével, elmontam mi történt, és elmondta hogy igen ilyenkor hogy ha akarok akkor cserélhetek családot és környéket. Ezt elmondtam az itteni szervezetnek, és mondták hogy ők is aggódnak, és másnap már fel is hívták az iskolát, és elkezdtek egyeztetni, és a végeredmény az lett, hogy az iskola keres egy új családot, és ha ők nem találnak valakit, akkor valószínűleg el kell mennem Fokvárosból, mert a szervezetem csak más városokban keres majd családot. Így most hát minden reményem az iskolában van, mert az iskolát nem igen akarok váltani, itt jól érzem magam, és már vannak barátaim, haverok. Tehát nem igen akarok mindent újból kezdeni, és remélem nem is kell. Közben beszéltem egy másik cserediákkal, Björnerrel (ő Svédországból jött, és sokat segítet a felkészítő táborban) és ő mondta, hogy 2 hete ő is családot váltot, és mondta hogy nyugodjak meg, ez eltarthat több hétig is, mert ez elején a szervezet (YFU) várja az ajánlatokat, és keresi a családokat, majd kiválasztja a legjobbat. Így most én is várom az ajánlatokat. A jelenlegi családom, csak akkor fogja megtudni, hogy családot váltok, amikor már meglesz az új család.
2008. szeptember 26., péntek
Légibemutató
Az elmult hétvégén egy légibemutató volt a közeli reptéren. Nekem nagyon tetszet, mert nem kellett elmenni a reptérre, hogy lássuk az eseményeket, hanem csak elég volt felmásznom a tetőre, és nézni ahogy a vadászgépek, repulők, helikopterek különböző mutatványokat csinálnak, sokszor a fejem felet. Tehát mondhatjuk hogy az egész hétvégét a tetőn töltöttem. Nagyon érdekes volt nézni ezt a bemutatót, bár volt néhány kellemetlen dolog is benne. Ha egy vadászgép 30 méterrel a fejed felet fordul, mindezt több mint 1000 km/h sebességgel az egy kicsit hangos. Mondhatni nagyon. A házban az ablakok, az ágy, az asztal, és minden beleremeget amikor elment felettünk. Bár mindenestre nekem tetszett, és ennyi helikoptert, lenyűgöző légimutatványok még nem igen láttam. A családomnak ez természetes volt, mert minden évben megrendezik, és ők inkább már utáljék, mert hangos, én élveztem. Volt utasszállító gép, öreg bombázó gép, több mint 10 helikopter, meg még sok minden.
Dolgozatok
Most, hogy vége a vizsgaidőszaknak elkezdték visszaadni a dolgozatokat. Meglepő, de egy két dolgozatom meglepően jól sikerült, 4-es 5-ös. Úgye milyen jól hangzik, és még igaz is, csak az a baj hogy itt a legjobb jegy az a 8-al. :D. És evvel nincs vége az új dolgoknak, itt 3 tantárgyból 30% másik 3ból 40% a minimum. Ennek ellenére nekem 3 tantárgyból sikerült megbuknom. Matek, biosz, angol... Ezek mind olyan tantárgyak amikből otthon sosem voltam 4-esnél rosszabb. Sőt, matekból már sok ideje, az év végi jegyem matekból az 5-ös, bioszból szinte csak 5-ösöm van, angolból világ életembe 4-es voltam. :)
De 3 ból átmentem. Igaz ez mind angol nyelven van, és sokszor még a kérdést sem értem, vagy nem tudom a választ lefordítani angolra. De szerencsére ezeknek a jegyek nincs semmi komoly következménye, mert például az év végén megbukok (persze nem szeretnék) akkor is folytatom az osztállyal. (itt az év vége november 28-án van) Tehát mondhatni hogy egész sikeres voltam, ha avval számolunk, hogy én úgy számoltam, hogy mindenből megbukok. Föciből 60%-os tesztet írtam, ami sok osztálytársamnak nem sikerült. Igaz itt már a 80% ért megdicsérnek, és a 90% az elérhetetlen határ. Otthon és midig 90 és 100% közeli értékre megyek, és ami még ennél is viccesebb, vagy szomorúbb, hogy itt mindenki egész délután tanul, és a dolgozatok elött 2 óra felkészülési idő van... Nekem 2 óra már sok tanulás egy tantárgyhoz, maximum fél óra, tehát, otthon nekem nem is kell tanulnom a vizsgákra, mert a vizsgák elött épp elég lenne tanulnom. Tehát itt mindenki sokat tanul, és rosszak az eredmények, valamit nagyon elronthatnak... Nekem fél óra tanulás és megvan az 5-ös, sőt van olyan tantárgy amire nem is tanulok és megvan az ötös.... (és nem puskázok vagy másolok)
De 3 ból átmentem. Igaz ez mind angol nyelven van, és sokszor még a kérdést sem értem, vagy nem tudom a választ lefordítani angolra. De szerencsére ezeknek a jegyek nincs semmi komoly következménye, mert például az év végén megbukok (persze nem szeretnék) akkor is folytatom az osztállyal. (itt az év vége november 28-án van) Tehát mondhatni hogy egész sikeres voltam, ha avval számolunk, hogy én úgy számoltam, hogy mindenből megbukok. Föciből 60%-os tesztet írtam, ami sok osztálytársamnak nem sikerült. Igaz itt már a 80% ért megdicsérnek, és a 90% az elérhetetlen határ. Otthon és midig 90 és 100% közeli értékre megyek, és ami még ennél is viccesebb, vagy szomorúbb, hogy itt mindenki egész délután tanul, és a dolgozatok elött 2 óra felkészülési idő van... Nekem 2 óra már sok tanulás egy tantárgyhoz, maximum fél óra, tehát, otthon nekem nem is kell tanulnom a vizsgákra, mert a vizsgák elött épp elég lenne tanulnom. Tehát itt mindenki sokat tanul, és rosszak az eredmények, valamit nagyon elronthatnak... Nekem fél óra tanulás és megvan az 5-ös, sőt van olyan tantárgy amire nem is tanulok és megvan az ötös.... (és nem puskázok vagy másolok)
Betty's Bay
Csütörtökön beszeltém az iskolával a családváltással kapcsolatban, (errő majd később) és mondta hogy ha van kedvem akkor elmehetek vele, és a fárjével meg néhány barátjával egy nyaralóba. Én rögtön igent mondtam. Mondta hogy pénteken hozzak magammal egy htvégére elegentdő ruhát, stb.
Péntek reggel egy nagy táskával mentem iskolába, és egész nap a nap végét vártam. Iskola után elmentünk a házához, ami csupán öt percre van az iskolámtól, és ott megismerkedhettem a férjével, aki egy nagyon szimpatikus ember. És nem csak szimpatikus, de még a zenei ízlésünk is egyezik, ezért a hétvége folyamán sokat beszéltünk a 70's 80'as és 90's évek rock zenéiről, és rock bandáiról. A háznál gyorsan bepakkoltunk mindent, és máris indultunk. Ittlétem alatt ez volt az első alkalom amikor elhagytam Fokvárost. Az elején normál autópályán mentünk, majd kiérve a városból, egy gyönyörű tengerparti úton mentünk. A látvány leírhatatlan volt. Majd megpróbálok képeket csatolni, és akkor ti is láthatjátok. Útközben láttunk bálnákat, mert az egyik közeli öbölbe jönnek a Déli-Sarkról párzani, majd miután a bálna borjúk elég erősek, visszamennek. Az út kb. egy órás volt. A nyaraló is nagyon jó, és nagyon hangulatos hely. Nekem külön szobám volt. Utánunk nem sokkal meg is érkezett a másik házaspár is 2 gyerekkel. Az egyik 8 év körül lehet, a másik 14 éves volt. Az este nem sok mindnet csináltunk, beszélgettünk és jól éreztük magunkat.
Másnap reggel egy kiadós reggeli után elmentünk egy pingvin rezervátumba, ahol a pingvinek szabadon mászkáltak.Eddig nem tudtam hogy a pingvinek ilyen lusták, képesek 2 órát muzdulatlanul eltölteni, után elmentek enni és újból 2 óráig csak egyhelyben állás következett. A pingvinek után elmentünk egy gyönyörű helyre. Fehét homok, pálmafák, óceán. Ez szintén leírhatat látvány volt, és ezt is megpróbálom képeken bemutatni. Mire hazaértünk, délután 3 volt, ezért ebédeltünk, és én elmentem pihenni a szobámba. Este ittlétem alatt elöszőr bicikliztem, azért csak 5 percet, mert utána lefújt a szél a bicikliről. Még szerencsére az eső elött visszaértem a házba. Az éjszaka elég érdekes volt, mert az egész éjszaka mindenki izgult, hogy a tető kibirja a 100, 140 km/h-s szelet, ezért éjszaka nem sokat aludtunk. És másnap már vége is volt, bepakkoltunk, és délután indultunk haza. Út közben megáltunk Stellenbochban, ami egy egyetem város, és nagyon szép öreg épületek vannak, egy koncertre. Az együttes a világbajnok Gyermek Korús volt. Szerencsére a család még talált nekem egy jegyet. Elég érdekes volt, mert az én zenei teljesen más, de érdekes volt. A koncert után csak anyit mondtam a tanárom férjének hogy, azt hiszem én maradok a rocknál. Ő erre csak annyit mondot, hogy megérti, 15 évesen ő is szívesebben halgatot Guns N' Roses-t, vagy Radioheadet (ami most is a kedvenc együttese). A hétvége nagyon jó volt, és ez volt a legjobb dolog ami itt történt eddig velem. A hétvége folyamán több mint 500 képet csináltam, ebből megpróbálok egy párat felrakni a blogra.
Péntek reggel egy nagy táskával mentem iskolába, és egész nap a nap végét vártam. Iskola után elmentünk a házához, ami csupán öt percre van az iskolámtól, és ott megismerkedhettem a férjével, aki egy nagyon szimpatikus ember. És nem csak szimpatikus, de még a zenei ízlésünk is egyezik, ezért a hétvége folyamán sokat beszéltünk a 70's 80'as és 90's évek rock zenéiről, és rock bandáiról. A háznál gyorsan bepakkoltunk mindent, és máris indultunk. Ittlétem alatt ez volt az első alkalom amikor elhagytam Fokvárost. Az elején normál autópályán mentünk, majd kiérve a városból, egy gyönyörű tengerparti úton mentünk. A látvány leírhatatlan volt. Majd megpróbálok képeket csatolni, és akkor ti is láthatjátok. Útközben láttunk bálnákat, mert az egyik közeli öbölbe jönnek a Déli-Sarkról párzani, majd miután a bálna borjúk elég erősek, visszamennek. Az út kb. egy órás volt. A nyaraló is nagyon jó, és nagyon hangulatos hely. Nekem külön szobám volt. Utánunk nem sokkal meg is érkezett a másik házaspár is 2 gyerekkel. Az egyik 8 év körül lehet, a másik 14 éves volt. Az este nem sok mindnet csináltunk, beszélgettünk és jól éreztük magunkat.
Másnap reggel egy kiadós reggeli után elmentünk egy pingvin rezervátumba, ahol a pingvinek szabadon mászkáltak.Eddig nem tudtam hogy a pingvinek ilyen lusták, képesek 2 órát muzdulatlanul eltölteni, után elmentek enni és újból 2 óráig csak egyhelyben állás következett. A pingvinek után elmentünk egy gyönyörű helyre. Fehét homok, pálmafák, óceán. Ez szintén leírhatat látvány volt, és ezt is megpróbálom képeken bemutatni. Mire hazaértünk, délután 3 volt, ezért ebédeltünk, és én elmentem pihenni a szobámba. Este ittlétem alatt elöszőr bicikliztem, azért csak 5 percet, mert utána lefújt a szél a bicikliről. Még szerencsére az eső elött visszaértem a házba. Az éjszaka elég érdekes volt, mert az egész éjszaka mindenki izgult, hogy a tető kibirja a 100, 140 km/h-s szelet, ezért éjszaka nem sokat aludtunk. És másnap már vége is volt, bepakkoltunk, és délután indultunk haza. Út közben megáltunk Stellenbochban, ami egy egyetem város, és nagyon szép öreg épületek vannak, egy koncertre. Az együttes a világbajnok Gyermek Korús volt. Szerencsére a család még talált nekem egy jegyet. Elég érdekes volt, mert az én zenei teljesen más, de érdekes volt. A koncert után csak anyit mondtam a tanárom férjének hogy, azt hiszem én maradok a rocknál. Ő erre csak annyit mondot, hogy megérti, 15 évesen ő is szívesebben halgatot Guns N' Roses-t, vagy Radioheadet (ami most is a kedvenc együttese). A hétvége nagyon jó volt, és ez volt a legjobb dolog ami itt történt eddig velem. A hétvége folyamán több mint 500 képet csináltam, ebből megpróbálok egy párat felrakni a blogra.
Kirandulás az osztállyal
Én itt most 10. osztályos vagyok, ami egyenlő az otthoni 8.-al. Mivel az osztálytársaimnak a vizsgaidőszak végén el kellett menniük segíteni korházakba, rendörségen stb. addig az összes cserediáknak a 8-osokkal kellett menniük mindenfele a városban.
Első nap egy muzeumban voltunk ahol mindenféle preparált állatt volt, itt a többi cserediákkal mozoktam, és mivel már nekik is kezdett hiányozni az, hogy otthon sokat viccelnek, és itt minden nagyon komoly és katonás, ezért egy csomó vicces dolgot csináltunk. Tehát nagyon jol elvoltunk, igaz ez a muzeum személyzetének nem igen tetszett, mert néha elég hangosak voltunk. A többieknek ebből egy kiselőadást kellett csinálni, de ránk szerencsére ez nem vonatkozott, ezért gondtalanul és jokedvüen jártuk körbe a muzeumot, néha, amikor láttunk egy-két embert a csoportból, akik az állatokról és a muzeumrol jegyzetelnek, megemlítettük , hogy milyen jó hogy nekünk nem kell ezt csinálni... :)
A muzeum után, egy másik muzeumba mentünk, ahol a arról volt egy kiállítás, hogy honnan hoztak ide rabszolgákat, és megtudhatuk hogy milyen körülmények között élhettek.
Utána elmentünk egy planetáriumba, ahol a hátradönthető székek és a sötétség miatt, meg azért is mert minden nap 5 kor kelek, hamar elaludtam. De hallás után ítélve egész jó volt.:)A második nap elmentünk egy aquáriumba, ahol láthattunk pingvineket cápákat, meg egy csomó érdekes és ronda halat, vagyis csak elég érdekes formájuk volt, egy-kettő különösen hülyén nézett ki. Ezek után elmentünk egy fél órás hajókirándulásra. Napközben sokat beszéltem a többiekkel, meg a cserediákokkal. Összesen 8 cserediák van, ebből 5 német, 1 osztrák, 1 brazil, és én. Ebben csak az az idegesítő, hogy a németek folyton németül beszélnek, amit már egyre jobban megértek, végülis 8 éven keresztül, igaz nem nagyon intenzíven, de tanultam németül. A brazil srácot nagyon idegesíti hogy nem érti hogy miről van szó, és ezt már többször is közölte, elég érdekesen, vagyis dühösen hogy nem lehetne-e angolul beszelni. De a míg mi angolul beszélünk, evvel is fejlesztjük az angolunkat, és nem az anyanyelvünkön beszélünk. Most is amikor írom a blogot, néha elgondolkozok, hogy hogyan is fogalmazzam meg magyarul, de angolul már rég eszembe jutot. Még aznap délután nem tudom már hogy miért de bentmaradtam beszélgetni a kirándulás után a többiekkel. Ez kb. 2 óra fele lehetett, végülis kb. úgy 5-kor indultam el haza a suliból, ami tök jó, mert kezdtek hiányozni azok a délutánok otthonról, amikor mindig 4-ig bent maradtam a suliba, és beszélgettem a többiekkel, mert itt eddig minden délután rögtön suli után mindenki hazament. Szerencsére mostmár vannak emberek akikkel tudok beszélgetni. :)Mindenesetre ez a két nap eddigi legjobb nap volt azóta, amióta elhagytam a felkészitő tábort
Első nap egy muzeumban voltunk ahol mindenféle preparált állatt volt, itt a többi cserediákkal mozoktam, és mivel már nekik is kezdett hiányozni az, hogy otthon sokat viccelnek, és itt minden nagyon komoly és katonás, ezért egy csomó vicces dolgot csináltunk. Tehát nagyon jol elvoltunk, igaz ez a muzeum személyzetének nem igen tetszett, mert néha elég hangosak voltunk. A többieknek ebből egy kiselőadást kellett csinálni, de ránk szerencsére ez nem vonatkozott, ezért gondtalanul és jokedvüen jártuk körbe a muzeumot, néha, amikor láttunk egy-két embert a csoportból, akik az állatokról és a muzeumrol jegyzetelnek, megemlítettük , hogy milyen jó hogy nekünk nem kell ezt csinálni... :)
A muzeum után, egy másik muzeumba mentünk, ahol a arról volt egy kiállítás, hogy honnan hoztak ide rabszolgákat, és megtudhatuk hogy milyen körülmények között élhettek.
Utána elmentünk egy planetáriumba, ahol a hátradönthető székek és a sötétség miatt, meg azért is mert minden nap 5 kor kelek, hamar elaludtam. De hallás után ítélve egész jó volt.:)A második nap elmentünk egy aquáriumba, ahol láthattunk pingvineket cápákat, meg egy csomó érdekes és ronda halat, vagyis csak elég érdekes formájuk volt, egy-kettő különösen hülyén nézett ki. Ezek után elmentünk egy fél órás hajókirándulásra. Napközben sokat beszéltem a többiekkel, meg a cserediákokkal. Összesen 8 cserediák van, ebből 5 német, 1 osztrák, 1 brazil, és én. Ebben csak az az idegesítő, hogy a németek folyton németül beszélnek, amit már egyre jobban megértek, végülis 8 éven keresztül, igaz nem nagyon intenzíven, de tanultam németül. A brazil srácot nagyon idegesíti hogy nem érti hogy miről van szó, és ezt már többször is közölte, elég érdekesen, vagyis dühösen hogy nem lehetne-e angolul beszelni. De a míg mi angolul beszélünk, evvel is fejlesztjük az angolunkat, és nem az anyanyelvünkön beszélünk. Most is amikor írom a blogot, néha elgondolkozok, hogy hogyan is fogalmazzam meg magyarul, de angolul már rég eszembe jutot. Még aznap délután nem tudom már hogy miért de bentmaradtam beszélgetni a kirándulás után a többiekkel. Ez kb. 2 óra fele lehetett, végülis kb. úgy 5-kor indultam el haza a suliból, ami tök jó, mert kezdtek hiányozni azok a délutánok otthonról, amikor mindig 4-ig bent maradtam a suliba, és beszélgettem a többiekkel, mert itt eddig minden délután rögtön suli után mindenki hazament. Szerencsére mostmár vannak emberek akikkel tudok beszélgetni. :)Mindenesetre ez a két nap eddigi legjobb nap volt azóta, amióta elhagytam a felkészitő tábort
Első próbálkozás
Aki nem tudná, én egy muzlim családba kerültem, akik elég vallásosak, ezért a most tartó ramadant is betartják. Ramadankor a muzlim hívők csak napfelkelte elött, és naplemente után esznek. A ramadan 30 napos. A családom ez alatt a 30 nap alatt reggel 5-kor kell, és ekkor sajnos én is felébredek, mert elég zajosak. Így hát hétvégén és hétköznap minden reggel 5-kor, igaz késöbb már 4-kor fogok kellni. Egyenlőre magamsem tudom hogy ezt hogy fogom túlélni de megpróbálom. Szombaton meg probáltam én, hogy egész nap nem eszek és nem iszom. Délután 3-ig semmi gondom nem akadt, elvoltam. Majd megláttam anyukám sütijét az asztalon, és az elkövetkezendő 1 órában csak az ízén járt az eszem, és én már addigra elég éhes lettem. Végülis 3, 4 óra között mondtam, hogy belehalok ha nem eszem abból a sütiből. Hát ettem belőle, és evvel vége is volt az egésznek. Amugy sokkal egyszerűbbnek gondoltam azt hogy nem eszem semmit, hiszen csak nem kell csinálni semmit. És talán ez olyan nehéz benne, megálni azt, amit amugy minden nap csinálunk, valaki többször (mint pl. én) valaki kevesebbszer, és ez az evés.
Iskola
Ramadan ide vagy oda, az iskolában továbbra is nagyon jól érzem magam. Most épp vizsgaidőszak van, ami azt jelenti, hogy 2 héten keresztűl minden nap írunk egy vagy két dolgozatot. Általában csak egy teszet írunk egy nap, de volt olyan amikor kettőt. De ilyenkor nem úgy van mint otthon, hogy rendes órarend, 45 perc áll rendelkezésre hogy megírjuk a dolgozatot, hanem új órarendünk lesz, és aznap amikor írunk valamiből, akkor nincs semmilyen más órám, csak a dolgozat. Tehát egy napom rendszerint abból áll, hogy 8-ra be kell érnem, 8-10-ig felkészülhetünk a dolgozatra, 20 perc szünet, majd a maradék időben, kb. 10, vagy 10:20-kor elkezdődik a dolgozat, és 12:15-kor ér véget, és ezek után végnem a napnak. Általában 1-re haza is érek. Viszont most úgy írok dolgozatokat életembe elöszőr, hogy akármi is lesz az eredmény nem fogok megbukni, ami megnyugtató, mert sokszor még a kérdéseket sem értem, tehát elég érdkes. Jó dolog cserediáknak lenni! :) De mostanába van egy osztálytársam, aki konditerembe jár, és a konditerem ott van az iskolától kb. 10 percre gyalog, és néha elkisérem és ott bóklászunk, néha beülünk enni valami kaját, ő egy nagy kocka, és mindig megnézi hogy van-e leértékelve, milyen új játékok vannak. Érdekes életmód, de elkisérem, addig beszélgetek vele, és nem otthon unatkozom, és barátokat szerzek. Az iskolában kezdenek barátaim lenni, és most erre koncentrálok, a barátokra. Nekem most ez az elsődleges dolog, mert egy év barátok nélkül számomra elég keserves lenne, mert otthon sok barátom van, és sokat vagyunk együtt, sokat hülyéskedünk, és ez azért most hiányzik, de nekem kell gondoskodnom arról hogy itt is legyenek, akikkel tudok itt is hülyéskedni. De azért ez más, mert otthon nem lesz semmi ha sötétedés után az utcán vagyunk, és sötétedés után is többnyire biztonsággal használhatjuk a tömegközlekedési eszközöket, itt meg az apukám mondta hogy sötétedés után ne igen mennyek ki az utcára, és este már a buszok sem biztonságosak. Azért hiányzik a budapesti közlekedési rendszer, metró, villamos, busz, minden van, itt meg buszok, amik óránként járnak. De hát ilyen hely is van a világon, és jó hogyha testközelből láthatom egy teljesen másik ország, és más kontinensen hogyan élik az emberek a mindennapjaikat. Végülis ezért találták ki ezt a cserediákos dolgot. :)
2008. szeptember 4., csütörtök
Iskola
Ramadan ide vagy oda, az iskolában továbbra is nagyon jól érzem magam. Most épp vizsgaidőszak van, ami azt jelenti, hogy 2 héten keresztűl minden nap írunk egy vagy két dolgozatot. Általában csak egy teszet írunk egy nap, de volt olyan amikor kettőt. De ilyenkor nem úgy van mint otthon, hogy rendes órarend, 45 perc áll rendelkezésre hogy megírjuk a dolgozatot, hanem új órarendünk lesz, és aznap amikor írunk valamiből, akkor nincs semmilyen más órám, csak a dolgozat. Tehát egy napom rendszerint abból áll, hogy 8-ra be kell érnem, 8-10-ig felkészülhetünk a dolgozatra, 20 perc szünet, majd a maradék időben, kb. 10, vagy 10:20-kor elkezdődik a dolgozat, és 12:15-kor ér véget, és ezek után végnem a napnak. Általában 1-re haza is érek. Viszont most úgy írok dolgozatokat életembe elöszőr, hogy akármi is lesz az eredmény nem fogok megbukni, ami megnyugtató, mert sokszor még a kérdéseket sem értem, tehát elég érdkes. Jó dolog cserediáknak lenni! :) De mostanába van egy osztálytársam, aki konditerembe jár, és a konditerem ott van az iskolától kb. 10 percre gyalog, és néha elkisérem és ott bóklászunk, néha beülünk enni valami kaját, ő egy nagy kocka, és mindig megnézi hogy van-e leértékelve, milyen új játékok vannak. Érdekes életmód, de elkisérem, addig beszélgetek vele, és nem otthon unatkozom, és barátokat szerzek. Az iskolában kezdenek barátaim lenni, és most erre koncentrálok, a barátokra. Nekem most ez az elsődleges dolog, mert egy év barátok nélkül számomra elég keserves lenne, mert otthon sok barátom van, és sokat vagyunk együtt, sokat hülyéskedünk, és ez azért most hiányzik, de nekem kell gondoskodnom arról hogy itt is legyenek, akikkel tudok itt is hülyéskedni. De azért ez más, mert otthon nem lesz semmi ha sötétedés után az utcán vagyunk, és sötétedés után is többnyire biztonsággal használhatjuk a tömegközlekedési eszközöket, itt meg az apukám mondta hogy sötétedés után ne igen mennyek ki az utcára, és este már a buszok sem biztonságosak. Azért hiányzik a budapesti közlekedési rendszer, metró, villamos, busz, minden van, itt meg buszok, amik óránként járnak. De hát ilyen hely is van a világon, és jó hogyha testközelből láthatom egy teljesen másik ország, és más kontinensen hogyan élik az emberek a mindennapjaikat. Végülis ezért találták ki ezt a cserediákos dolgot. :)
Laptop...
Hétvégen elvittem újra az egyik bátyámhoz a laptopom, hogy megcsináljuk a hangot, a dvd olvasót, meg mindent. Hát, nem sikerült, mert amikor újra telepítettük a Windowst, akkor a legújabb verziót használtuk, de a laptopom dvd olvasó kamerája, és az ahhoz tartozó programok mind a régi Windowshoz lettek csinálva, ezert nem működnek. Magyarul ezek nelkül a laptopom semmit nem ér, nem tudok zenét hallgatni, játszani, filmet nézni stb. Csak a WordPad működik, ebben írom a blogom, de ezen kívűl a laptopom nem jó semmire.Tehát már 3 hete nem működik rendesen, amitől már egy kicsit ideges vagyok, és az, hogy korábban újra lett telepítve a Windows, igaz csak újra installáltuk, magyarul a dokumentumaim megmaradtak, de a programjaim, azok nem működnek, vagyis valamilyen szinten működnek, de nem rendesen. A vírusvédelmem teljesen tönkrement, eddig 2 programom volt erre a célra (Nod32, Search&Destroy) ebből a Search&Destroy, ami egy jó és egy nagyon hasznos program, teljesen elveszett, és a Nod32 még úgy ahogy működik, de nem bízom benne, és nem is fut automatikusan, ha meg rákattintok az automatikus futtatásra, azt írja ki, hogy a programból hiányzik egy-két fájl. Magyarul csak manuálisan tudok vírust keresni, ami nem elég. Tehát a bátyám, akinek kölcsön adtam a kamerám, elég nagy kalamajkát okozott nekem. A megoldás az lesz, hogy újra istalálljuk a Windowst, mert a családnak van egy régebbi verziójú Windows is, de akkor formatáljuk a merevlemezt, magyarul mindenem eltűník. Ennek a megelőzésének a céljából, vennem kell kb. 20 DVD-t és kíírom a fájlaimat DVD-ékre. Hát hosszú lesz az biztos, mert a gépemen 65 giga zene van, amit nem igazán akarok elveszíteni, meg a képeket sem, tehát kb olyan 80 gigát kell DVD-ékre kiírnom. Abban reménykedem hogy a DVD írom működik. Tehát kb. 2 hét és újra használni tudom a laptopom...
Fish on the rocks
Ez volt az első alkalom, amikor betekintést nyerhettem, hogy milyen is Fokváros. A Fish on the rock, egy fish&chips étterem az egyik öbölben. (Hount bay-ben)
Hogy oda eljussunk, elég sokat (itteni viszonylatban) kellett utaznunk, kb 45 percet. Az út közben, át kellett menni egy hegyen. A hegyi út olyan volt mitha Olaszországba autóznánk valahol a hegyekben nyáron. Elég lenyűgöző látvány volt. Mikor odaértünk, akkor a legjobban a fehér homokos tenger part lepett meg a legjobban. A kajával nem is törődtam ennyit, megpróbáltam sok fényképet csinálni, és járkálni a környéken, mert azelött még sosem jártam ilyen helyeken. Nagyon szép volt. Visszafele, nem úgyan azon az úton mentünk vissza, hanem Campsbay és Clifton Bay-en keresztűl. Ez a két öből teljesen olyan mint Monaco. A meredek hegyoldalba építet házak, Ferrari, Lamborghini stb. Bár nem tudom hogy Monacoban milyen a tenger part, itt az óceánpart győnyőrű, igaz nem nagyon hosszú, de az a 100 méter elég jól néz ki. Fehér homok, 6 méteres hullámok, pálmafák. Minden ami kell. Ekkor elgondolkoztam hogy azért milyen jó lett volna ha itt találtak volna családot nekem, de azért most sincs okom panaszkodni. De visszatérve Campsbay-re, úgy terveztük hogy itt fogunk megállni, csak sajnos nem volt parkolóhely, ezért See Point-ban álltunk meg, ami olyan mint Miami, csak nem homokos a tengerpart, vagyis egy ideig homokos, aztán felváltják a sziklák. Tehát mondhatni, amióta itt vagyok a családnál, azóta ez volt a legjobb napom. Hát, 2 hét után erre emlékszem vissza, ha közvetlen a "tura" után írtam volna, akkor biztos bővebb letthvolna a beszámoló, csak akkor azt gondoltam, hogy egy-két nap mulva, mert fáradt voltam, csak utána nem tudtam mire írni. Így hát ez lett belőle.
Hogy oda eljussunk, elég sokat (itteni viszonylatban) kellett utaznunk, kb 45 percet. Az út közben, át kellett menni egy hegyen. A hegyi út olyan volt mitha Olaszországba autóznánk valahol a hegyekben nyáron. Elég lenyűgöző látvány volt. Mikor odaértünk, akkor a legjobban a fehér homokos tenger part lepett meg a legjobban. A kajával nem is törődtam ennyit, megpróbáltam sok fényképet csinálni, és járkálni a környéken, mert azelött még sosem jártam ilyen helyeken. Nagyon szép volt. Visszafele, nem úgyan azon az úton mentünk vissza, hanem Campsbay és Clifton Bay-en keresztűl. Ez a két öből teljesen olyan mint Monaco. A meredek hegyoldalba építet házak, Ferrari, Lamborghini stb. Bár nem tudom hogy Monacoban milyen a tenger part, itt az óceánpart győnyőrű, igaz nem nagyon hosszú, de az a 100 méter elég jól néz ki. Fehér homok, 6 méteres hullámok, pálmafák. Minden ami kell. Ekkor elgondolkoztam hogy azért milyen jó lett volna ha itt találtak volna családot nekem, de azért most sincs okom panaszkodni. De visszatérve Campsbay-re, úgy terveztük hogy itt fogunk megállni, csak sajnos nem volt parkolóhely, ezért See Point-ban álltunk meg, ami olyan mint Miami, csak nem homokos a tengerpart, vagyis egy ideig homokos, aztán felváltják a sziklák. Tehát mondhatni, amióta itt vagyok a családnál, azóta ez volt a legjobb napom. Hát, 2 hét után erre emlékszem vissza, ha közvetlen a "tura" után írtam volna, akkor biztos bővebb letthvolna a beszámoló, csak akkor azt gondoltam, hogy egy-két nap mulva, mert fáradt voltam, csak utána nem tudtam mire írni. Így hát ez lett belőle.
Technika gondok
Bizonyára sok mindenkinek feltűnt, hogy a blog az utobbi 3-4 hétben nem frissült, ennek egy oka van, az hogy a laptopom nem működött, (Késöbb kitérek arra hogy miért nem) így hát nem is tudtam blogot írni. Máskor ha ennyi ideig nem frissül a blog, akkor azt jelenti, hogy lusta voltam, vagy nem volt időm felrakni, de a blog folyamatosan írodott. Most nem ez történt, és az és a blog szempontjából az utobbi 3-4 hét eseményei kimaradtak, ezért majd emlékezetből megpróbálom leírni hogy mi is történt, igaz nem lesz olyan részletes mintha frissen írtam volna le az eseményeket, de jobb mint a semmi.
Még 4 héttel ezelött, kölcsön adtam a fényképezőgépem a bátyámnak, mert szüksége volt valamilyen eszközre, amivel az egyik projecjét elvihette a közeli internet kávézóba, ahol ki tudja nyomtatni. Én kölcsön is adtam, mert ahol tudok ott segítek a családnak. Rátette, kinyomtatta, mindenki boldog volt. Én utána a fényképezőgépem betettem a fiokomba, mert a normál hétköznapokról nem igen csinálok képet, mert az időn kívűl nem sok minden változik.
De az egyik hétvégén, úgy 2-3 héttel ezelött lehetett, elment a család és még néhány ember, beleértve engem is a "Fish on the Rock"-ba, ami Dél-Afrika kedvenc "Fish&Chips" étterme. (A képekből majd lehet látni)Én itt körübelül 150-200 fotót csináltam. Miután hazaértem, kiváncsi voltam a képekre ezért csatlakoztattam a kamerát a laptophoz. Minden betöltöt, és a Nod32 kb. 10-15 jelzést adott, hogy vírust talált. Én meglepődtem, mert a laptopom Párizs óta nem csatlakozott internethez. Kis idő mulva rájöttem, hogy a bátyám fájlával lehet a gond. Közben minden vírust, amit tudtam kitöröltem, vagyis aminél a Nod32 megkérdezte hogy mi legyen vele. Gondoltam magamba, hogy az összes vírust kitöröltem, a fájlt is kitöröltem, mostmár nem lehet gond, megnéztem a képeket, majd kikapcsoltam a laptopoz.
Másnap mikor újra bekapcsoltam, nem tudtam bejelentkezni, mert mikor arra kattintottam, hogy bejelentkezés, utána eljutott addig amíg mutatja a hátterem, és utána rögtön kijelentkezett. És ekkor beugrottak az egy nappal elött történtek, és tudtam hogy elég nagy gond van. Elöszőr megmutattam a bátyámnak, neki sem sikerült előrébb jutnia vele. Az apukám, tudta, hogy neki semmi esélye hogy valamit is kezdjen vele, mert ő mondta, hogy néha neki még a word is sok, ezért felhívta a szomszédot, akinek a lánya számítügépekkel foglalkozik. Átvittem, ős sem jutott előbbre, de mondta, hogy ahol dolgozik, az egy nagy vállalat, és az ottani rendszergazdák biztosan meg tudják oldani. Hát másnap el is vitte, de ott sem tudtam túl sokat kezdeni vele.
Majd másnap mikor visszaadta a laptopot, elötte még felhívott egy céget, akik ilyen, és hasonló proglémákra szakosodtak, és elmondta a gondom. Mondták hogy röpke 600 randért (12000 forintért) meg is tudják csinálni. El gondolkodtam, mert az egy havi zsebpénzem fele, de hát ha nincs más, hát fizetek. Néhány nappal késöbb az apukám el is vitt a céghez, elmondtuk a gondomat, ők mondták hogy tudnak segíteni, 600 rand, majd már majdnem elköszöntünk, amikor szóba jött valahogy a Windows, mert nálam csak egy másolt Windows XP Cd volt, amit a bátyám adott, mert otthon nem gondoltam, hogy nekem egy év alatt szükségem lesz a Windows CD-jére. Ők mondták hogy csak avval tudják megcsinálni, mert ha egy ember megkeresi őket a Microsoft-tól, és meglátja a másolt CD-t akkor a Microsoft megvonnya a támogatást, mert ez a cég, Microsoft Partner, vagy mi. De mondták hogy meg is vehetem a Windows-t, de ez nem igazán jöhetet szóba nálam, mert egy Windows Xp 40ezer forint. Így hát tanácstalanul hazamentünk. Szombaton, 2 héttel azután hogy a laptom nem működött, meglátogatott az egyik, a legidősebb bátyám, Faizal. Ő mondta, hogy megnézi és megpróbálja megcsinálni. Én ekkor még nem tudtam hogy ő egy programozó, ezért nem igazán hittem hogy meg tudja csinálni, mert azt hittem hogy csak egy mezei PC barát, aki azt hiszi magáról hogy ért hozzá. De tévedtem, 1 óra alatt ingyen és bérmentve megcsinálta a laptopom. Most már működik, de még sok munka van vele, mert instalálni kell a laptophoz járt programokat, Wi-Fi, hang stb. Meg szereznem kell egy Microsoft Office csomagot. Most is Word Padba írom a blogot, mert még nincs wordom meg semmim, és a laptopom nem is igazán tudom használni. Nem tudok zenét halgatni, mert nincs instalálva a program, és a grafika sem az igazi, ezért a játékok sem műkődnek, tehát csak a fő része van kész, az operációs rendszer, a programokat még be kell szereznem. De ez már mellékes, lényeg az hogy működik, ami nagy megkönnyebülést jelentet nekem, és még a képeim is, meg az összes dokumentumom megmaradt.
Még 4 héttel ezelött, kölcsön adtam a fényképezőgépem a bátyámnak, mert szüksége volt valamilyen eszközre, amivel az egyik projecjét elvihette a közeli internet kávézóba, ahol ki tudja nyomtatni. Én kölcsön is adtam, mert ahol tudok ott segítek a családnak. Rátette, kinyomtatta, mindenki boldog volt. Én utána a fényképezőgépem betettem a fiokomba, mert a normál hétköznapokról nem igen csinálok képet, mert az időn kívűl nem sok minden változik.
De az egyik hétvégén, úgy 2-3 héttel ezelött lehetett, elment a család és még néhány ember, beleértve engem is a "Fish on the Rock"-ba, ami Dél-Afrika kedvenc "Fish&Chips" étterme. (A képekből majd lehet látni)Én itt körübelül 150-200 fotót csináltam. Miután hazaértem, kiváncsi voltam a képekre ezért csatlakoztattam a kamerát a laptophoz. Minden betöltöt, és a Nod32 kb. 10-15 jelzést adott, hogy vírust talált. Én meglepődtem, mert a laptopom Párizs óta nem csatlakozott internethez. Kis idő mulva rájöttem, hogy a bátyám fájlával lehet a gond. Közben minden vírust, amit tudtam kitöröltem, vagyis aminél a Nod32 megkérdezte hogy mi legyen vele. Gondoltam magamba, hogy az összes vírust kitöröltem, a fájlt is kitöröltem, mostmár nem lehet gond, megnéztem a képeket, majd kikapcsoltam a laptopoz.
Másnap mikor újra bekapcsoltam, nem tudtam bejelentkezni, mert mikor arra kattintottam, hogy bejelentkezés, utána eljutott addig amíg mutatja a hátterem, és utána rögtön kijelentkezett. És ekkor beugrottak az egy nappal elött történtek, és tudtam hogy elég nagy gond van. Elöszőr megmutattam a bátyámnak, neki sem sikerült előrébb jutnia vele. Az apukám, tudta, hogy neki semmi esélye hogy valamit is kezdjen vele, mert ő mondta, hogy néha neki még a word is sok, ezért felhívta a szomszédot, akinek a lánya számítügépekkel foglalkozik. Átvittem, ős sem jutott előbbre, de mondta, hogy ahol dolgozik, az egy nagy vállalat, és az ottani rendszergazdák biztosan meg tudják oldani. Hát másnap el is vitte, de ott sem tudtam túl sokat kezdeni vele.
Majd másnap mikor visszaadta a laptopot, elötte még felhívott egy céget, akik ilyen, és hasonló proglémákra szakosodtak, és elmondta a gondom. Mondták hogy röpke 600 randért (12000 forintért) meg is tudják csinálni. El gondolkodtam, mert az egy havi zsebpénzem fele, de hát ha nincs más, hát fizetek. Néhány nappal késöbb az apukám el is vitt a céghez, elmondtuk a gondomat, ők mondták hogy tudnak segíteni, 600 rand, majd már majdnem elköszöntünk, amikor szóba jött valahogy a Windows, mert nálam csak egy másolt Windows XP Cd volt, amit a bátyám adott, mert otthon nem gondoltam, hogy nekem egy év alatt szükségem lesz a Windows CD-jére. Ők mondták hogy csak avval tudják megcsinálni, mert ha egy ember megkeresi őket a Microsoft-tól, és meglátja a másolt CD-t akkor a Microsoft megvonnya a támogatást, mert ez a cég, Microsoft Partner, vagy mi. De mondták hogy meg is vehetem a Windows-t, de ez nem igazán jöhetet szóba nálam, mert egy Windows Xp 40ezer forint. Így hát tanácstalanul hazamentünk. Szombaton, 2 héttel azután hogy a laptom nem működött, meglátogatott az egyik, a legidősebb bátyám, Faizal. Ő mondta, hogy megnézi és megpróbálja megcsinálni. Én ekkor még nem tudtam hogy ő egy programozó, ezért nem igazán hittem hogy meg tudja csinálni, mert azt hittem hogy csak egy mezei PC barát, aki azt hiszi magáról hogy ért hozzá. De tévedtem, 1 óra alatt ingyen és bérmentve megcsinálta a laptopom. Most már működik, de még sok munka van vele, mert instalálni kell a laptophoz járt programokat, Wi-Fi, hang stb. Meg szereznem kell egy Microsoft Office csomagot. Most is Word Padba írom a blogot, mert még nincs wordom meg semmim, és a laptopom nem is igazán tudom használni. Nem tudok zenét halgatni, mert nincs instalálva a program, és a grafika sem az igazi, ezért a játékok sem műkődnek, tehát csak a fő része van kész, az operációs rendszer, a programokat még be kell szereznem. De ez már mellékes, lényeg az hogy működik, ami nagy megkönnyebülést jelentet nekem, és még a képeim is, meg az összes dokumentumom megmaradt.
Mindennapjaim
Mostanában nincsen kedvem blogot írni, igaz nincs is igazán miről, szerencsére most már megvan mindennek a rendje, minden nap van valami programom. Ha minden jól megy, akkor lassan biciklizni, és squassolni is tudok majd, mert mostanában elég sokat eszem, és alig sportolok, hickiban is kapus vagy, és hát az nem nagyon izzasztó pozicíó. Így hát kezd meglátszani rajtam a sok kaja, ezért egyéni edzéstervet dolgoztam ki magamnak, amit ma kezdtem el. Végülis jobb elöbb mint soha. Ma 50 percet futottam egy közeli réten, utána 10 perc súlyzózás ez épp elég is volt, majd 30 fekvőtámasz. Kezdetnek nem is rosz, de ezért nem elég, de ha rendszeresen tudom csinálni, akkor persze többet sportolok majd, tervezem, hogy 50 perc helyett 1 órát futok. Mindent csak mértékkel.
Az iskolában jól érzem magam, kezdem megszokni, hogy 6-kor kelek fel, abban a tudatban, hogy az osztálytársaimnak 2 és fél hónapos nyáriszünetük van, és 11-ig alszanak. Mindegy, nyáron, nektek télen, nekem lesz 2 hónapos szünetem. Már csak azt a pár hónapot kell túlélnem, és megismerhetem Fokvárost. Nektek is lassan kezdődik a súli, úgyhogy együtt sogunk szívni. Igaz, 10.000 kilométer távolságban. De ha jobban belegondolok az iskola nem is annyira szívás, mert találkozok a barátaimmal, új embereket ismerhetek meg. Végülis mit tudnék csinálni suli helyet, halálra unnám magam. Igaz, itt is tanulnom kell, mint otthon, csak lehet, hogy nem lesznek olyan jó eredményeim. Mostmár kezdem érteni hogy mi zajlik körülöttem, aminek nagyon örülök, kezdek bekapcsolódni a munkába. A dolgozatokon megpróbálok nem megbukni. Igaz, most, hogy még a kérdést sem igazán értem, elég nehéz lesz, majdcsak belejövök. Mostmár felvettem az iskola ritmusát, az elején elég nehéz volt, mert már hozzá vagyok szokva, hogy otthon nyáron 2,5 hónap alatt kipihenhetem az év fáradalmaim, most volt 2 hetem, így hát elég fáradtan érkeztem, és elég nehéz újra belejönni az iskola életbe, pláne, hogy mindez idegen nyelven. Most két nyelvet tanulok, afrikaanst és angolt. Az angol valahogy jobban megy, afrikaans nem annyira, mert az osztálytársaim már 10 éve tanulják, és ez az egyik anyanyelvük, így elég nehezen tudok bekapcsolodni a munkába, és szerencsére dolgozatokat sem kell írnom. Afrikaansokon többnyire egy könyvet, Agathe Cristie Murder on the orient express-t olvasom, amiből kiszótárazom az idegen szavakat, de csak azokat amiket nagyon nem értek, a többit megpróbálom megérteni a szövegkörnyezetből, evvel is gyorsítva az angol tanulás folyamatát. Mert mire hazamegyek, azt szeretném hogy legyen egy felső fogú angol nyelv vizsgám, végülis nem is hangzik rosszúl, 15 évesen van egy felső fokú angol nyelv vizsgám. J De addig még sokat kell tanulnom. Külön angoltanár, aki elmagyarázza a nyelvtant, a szavakat meg megpróbálom könyvekből, és a mindennapi beszédből megtanulni.
Hát igen, sok sport után sok ennivaló, épp most végeztem a vacsorával. Vacsorára volt, sült marhahus, sült krumpli, bab, paradicsomos erőspaprikás körettel, tészta, ráolvasztva sajt, és még egy dolog, aminek nem tudom a nevét. Most már rájöttem arra, hogy nem annyit kell enni, hogy meg se tudj moccani, hanem hogy még azért legyen azért egy kis hely a hasadban, ezért csak 2 nagy tányérral ettem, majd küldök képet, mert ennyi kaját, egyszerre már rég ettem. A kép mindent elárul.
Az időjárásról néhány szót. Az időjárást leginkább az otthoni április-májusihoz tudnám hasonlítani, mert ha süt a nap, akkor olyan meleg van mint májusban, kb. 25C, de az időjárás olyan kiszámíthatatlan mint áprilisban. Egyik nap esik, másik nap süt a nap, de leginkább a napsütés a jellemző, de azért az eső sem ritka, mert itt most tél van. Ha úgy vesszük, akkor ez az otthoni január februárnak felel meg. Mert itt juniustól-augusztusig van tél, magyarul pont fordítva. Tehát egész jól jártam, mert otthon télen maximum 10C van télen, néha 15, itt az emberek 10C fokban már fáznak, és azt mondják hogy hideg van. Amióta itt vagyok nem igen fáztam, és az időjárás egyre melegebb lesz, tehát nem hiszem, hogy fázni fogok.
Közben megtudtam a biosz dolgozatom eredményét, azt amelyiknél még a kérdést sem értettem, ez 25%, ami azt jelenti hogy megbuktam, mert 30%-ot kell 4 tantárgyból elérnem, a maradék 3-ból 40%-ot. De a feladatlapom bioszból 60%, ami máris jobb eredmény, és átlagban nem buktam meg. De ez még az eleje, a kérdéseket sem igazán értem, vagy csak nem tanultam az anyagot, ezért még elnézik, de eljönnek még azok a napok, amikor keményebben kell tanulnom. Most fog következni egy vizsga időszak, amikor minden tantárgyból vizsgát kell tennem, plusz még a bejelentet vizsgák elött azért még írunk dolgozatokat. Például földrajzból, ami hétfőb lesz, de mondta a tanár, hogy használhatom a könyvet, de azért egy kicsit tanulok majd rá. Ma, angolból írtam egy dolgozatot, egy olyan könyvből, amit el sem olvastam. Voltak kérdések amikre megpróbáltam válaszolni, úgy hogy nem igazán tudtam a történetet. Hát majd meglátjuk.
Az iskolában jól érzem magam, kezdem megszokni, hogy 6-kor kelek fel, abban a tudatban, hogy az osztálytársaimnak 2 és fél hónapos nyáriszünetük van, és 11-ig alszanak. Mindegy, nyáron, nektek télen, nekem lesz 2 hónapos szünetem. Már csak azt a pár hónapot kell túlélnem, és megismerhetem Fokvárost. Nektek is lassan kezdődik a súli, úgyhogy együtt sogunk szívni. Igaz, 10.000 kilométer távolságban. De ha jobban belegondolok az iskola nem is annyira szívás, mert találkozok a barátaimmal, új embereket ismerhetek meg. Végülis mit tudnék csinálni suli helyet, halálra unnám magam. Igaz, itt is tanulnom kell, mint otthon, csak lehet, hogy nem lesznek olyan jó eredményeim. Mostmár kezdem érteni hogy mi zajlik körülöttem, aminek nagyon örülök, kezdek bekapcsolódni a munkába. A dolgozatokon megpróbálok nem megbukni. Igaz, most, hogy még a kérdést sem igazán értem, elég nehéz lesz, majdcsak belejövök. Mostmár felvettem az iskola ritmusát, az elején elég nehéz volt, mert már hozzá vagyok szokva, hogy otthon nyáron 2,5 hónap alatt kipihenhetem az év fáradalmaim, most volt 2 hetem, így hát elég fáradtan érkeztem, és elég nehéz újra belejönni az iskola életbe, pláne, hogy mindez idegen nyelven. Most két nyelvet tanulok, afrikaanst és angolt. Az angol valahogy jobban megy, afrikaans nem annyira, mert az osztálytársaim már 10 éve tanulják, és ez az egyik anyanyelvük, így elég nehezen tudok bekapcsolodni a munkába, és szerencsére dolgozatokat sem kell írnom. Afrikaansokon többnyire egy könyvet, Agathe Cristie Murder on the orient express-t olvasom, amiből kiszótárazom az idegen szavakat, de csak azokat amiket nagyon nem értek, a többit megpróbálom megérteni a szövegkörnyezetből, evvel is gyorsítva az angol tanulás folyamatát. Mert mire hazamegyek, azt szeretném hogy legyen egy felső fogú angol nyelv vizsgám, végülis nem is hangzik rosszúl, 15 évesen van egy felső fokú angol nyelv vizsgám. J De addig még sokat kell tanulnom. Külön angoltanár, aki elmagyarázza a nyelvtant, a szavakat meg megpróbálom könyvekből, és a mindennapi beszédből megtanulni.
Hát igen, sok sport után sok ennivaló, épp most végeztem a vacsorával. Vacsorára volt, sült marhahus, sült krumpli, bab, paradicsomos erőspaprikás körettel, tészta, ráolvasztva sajt, és még egy dolog, aminek nem tudom a nevét. Most már rájöttem arra, hogy nem annyit kell enni, hogy meg se tudj moccani, hanem hogy még azért legyen azért egy kis hely a hasadban, ezért csak 2 nagy tányérral ettem, majd küldök képet, mert ennyi kaját, egyszerre már rég ettem. A kép mindent elárul.
Az időjárásról néhány szót. Az időjárást leginkább az otthoni április-májusihoz tudnám hasonlítani, mert ha süt a nap, akkor olyan meleg van mint májusban, kb. 25C, de az időjárás olyan kiszámíthatatlan mint áprilisban. Egyik nap esik, másik nap süt a nap, de leginkább a napsütés a jellemző, de azért az eső sem ritka, mert itt most tél van. Ha úgy vesszük, akkor ez az otthoni január februárnak felel meg. Mert itt juniustól-augusztusig van tél, magyarul pont fordítva. Tehát egész jól jártam, mert otthon télen maximum 10C van télen, néha 15, itt az emberek 10C fokban már fáznak, és azt mondják hogy hideg van. Amióta itt vagyok nem igen fáztam, és az időjárás egyre melegebb lesz, tehát nem hiszem, hogy fázni fogok.
Közben megtudtam a biosz dolgozatom eredményét, azt amelyiknél még a kérdést sem értettem, ez 25%, ami azt jelenti hogy megbuktam, mert 30%-ot kell 4 tantárgyból elérnem, a maradék 3-ból 40%-ot. De a feladatlapom bioszból 60%, ami máris jobb eredmény, és átlagban nem buktam meg. De ez még az eleje, a kérdéseket sem igazán értem, vagy csak nem tanultam az anyagot, ezért még elnézik, de eljönnek még azok a napok, amikor keményebben kell tanulnom. Most fog következni egy vizsga időszak, amikor minden tantárgyból vizsgát kell tennem, plusz még a bejelentet vizsgák elött azért még írunk dolgozatokat. Például földrajzból, ami hétfőb lesz, de mondta a tanár, hogy használhatom a könyvet, de azért egy kicsit tanulok majd rá. Ma, angolból írtam egy dolgozatot, egy olyan könyvből, amit el sem olvastam. Voltak kérdések amikre megpróbáltam válaszolni, úgy hogy nem igazán tudtam a történetet. Hát majd meglátjuk.
Augusztus 11.
Ez a nap, elég érdekes volt, mint minden nap, ez is reggel kezdödőtt, és vele együtt a balszerencsék sorozata is. Reggel, mikor már késésben voltam, akkor vettem észre, hogy az egyenruhám egyik gombja le van szakadva, szerencsére a gombot elraktam az egyik zsebembe így anyukám fel tudta varni. Ez 7 órakor volt, és ilyenkor már nekem rég a buszmegállóban, vagy közel a buszmegállóba menet kellett volna lennem, mert a busz 7 óra, és 7:10 között bármikor jöhet. Ezért én elkezdtem futni, ami abból a szempontból volt rosz, hogy én ugyancsak a reggeli után voltam, ami egy nagy tál Korn Flakest jelent. Emellett rajtam volt még az elég nehéz iskolatáskám, és a sport táskám is, mert ma edzésem is volt. Tehát a reggel elég jól kezdödőtt. Elég fáradtan, és felkavart gyomorral, de megérkeztem a buszmegállóba. Onnan tudtam hogy nem ment még el a busz, hogy minden reggel egy hölgy is ugyan ebben a megállóban száll fel, és ő még a megállóban várt. Mindez 7:10-kor. Vártunk, vártunk, de a busz nem jött. Majd végül a busz 7:25-kor megérkezett. Ekkor már tudtam, hogy a suliból is elkéstem.
Így is lett, az iskolába 7:50-re kell megérkezni, és 8-ra értem oda. Próbáltam bemenni a szokott ajtón, de az zárva volt. Nézem hogy a többiek merre mennek, és mindenki a recepció ajtaján ment be, ahonnan egy folyosón át lehet menni az iskolába. Hát én is arra mentem. Mikor odaértem és bementem az ajtón, kb. 30 diáktársam lehetett még ott, és mindenki sorba állt. A sor elején meg egy nő, aki cetliket osztott, amin a gyerek neve, és osztálya állt, majd az hogy késett. Én 8-kor álltam be a sorba, 10 perc késéssel, mire sorra kerültem, 8:15 volt és már 25 percet késtem. No comment. Itthon maximum annyit csinálnak ha kések, hogy felírják, hogy 5, vagy 10 perc, és csatlakozom az órához. Érdekes. Itt az első óra elött mindig van, 15 perc, amit az osztályföbőkkel töltünk, aki berírja a hiányzókat stb. Mikor beértem erre a 0. órára a tanár a kezembe nyomot 2 papírt. Az elsőn az állt, hogy „késtem” és oda volt írva, elég hosszan hogy az iskola nem tűri el hogy késsenek a diákok, és figyelmezteti a szülőket ennek betartására. Mindez fél oldalon keresztül volt leírva, majd a végén a szülőnek alá kell írnia. Csak egy kérdés, mit tudnak a fogadószüleim tenni annak érdekében hogy a busz menetrendszerint jöjjön. Szerintem nem sokat, de mindegy.
A másik papíron, meg a vizsgáim voltak. Augusztus 26-tól szeptember 6-ig minden nap lesz valamilyen vizsgám. Hát, próbálok nem megbukni.
És itt még ért véget a balszerencsém. Második órában biológi dolgozatott írtam. A kérdéseket sem értettem, nem hogy a válaszokat. Volt nálam egy szotár, de az sajnos nem a biológia kifejezésekre szakosodott, így hát kénytelen voltam valahogy kitalálni a válaszokat, mert azért talán eltalálok valamit. Az első feladat elég egyszerű volt, mert volt egy kérdés, és nekünk csak ki kellett választani, hogy a, b, c vagy d. Hát én megtippeltem az egészet. Tippelésből elég jó vagyok, remélem most sem hagyott el a szerencse. Dolgozat végén azért megkérdeztem a tanártól, hogy mi lesz hogy ha megbukom. Ő mosolyogva csak annyit mondott: „semmi”
Biosz után, matekdolgozat következet. Itt már a feladatok felét értettem, a többit a mellett ülő fiú. Megosztottuk a válaszainkat. A lesés technikáját szerintem év végére tökélyre fogom fejleszteni. Végülis azért jöttem ide hogy tanuljak, igaz szerintem sokan más fajta tanulásra gondoltak. Én is. Aminr értem a kérdéseket, akkor már tudok rá válaszolni, de amíg a kérdést sem értem, és sok dolgozat van, addig hát ezt csinálom. Remélem nem tart sokáig. Ezek után, 20 perc szünet után, angol következett, amire egy plakátot kellett volna csinálnom, egy olyan könyvből, amit el sem olvastam, és a többiek már 2 hónapja azt olvassák, én meg 2 hete járok ide, és a közepéből elolvastam 3 fejezetet. A tanárral arra jutottunk, hogy az egyik fejezetből kell csinálnom egy plakátot, de azt még nem tudom hogy hogyan, mert egy papírbólt nincs a közelben, vagy olyan hely, ahol be tudnám szerezni ezeket a dolgokat. De a tanárokat ez nem igen érdekli. A nap fénypontja még hátra van. De ez egy kis magyarázást igényel, az Afrikai iskola rendszerről. Heti háromszor van közös összejövetel, ahol az igazgató tart beszédet. És elmondják az új információkat. Ma is volt, és ekkor volt az, hogy mögöttem lévő sorokban, valaki galambokat eresztet, és ez 10 körülötte álló fiunak nagyon megtetszett ezért elkezdtek nevetni. De ez meg a tanároknak nem tetszet, így hát az egész 10. osztálynak kb. 40 embernek ki kellett mennie az udvarba. Ott elmondták, hogy mi büntetésben leszünk, az elkövetkezendő fél órában, amíg ez az összejövetel tart. Mindez tűző napon. Most kb. olyan idő van, mint otthon május közepén, tehát polóban kényelmesen el lehet lenni. Mi rajtunk van egy ing, egy pulcsi, és egy blézer. És amikor elkezdtük levennni a blézert, a tanár mondta, hogy nem, fél óráig itt fogunk ülni a napon úgy ahogy vagyunk. Nekem a végére a naptól a szemüvegemről lepattogzott, a festék, vagyis csak egy részéről, így hát elég érdekesen néz ki. Szerintem itthon a szülők beperelték volna az iskolát ha ezt csinálják a diákokkal, itt ez bevett szokás. Végülis sikeresen túléltem a napot. A hockiedzésen kapus volt, jó sok védő felszerelés volt rajtam, annyi, hogy mozduli alig tudtam. Így a messzebb lévő labdákat rendszeresen bekaptam, és szerintem még egy ideig be is fogom kapni.
Mikor hazaérkeztem, egy levél várt a YFU tól, amiben az állt hogy a következő hétvégére tervezett program, az összes cserediák aki ebben a megyében van, találkozik, és megbeszéljük, hogy kinek milyen volt az első hónapja, az csak szeptemberben lesz, mert az egyik gyerek nem ér rá. Nekem evvel csak az volt a bajom, hogy amikor megérkeztem a családhoz, akkor megnéztem hogy mikor fogom újra látni a többieket, és hát a megérkezésemtől fogva nagyon vártam ezt a találkozót. De legalább sok dolog történt velem, és ezt a napot nem rosz dolognak fogom fel, izgalmas nap volt, az tény.
Így is lett, az iskolába 7:50-re kell megérkezni, és 8-ra értem oda. Próbáltam bemenni a szokott ajtón, de az zárva volt. Nézem hogy a többiek merre mennek, és mindenki a recepció ajtaján ment be, ahonnan egy folyosón át lehet menni az iskolába. Hát én is arra mentem. Mikor odaértem és bementem az ajtón, kb. 30 diáktársam lehetett még ott, és mindenki sorba állt. A sor elején meg egy nő, aki cetliket osztott, amin a gyerek neve, és osztálya állt, majd az hogy késett. Én 8-kor álltam be a sorba, 10 perc késéssel, mire sorra kerültem, 8:15 volt és már 25 percet késtem. No comment. Itthon maximum annyit csinálnak ha kések, hogy felírják, hogy 5, vagy 10 perc, és csatlakozom az órához. Érdekes. Itt az első óra elött mindig van, 15 perc, amit az osztályföbőkkel töltünk, aki berírja a hiányzókat stb. Mikor beértem erre a 0. órára a tanár a kezembe nyomot 2 papírt. Az elsőn az állt, hogy „késtem” és oda volt írva, elég hosszan hogy az iskola nem tűri el hogy késsenek a diákok, és figyelmezteti a szülőket ennek betartására. Mindez fél oldalon keresztül volt leírva, majd a végén a szülőnek alá kell írnia. Csak egy kérdés, mit tudnak a fogadószüleim tenni annak érdekében hogy a busz menetrendszerint jöjjön. Szerintem nem sokat, de mindegy.
A másik papíron, meg a vizsgáim voltak. Augusztus 26-tól szeptember 6-ig minden nap lesz valamilyen vizsgám. Hát, próbálok nem megbukni.
És itt még ért véget a balszerencsém. Második órában biológi dolgozatott írtam. A kérdéseket sem értettem, nem hogy a válaszokat. Volt nálam egy szotár, de az sajnos nem a biológia kifejezésekre szakosodott, így hát kénytelen voltam valahogy kitalálni a válaszokat, mert azért talán eltalálok valamit. Az első feladat elég egyszerű volt, mert volt egy kérdés, és nekünk csak ki kellett választani, hogy a, b, c vagy d. Hát én megtippeltem az egészet. Tippelésből elég jó vagyok, remélem most sem hagyott el a szerencse. Dolgozat végén azért megkérdeztem a tanártól, hogy mi lesz hogy ha megbukom. Ő mosolyogva csak annyit mondott: „semmi”
Biosz után, matekdolgozat következet. Itt már a feladatok felét értettem, a többit a mellett ülő fiú. Megosztottuk a válaszainkat. A lesés technikáját szerintem év végére tökélyre fogom fejleszteni. Végülis azért jöttem ide hogy tanuljak, igaz szerintem sokan más fajta tanulásra gondoltak. Én is. Aminr értem a kérdéseket, akkor már tudok rá válaszolni, de amíg a kérdést sem értem, és sok dolgozat van, addig hát ezt csinálom. Remélem nem tart sokáig. Ezek után, 20 perc szünet után, angol következett, amire egy plakátot kellett volna csinálnom, egy olyan könyvből, amit el sem olvastam, és a többiek már 2 hónapja azt olvassák, én meg 2 hete járok ide, és a közepéből elolvastam 3 fejezetet. A tanárral arra jutottunk, hogy az egyik fejezetből kell csinálnom egy plakátot, de azt még nem tudom hogy hogyan, mert egy papírbólt nincs a közelben, vagy olyan hely, ahol be tudnám szerezni ezeket a dolgokat. De a tanárokat ez nem igen érdekli. A nap fénypontja még hátra van. De ez egy kis magyarázást igényel, az Afrikai iskola rendszerről. Heti háromszor van közös összejövetel, ahol az igazgató tart beszédet. És elmondják az új információkat. Ma is volt, és ekkor volt az, hogy mögöttem lévő sorokban, valaki galambokat eresztet, és ez 10 körülötte álló fiunak nagyon megtetszett ezért elkezdtek nevetni. De ez meg a tanároknak nem tetszet, így hát az egész 10. osztálynak kb. 40 embernek ki kellett mennie az udvarba. Ott elmondták, hogy mi büntetésben leszünk, az elkövetkezendő fél órában, amíg ez az összejövetel tart. Mindez tűző napon. Most kb. olyan idő van, mint otthon május közepén, tehát polóban kényelmesen el lehet lenni. Mi rajtunk van egy ing, egy pulcsi, és egy blézer. És amikor elkezdtük levennni a blézert, a tanár mondta, hogy nem, fél óráig itt fogunk ülni a napon úgy ahogy vagyunk. Nekem a végére a naptól a szemüvegemről lepattogzott, a festék, vagyis csak egy részéről, így hát elég érdekesen néz ki. Szerintem itthon a szülők beperelték volna az iskolát ha ezt csinálják a diákokkal, itt ez bevett szokás. Végülis sikeresen túléltem a napot. A hockiedzésen kapus volt, jó sok védő felszerelés volt rajtam, annyi, hogy mozduli alig tudtam. Így a messzebb lévő labdákat rendszeresen bekaptam, és szerintem még egy ideig be is fogom kapni.
Mikor hazaérkeztem, egy levél várt a YFU tól, amiben az állt hogy a következő hétvégére tervezett program, az összes cserediák aki ebben a megyében van, találkozik, és megbeszéljük, hogy kinek milyen volt az első hónapja, az csak szeptemberben lesz, mert az egyik gyerek nem ér rá. Nekem evvel csak az volt a bajom, hogy amikor megérkeztem a családhoz, akkor megnéztem hogy mikor fogom újra látni a többieket, és hát a megérkezésemtől fogva nagyon vártam ezt a találkozót. De legalább sok dolog történt velem, és ezt a napot nem rosz dolognak fogom fel, izgalmas nap volt, az tény.
2008. augusztus 12., kedd
2008. augusztus 8., péntek
Az első hónap.
Hát igen, az első hónapnak vége, és ezalatt sok dolog történt velem. Pontosabban teljesen megváltozott az életem, igaz, nem örökre, már csak 11 hónapig. Új hely, új család, új emberek. Magyarul minden. De röviden összefoglalom hogy mi is történt ez alatt az egy hónap alatt. Az eleje nagyon rázós volt. Az iskolába gondok voltak. Az eredménye az lett, hogy iskolát váltottam, de míg eljutottunk oda, hogy iskolát váltok, máris el telt két hét. Az elején nem éreztem magam jól, utáltam az iskolámat, ebből következik, hogy utáltam iskolába járni, mindig csak úgy gondoltam rá, hogy a francba, már megint iskola. Voltak percek, amikor azt gondoltam, hogy talán jobb lenne otthon, de aztán rájöttem, hogy az élet kihívások nélkül elég unalmas. Ezért ezt is egy kihívásnak vettek, és hát sikerült megoldani ezt a kihívást is. Az új iskolám nagyon jó választás volt. Ide szívesen járok, vannak barátaim is, valaki el is hívott magához. Örülök hogy minden gond megoldódott, és ha az elején elég nehézkesen mentek a dolgok, mostanra már kezd minden menni a maga kerékvágásában. Még az idő is javulni látszik. Amikor ide értem, akkor borús idő volt, sokat esett az eső, leginkább a borús őszi napokra emlékeztetett, mostmeg az idő olyan mint otthon májusban. Pedig itt tél van! Asszem nyáron meg fogok sűlni, bár akkor majd le tudunk menni az óceaánba fürdeni, most még túl hideg hozzá.
A családdal is jóban vagyok. Remélem ők is a hasonlókat gondolják velem kapcsolatban. De azért a kultúrális különbségek jelen vannak. Például volt már olyan, hogy a konyhába ültünk, néztük a tv-t, az apukám vacsorázott, és olyan hangosan csámcsogott, és úgy evett mint aki 2 hete nem evett semmit, hogy fogtam magam és elmentem, mert nem bírtam halgatni. Az anyukám mondta, hogy ami bent van, azt nyugodtan engedjük ki, nem kell szorongani miatta. Ennek következtében az anyukám nagyobbakat tud böfögni mint én, és hát ez a „törvény”, arra is igaz, ami hátulról próbál kijönni...
A családdal, pontosabban a bátyámmal, annyi bajom van még, hogy azt hiszi, hogy ami az enyém az az ővé is. Volt olyan hogy ülök a szobámba, ő bejön, és megkérdezi hogy hol van a Szökés első évad. Korábban mondtam neki, hogy van nálam néhány film. Én mondtam hogy a laptop táskámba, ő fogta benyúlt a laptop táskámba és már vitte volna ki, amikor mondtam neki, hogy, igen nyugodtan megnézheted, majd utána megkérdezte, hogy megnézheti-e. De ez már párszol előfordult, csak épp mást CD-vel, illetve DVD-vel.
De mindegy, más kultura, miattam ugysem fognak megváltozni, és én ezt nem is kérhetem, mivel még 11 hónapig velük kell élnem, ezért jobblesz ha hozzászokom...
Sokan kértétek, hogy küldjek magamról, és afrikáról képeket, sajnos az internet sebessége eddig nem nagyon engedte, de az iskolámba, elég gyors az internet, és ott talán megpróbálkozhatok vele.
A családdal is jóban vagyok. Remélem ők is a hasonlókat gondolják velem kapcsolatban. De azért a kultúrális különbségek jelen vannak. Például volt már olyan, hogy a konyhába ültünk, néztük a tv-t, az apukám vacsorázott, és olyan hangosan csámcsogott, és úgy evett mint aki 2 hete nem evett semmit, hogy fogtam magam és elmentem, mert nem bírtam halgatni. Az anyukám mondta, hogy ami bent van, azt nyugodtan engedjük ki, nem kell szorongani miatta. Ennek következtében az anyukám nagyobbakat tud böfögni mint én, és hát ez a „törvény”, arra is igaz, ami hátulról próbál kijönni...
A családdal, pontosabban a bátyámmal, annyi bajom van még, hogy azt hiszi, hogy ami az enyém az az ővé is. Volt olyan hogy ülök a szobámba, ő bejön, és megkérdezi hogy hol van a Szökés első évad. Korábban mondtam neki, hogy van nálam néhány film. Én mondtam hogy a laptop táskámba, ő fogta benyúlt a laptop táskámba és már vitte volna ki, amikor mondtam neki, hogy, igen nyugodtan megnézheted, majd utána megkérdezte, hogy megnézheti-e. De ez már párszol előfordult, csak épp mást CD-vel, illetve DVD-vel.
De mindegy, más kultura, miattam ugysem fognak megváltozni, és én ezt nem is kérhetem, mivel még 11 hónapig velük kell élnem, ezért jobblesz ha hozzászokom...
Sokan kértétek, hogy küldjek magamról, és afrikáról képeket, sajnos az internet sebessége eddig nem nagyon engedte, de az iskolámba, elég gyors az internet, és ott talán megpróbálkozhatok vele.
Az első hocky edzés.
Az első hocky edzés elég érdekesre sikeredett, mert a legjobb, azaz az „A” csapattal játszottam, úgy, hogy azt sem tudtam, hogy hogy kell elütni a labdát. Az edzés 2 órás volt, utána olyan izomlázam lett, hogy alig tudtam járni. Elég intenzív volt, ráadásul ez volt az első megterhelő dolog a testemnek. Az edzés után mondtam az edzőnek hogy nem lehetne-e hogy inkább a „C” csapatba játszak, meglepődésemre azt mondta hogy nem, hanem a „B” csapatban játszhatok, és hogy az edzés szerdán és hétfőn lesz.
Másnap el is mentem az edzésre, ami az iskola udvarban volt, korábban már említettem hogy van 3 rendes nagy méretű focipálya, ezt nem csak focira, hanem hockyra is használjuk. Az edzést egyéni sikerneknek könyveltem el magamba, mert sikerült a labdához érnem egy párszol. Edzés közben megértettem hogy az edző mért mondta hogy nem mehetek a „C” csapatba... A csapat a hockyedzésen focizott, mert nekik még edzőjük, és csapatkapitányuk sincs. Az edzésnek most is voltak utóhatásai. A derekam úgy fájt hogy alig tudtam leülni, ismét izomláz, a térdem is fájt. Lehet hogy a térdem és a derekam azért fáj, mert növök, és akkor a sok evés is evvel is magyarázható. De a derékfájás sajnos mással is. Az ágyam hát nem a legmodernebb, vannak reggelek amikor arra kelek hogy elpattan alattam egy rugó. De mindenesetre túléltem az edzéseket, és nagy lelkesedéssel fogok eljárni a többire is.
Másnap el is mentem az edzésre, ami az iskola udvarban volt, korábban már említettem hogy van 3 rendes nagy méretű focipálya, ezt nem csak focira, hanem hockyra is használjuk. Az edzést egyéni sikerneknek könyveltem el magamba, mert sikerült a labdához érnem egy párszol. Edzés közben megértettem hogy az edző mért mondta hogy nem mehetek a „C” csapatba... A csapat a hockyedzésen focizott, mert nekik még edzőjük, és csapatkapitányuk sincs. Az edzésnek most is voltak utóhatásai. A derekam úgy fájt hogy alig tudtam leülni, ismét izomláz, a térdem is fájt. Lehet hogy a térdem és a derekam azért fáj, mert növök, és akkor a sok evés is evvel is magyarázható. De a derékfájás sajnos mással is. Az ágyam hát nem a legmodernebb, vannak reggelek amikor arra kelek hogy elpattan alattam egy rugó. De mindenesetre túléltem az edzéseket, és nagy lelkesedéssel fogok eljárni a többire is.
Hazafele az iskolából
Ma nagyon későn, 4:15-kor értem haza az iskolából, átlagosan 4-kor már mindig itthon vagyok. Ez annak volt köszönhető, hogy a busz, az átlagos 10 perc helyett 15 percet késett, és menetközben összeütközök egy kisbusszal, aminek a busz tükre látta a kárát mert az letört. Mindez ugy történt, hogy ma egy szokásosnál agresszívabb buszsoffőr vezette a buszt. A busszal az összes autót leelőztük, amit csak lehetet. Lényeg a lényeg, a busz elég gyorsan ment a parkoló autókhoz legközelebb eső sávban, majd elöttünk a kisbusz úgy döntött, hogy ő félreál, persze nem használta az indext. És hát a kisbusznak sokkal kevesebb idő kell hogy megáljon mint a busznak, a buszsoffőr próbárta kikerülni, ezért nem lett nagyobb baj, mert különben a kisbusz szerintem a közeli kirakatban állt volna meg. Csak egy nagy csattanást hallotunk, és a tükör már nem is volt a helyén. Mindegy, végülis sikersen, és épségben leszáltam a buszról. Ahogy leszáltam, egy teljesen más világ fogadott, mint ahol az iskola van. Az első 200 méteren hajléktalanok, szemét mindenhol, elég lehangoló. Majd kétszáz méter után kezdődnek a házak, ahol már nincs annyi szemét, és hajléktalanok sem tanyáznak. De az első kétszáz méter elég durva. Közben azon gondolkoztam, hogy mit csinálnának velem, hogy ha megtudnák, hogy én csak „nyaralni” jöttem, és tanulni, amikor nekik semmijük sincs, és még talán többet is tudnak nálam. Ekkor tudatosult bennem, hogy a nyelv nem elegendő a jó álláshoz, mivel sok ember itt 3 nyelven is beszél, Xhosául, amit csak ebben a megyében beszélnek, afrikaansul, amit már egész Dél-Afrikában, és többségük beszél angolul, ami világnyelv. A nyelv csak egy eszköz, ahhoz, hogy jó állásod legyen, mert hiába beszélsz 3 nyelven perfektük, attól még tanulnod és dolgoznod kell, hogy megkapd amit szeretnél, és ne egy hajléktalan legyél...
Érdekes...
Még hétvégén történt, hogy amikor anyukámék hazajöttek a nagybevásárlásból, segítettem nekik kipakkolni az autóból, és behordtam a cuccokat a konyhába. Elöszőr mindent leraktunk az asztalra. Én néztem az egyik palackot, és próbáltam kitalálni hogy mi lehet benne. Valami üdítő volt, a palackja úgy nézett ki mint itthon a Redbullé, vagy más hasonló típusu üdítőké. Majd az anyukám odajött hozzám, és mondtak, hogy ha szeretnék ebből elvinni az iskolába, akkor 2 randért vehetek tőle... Ez kb. olyan, mint hogy ha otthon hazamegyek, majd anyukám vár egy rántothussal, hasábburgonyával, és miután elfogyasztottam megszólalna:
1200+ÁFA, kérsz még valamit?...
1200+ÁFA, kérsz még valamit?...
Első hétvége az új iskola után
Ez a hétvége sok mindenben különbözött mint a többi, vasárnap volt a bátyám születésnapja, vasárnap volt a Forma 1 Magyar Nagydí, és ez volt az első hétvége azóta, amióta a Settlers-be járok. A bátyám születésnapja miatt idejött az egész család, vagyis az összes testvér, és a legidősebb tetsvére, Faiso felesége, és 4 hónapos gyereke. Emelett még itt volt Dicki és Mikki (Mikado), ők a testvérem, és részben az én barátaim is. Az ebéd jól sikerült, 4 csirkét sikerült megennem, ami annyit tesz, hogy többet ettem, mint egy-két testvérem, pedig ők az első hetekben cukkoltak hogy alig eszem.
Miki megigérte hogy nála megnézhetem a Forma 1-et, mert azért mégis csak Magyarországról valami kis információ.Azért kérdeztem meg Mikit, hogy nézhetem-e náluk, mert a családomnak csak 3-4 csatornájuk van, és ezek közűl egyiken sem adták le.
Végülis nem tudtam megnézni a Forma 1-et mert a családi ebéd még tartott amikor kezdödőt, és csak akkor lett vége, amikor már csak 10 perc volt hátra, és illetlenség lett volna felállni és elmenni, avval az indokkal hogy „bocs, kezdődik a Forma 1”. Kicsit bántott hogy nem tudtam megnézni, mert már vártam, hogy végre információk Magyarországról, meg azért mégis csak arrol az országról van szó amit még 11 hónapig nem fogok látni. (azért 11 hónap, mert már 1 hónap eltelt az itt tartozkodásomból, igazat megvalva, fel sem tünt. J) A barátaim ezután elmentek Dickhez, ahol PS-eztek, és kárpótlásul a Fifába játszhattam egy mecset a magyarokkal, az ellenfél Portugália volt.... De nem csak az rontotta az esélyeim, hogy a magyarokkal voltam, a portugálok ellen, hanem azt sem tudta, hogy milyen gombokkal kell mozogni. Csak 3-0-ra kaptam ki. Ami poén a játékban, hogy „Szabicsot” az angol kommentátor ugy mondja hogy „Száviksz”!
De, hogy hűek maradjunk a címhez, (Első hétvége az új iskola után) ezért elmondom hogy miben változott a hétvégém, ahhoz képest, hogy megváltozott az iskolám. Sokban, mivel az iskolában nagyon elfáradtam, és jó volt végre aludni, csak sajnos hajnali 4-kor arra kelltem, hogy az apukám megmossa a lábát, a fogát, és elkezd imádkozni. A fogmosást azért emeltem ki, mert itt amikor kiköpig a fogrémet nem egyszerűen csak finoman mint otthon, hanem torokból, mintha öklendeznének, ami hát elég hangos. Ez még elfogadható is lenne, ha be tudnám csukni a szobám ajtaját, és akkor talám halkabb lenne, de nem tudom, mert az olyan közel van az ajtóhoz, hogy nem lehet becsukni. De hát ez van. Szerencsére az iskola váltás nagyon jól sikerült, és egy jó iskolába járhatok, lassan kezdenek kirajzolódni a délután tehendőim, eddig úgy néz ki, hogy 2 délután hoki edzésem lesz, hétfőn rögbi, nem mintha annyira szeretek rögbizni, de mozgok, és elfoglalom magam, és tudok squassolni. Az lenne a legjobb, ha kedden tudnék squassolni, mert akkor 1:15-kor végzek, és talán oda is érek, mert a squass 3-kor kezdődik. Majd kiderűl, de mindenesetre sokkal jobban érzem magam ebben az iskolában, és mostmár bele sem akarok gondolni, hogy milyen lenne ha most még a kensingtoni iskolába kéne járnom, mert a két iskola közt különbség ég és föld.
Miki megigérte hogy nála megnézhetem a Forma 1-et, mert azért mégis csak Magyarországról valami kis információ.Azért kérdeztem meg Mikit, hogy nézhetem-e náluk, mert a családomnak csak 3-4 csatornájuk van, és ezek közűl egyiken sem adták le.
Végülis nem tudtam megnézni a Forma 1-et mert a családi ebéd még tartott amikor kezdödőt, és csak akkor lett vége, amikor már csak 10 perc volt hátra, és illetlenség lett volna felállni és elmenni, avval az indokkal hogy „bocs, kezdődik a Forma 1”. Kicsit bántott hogy nem tudtam megnézni, mert már vártam, hogy végre információk Magyarországról, meg azért mégis csak arrol az országról van szó amit még 11 hónapig nem fogok látni. (azért 11 hónap, mert már 1 hónap eltelt az itt tartozkodásomból, igazat megvalva, fel sem tünt. J) A barátaim ezután elmentek Dickhez, ahol PS-eztek, és kárpótlásul a Fifába játszhattam egy mecset a magyarokkal, az ellenfél Portugália volt.... De nem csak az rontotta az esélyeim, hogy a magyarokkal voltam, a portugálok ellen, hanem azt sem tudta, hogy milyen gombokkal kell mozogni. Csak 3-0-ra kaptam ki. Ami poén a játékban, hogy „Szabicsot” az angol kommentátor ugy mondja hogy „Száviksz”!
De, hogy hűek maradjunk a címhez, (Első hétvége az új iskola után) ezért elmondom hogy miben változott a hétvégém, ahhoz képest, hogy megváltozott az iskolám. Sokban, mivel az iskolában nagyon elfáradtam, és jó volt végre aludni, csak sajnos hajnali 4-kor arra kelltem, hogy az apukám megmossa a lábát, a fogát, és elkezd imádkozni. A fogmosást azért emeltem ki, mert itt amikor kiköpig a fogrémet nem egyszerűen csak finoman mint otthon, hanem torokból, mintha öklendeznének, ami hát elég hangos. Ez még elfogadható is lenne, ha be tudnám csukni a szobám ajtaját, és akkor talám halkabb lenne, de nem tudom, mert az olyan közel van az ajtóhoz, hogy nem lehet becsukni. De hát ez van. Szerencsére az iskola váltás nagyon jól sikerült, és egy jó iskolába járhatok, lassan kezdenek kirajzolódni a délután tehendőim, eddig úgy néz ki, hogy 2 délután hoki edzésem lesz, hétfőn rögbi, nem mintha annyira szeretek rögbizni, de mozgok, és elfoglalom magam, és tudok squassolni. Az lenne a legjobb, ha kedden tudnék squassolni, mert akkor 1:15-kor végzek, és talán oda is érek, mert a squass 3-kor kezdődik. Majd kiderűl, de mindenesetre sokkal jobban érzem magam ebben az iskolában, és mostmár bele sem akarok gondolni, hogy milyen lenne ha most még a kensingtoni iskolába kéne járnom, mert a két iskola közt különbség ég és föld.
Klimatizáció
Mivel Fokváros, és egyben Dél-Afrika időjárása is teljesen más mint az otthoni, más páratartalom, minden más, ezért a szervezetemnek kellett 3 hét mire hozzászokott. Onnan tudom, hogy vége, mert már nem vagyok annyira fáradt, és végre megjött az étvágyam, aminek nem hiszem hogy a család örül, de hát ez van. Sajnos nem tudom befolyásolni, hogy mennyi ételre van szüksége a szervezetemnek. Az első 1 hétben csak 2 szendvicset vittem az iskolába, és elég az elég volt, utána már a család számára átlagos 4 szendvics következett, amit 2 hétig tartottam is, de mivel a Settlersbe délután 3-ig vagyok, ezért mostanra elértem a bűvős 6 szendvics/nap adagot. A család, pontosabban az anyuka, csak nézet rám, amikor közöltem vele, hogy ez a 4 szendvics hát, igencsak kevés, mivel az utóbbi, 2 hétben én fogyasztottam a legkevesebbet a családban. Azóta már dubla adag vacsorát eszem, fél óra eltéréssel, tehát, ha a család 8-kor vacsorázik, akkor én fél 9-kor újra eszem. Eddig ebből még nem volt gond és remélem nem is lesz, de ha lesz, megpróbálom megoldani, mondjuk anyagi segítséggel a családomnak, de szerencsére itt még nem tartunk.
A másik jele a klimatizációnak, hogy az ember nagyon fáradt. Én például az első hetekben minden nap 8-kor mentem aludni, igaz reggel 7-kor keltem az iskola miatt, de ez is 11 óra alvást jelent. Amíóta a Settlers-be járok, fáradtabb vagyok, mert 5:50-kor kelek, de már 9, fél 10-kor fekszem le, ami „csak” 9 óra alvás. Tehát a szervezetem megszokta az itteni időjárást, aminek nagyon örülök, mert, ha valami sportot csináltam, akkor abban sokkal hamarabb elfáradtam, mint otthon. Tehát a jövő héten kezdödő hoki edzéseimen tudom hozni a formám, vagyis remélem. Jah, a hokit, ez nem jéghoki, bár annak örülnék, hanem floorball, csak itt hokinak hívják, aki nem tudja mi az a floorball, akkor annak elmondom. Olyan mint a jéghoki, ütőkkel játszák, csak füvön illetve aszfalton, speciális ütő kell hozzá, és nincsen védőfelszerelés. De a játék lényege ugyan az mint a jéghokinak. Az ütőkkel gólt kell ütni, és nyerni.
A másik jele a klimatizációnak, hogy az ember nagyon fáradt. Én például az első hetekben minden nap 8-kor mentem aludni, igaz reggel 7-kor keltem az iskola miatt, de ez is 11 óra alvást jelent. Amíóta a Settlers-be járok, fáradtabb vagyok, mert 5:50-kor kelek, de már 9, fél 10-kor fekszem le, ami „csak” 9 óra alvás. Tehát a szervezetem megszokta az itteni időjárást, aminek nagyon örülök, mert, ha valami sportot csináltam, akkor abban sokkal hamarabb elfáradtam, mint otthon. Tehát a jövő héten kezdödő hoki edzéseimen tudom hozni a formám, vagyis remélem. Jah, a hokit, ez nem jéghoki, bár annak örülnék, hanem floorball, csak itt hokinak hívják, aki nem tudja mi az a floorball, akkor annak elmondom. Olyan mint a jéghoki, ütőkkel játszák, csak füvön illetve aszfalton, speciális ütő kell hozzá, és nincsen védőfelszerelés. De a játék lényege ugyan az mint a jéghokinak. Az ütőkkel gólt kell ütni, és nyerni.
Palacsinta sütés
Egyik este, már nem is tudom, hogy melyik nap, zenét halgattam a szobámba, mert nagyon fáradt voltam, meg egy kicsit lusta is. A család férfi tagjai mind a mecsetben voltak, és csak az anyukám volt otthon. Fél óra zenehalgatás után, rájöttem hogy sokkal értelmesebb az anyukámmal beszélgetni, mint a szobámba dögleni. Ki is mentem a szobámból, az ebédlőbe, ahol anyukám épp dolgozott. (Az anyukám ruhákat csinál, rendszerint munkaidőben, de otthon is dolgozik plussz pénzért) Majd elkesztem beszélgetni. Szóba jöttek az iszlám szokások, ünnepek, mert nemsokára következik a nagybőjt, ami abból áll, hogy csak reggel napfelkelte elött, és este csak napfelkelte után esznek. Tudni illik a családom nagyon vallásos, az apukám például 4-kor kel fell és imádkozik. Miután ezeket megbeszéltük, elmondta hogy mi miért van, azután felhozta, hogy nem érti, hogy Palesztínából mért költöztetik ki az arabokat, mert hogy a zsidók és az arabok jól megvannak együtt. Mondtam neki, hogy Palesztína már nem létezik, hanem Izrael, Libanon, és még egy csomó ország van ma már ott.
Miután ezt is megvitattuk mondta, hogy mindig palacsintát csinál a család férfi tagjainak, miután ők hazajöttek a mecsetből, mert hogy addigra nagyon éhesek lesznek. Az anyukám más tésztát használ a palacsintához, mert ő nem tesz bele szénsavas vízet. Másképp is csinálja a palacsintát, mert mi általában gáztűzhelyen csináljuk, nem mondom hogy nagyon sok, de nem kevés olajba. Itt villanytűzhelyen, és nagyon kevés olajjal. Beleönt egy keveset a serpenyőbe, egy papírral kikeni a forró serpenyőt, majd a maradék olajat egy tálba önti, hogy legközelebb is tudja majd használni. Tehát elég lassan, mindössze 4 palacsintát csináltunk 15 perc alatt. Mivel nem volt sok olaj, ezért nem csúszott olyan jól a palacsinta, ezért nem tudtam feldobni, és úgy átfordítani, így hát kézzel kellett. De nagy sikere let, és mondta az anyukám, hogy legközelebb majd a magyar recept szerint csináljuk, csak ahhoz be kell vásárolni.
Miután ezt is megvitattuk mondta, hogy mindig palacsintát csinál a család férfi tagjainak, miután ők hazajöttek a mecsetből, mert hogy addigra nagyon éhesek lesznek. Az anyukám más tésztát használ a palacsintához, mert ő nem tesz bele szénsavas vízet. Másképp is csinálja a palacsintát, mert mi általában gáztűzhelyen csináljuk, nem mondom hogy nagyon sok, de nem kevés olajba. Itt villanytűzhelyen, és nagyon kevés olajjal. Beleönt egy keveset a serpenyőbe, egy papírral kikeni a forró serpenyőt, majd a maradék olajat egy tálba önti, hogy legközelebb is tudja majd használni. Tehát elég lassan, mindössze 4 palacsintát csináltunk 15 perc alatt. Mivel nem volt sok olaj, ezért nem csúszott olyan jól a palacsinta, ezért nem tudtam feldobni, és úgy átfordítani, így hát kézzel kellett. De nagy sikere let, és mondta az anyukám, hogy legközelebb majd a magyar recept szerint csináljuk, csak ahhoz be kell vásárolni.
Júli. 31.
Ma reggel mikor felkeltem, szakadt az eső, és kb. 50km/h szél volt. Ami elég hangossá tette a reggelt. Reggeli közben azon gondolkoztam, hogy én hogyan megyek majd iskolába, mert kb. 2km-t gyalogolnom kell, és esőkabátom meg nincs, vagyis van egy narancssárga, de azt a rögbi ezdő kocsijába felejtettem, még a rögbi mecsen, és a bátyám elfelejtette visszakérni, mert, ő minden nap találkozik vele, mert a rögbi edző a Kensington Hight’-ban dolgozik, én meg ugyebár már nem járok oda. De ha itt is lenne az esőkabátom, akkor sem vihetném az iskolába, mert az iskolába, csak sötétkék esőkabátot lehet bevinni. Miközben ezen tűnődtem a reggeli közben, az apukám mondta, hogy elvisz az iskolába, mert hogy ő nem dolgozni, hanem egy számítógépes kurzusra megy, és hogy van ideje. Ennek nagyon örültem, mert nem kellett bőrigáznom az esőben. De ugyan akkor, kicsit furán is éreztem magam, mert a szüleimnek nincs túl sok pénze, és főleg nem, arra hogy engem elvigyenek az elég messze lévő iskolába. Ez onnan derűlt ki, hogy amikor reggel mentünk, megálltunk tankolni, és az apukám csak 50 randért azaz 1000 forintért vett benzint. Valahogy megpróbálom meghálálni, mert ez igazán nem az ő feladatuk. Az iskolában a szokásos történt, beszélgettem, és próbálok barátokat szerezni, már kb. 4-5 ember ki is emelkedett a tömegből a szememben, és ők akár még nagyon jó barátok is lehetnek. Megkaptam a könyveimet, ez újabb 10 kg volt, de most legalább volt hely a táskámba, és beraktam. Szünetben, (itt 2x 20p szünet van, az első a 3. óra után, a 2. az 5. óra után, átlagosan 6 órám van, 1 nap van 7) szokásosan kimentünk a kertbe, miközben leraktam a táskám, és csak az egyik fogantyúját fogtam, kiszakadt a nagy súly miat... No sebaj, megkeresem a számlát, és visszaviszem. Ha szerencsém van adnak egy újat. Jah, a kertre visszatérve, a kertben, ami alatt az iskola körüli mezőket értem, itt található 3 rendes nagy füves focipálya, 6 teniszpálya, 2 rögbipálya, egy elég nagy medence, 1 tornarerem. Otthon egy átlagos iskolához tartozik ezek közűl egy tornaterem, és jó esetben egy focipálya...
Az iskolában megkérdeztem az angol tanárt, hogy késöbb tudna-e korrepetálni angolból, mert felsőfokú angol nyelvizsgát szeretnék letenni még az ittlétem alatt. Mondtam neki, hogy nem olyan sürgős, csak majd 1-2 hónap mulva lesz aktuális, mert addig szavakat tanulok, könyvet olvasok, és kiszótárazom az idegen szavakat, és majd csak 1-2 hónap után, miután tudom a szavak után rendbe kéne rakni a nyelvtant. Ő mondta, hogy majd számíthatok rá. Ha már a tanulásnál tartunk, mindenki mondta, hogy nem kell halálra tanulnom magam, elég ha közepes vagyok, de azért ne bukjak meg, mert hogy érezzem jól magam. Ezt egy tanár is mondta az iskolában. Én szerintem csak angolre fogok nagyon odafigyelni, a matekra nem kell sok időt fektetnem, mert most azt tanuljuk, amit én otthon fél évvel ez elött. Most tudni illik, 10-es vagyok, a bátyám 11-es, és ő most tanulja az egyenlet megoldást. (pl.: (1-x)x(x-1), vagy 6x-2=4, és mennyi az x. (x=1, -1)) Az angolon kívűl, még a földrajz ami érdekes, most például kell egy kiselőadást csinálni, a többiek 4 hete tudják, és jövő hét hétfőre kell megcsinálni. Én azt mondtam, hogy a hétvégén megpróbálom megcsinálni, mivel van egy nagyon egyszerű, és látványos tervem, ami a vulkánok működését mutatja be. Ha készen lesz, és nem égek be vele, akkor megpróbálom megmutatni nektek is.
Délután megint attól paráztam, hogy jól elázok, mert a nap folyamán az igen erős szél mellett, ami az egész napra állandónak bizonyúlt, néha elkezdet szakadni az eső is. Amikor elindultam akkor még nem esett, és bíztam benne, hogy amíg elérek a buszmegállóig, addig ez nem is igen fog változni, de nem így lett. Az utam felénél elkezdett szakadni az eső. Jah, az iskolából a buszmegállóig úgy jutok el, hogy át kell mennem egy 6 sávos majd egy kissebb, csupán 4 sávos főuton. Zebra nincs. De van kb. 20mp amikor egyik irányból sem jön autó, vagyis csak a kanyarodó sávból, aminek nem olyan nagy a forgalma, és akkor át tudok menni az utón. A másik útán, a 4 sávoson is ugyan ezt a technikát alkalmazom. Lényeg a lényeg, elértem a buszmegállóhoz, amin igaz van tető, de a szél befújta az esőt, tehát semmit nem ér. A következő buszhoz, meg még volt fél órám, ezért úgy döntöttem, hogy taxival megyek haza, mert abból minden percben jön egy. Le is intettem egyett, 6.50 randért haza vitt. A busz is elvileg ennyibe kerűlne, de igazából ez buszsoffőrtől fögg, mert utaztam már 8.70 randért és 5.30 randért ugyan azon a vonalon, ugyan azon a távolságon, csak a buszsoffőr volt más. No de sikresen hazaértem, tömegnyomor sem volt, kényelmesen elfértem, volt egy hely a elöl, a soffőr mellett, és oda ültettek, tehát lehet hogy hátul nagy nyomor volt, és kényelmesen elfértem.:-PJ
Délután meglátogatott Hans, hogy oda adja a havi bérletem, ami 257 randba került. Szerencsére volt nálam kézpénz, és ki is tudtam neki fizetni. Majd megdicsért, hogy sokat fejlődött a nyelvtudásom, és sokkal jobb a kiejtésem is. Ennek a dicséretnek örűltem, mert ha itt mondok egy nehéz összetett mondatot hibátlanul, akkor senki sem dícsér meg, hogy igen, ezt sikerült elmondanod, és hogy milyen ügyes vagy. Nem, az emberek csak kommentálják, vagy válaszolnak épp ha ez egy kérdés volt. Nem úgy mint otthon, angol órán, ott megdícsérnek, hogy „Toma gratulálok”! Tehát ezek a dolgok jól esnek. Igaz, nem is várom el, hogy megdícsérjenek, csak hát ehhez vagyok hozzászokva, mert 4 év angol tanulás alatt, mindig ez volt. De most 1 év alatt minden meg fog változni. Most fog beérni annak a 4 év kemény angoltanulásnak a gyümölcse, hogy remélhetőleg megtanulok anyanyelvi szinten angolul. De addig 11 hónap még hátra van, és ez alatt a 11 hónap alatt viszont még ki kell tartanom, és keményen tanulnom, hogy meglegyen a hőn áhított eredmény.
Az iskolában megkérdeztem az angol tanárt, hogy késöbb tudna-e korrepetálni angolból, mert felsőfokú angol nyelvizsgát szeretnék letenni még az ittlétem alatt. Mondtam neki, hogy nem olyan sürgős, csak majd 1-2 hónap mulva lesz aktuális, mert addig szavakat tanulok, könyvet olvasok, és kiszótárazom az idegen szavakat, és majd csak 1-2 hónap után, miután tudom a szavak után rendbe kéne rakni a nyelvtant. Ő mondta, hogy majd számíthatok rá. Ha már a tanulásnál tartunk, mindenki mondta, hogy nem kell halálra tanulnom magam, elég ha közepes vagyok, de azért ne bukjak meg, mert hogy érezzem jól magam. Ezt egy tanár is mondta az iskolában. Én szerintem csak angolre fogok nagyon odafigyelni, a matekra nem kell sok időt fektetnem, mert most azt tanuljuk, amit én otthon fél évvel ez elött. Most tudni illik, 10-es vagyok, a bátyám 11-es, és ő most tanulja az egyenlet megoldást. (pl.: (1-x)x(x-1), vagy 6x-2=4, és mennyi az x. (x=1, -1)) Az angolon kívűl, még a földrajz ami érdekes, most például kell egy kiselőadást csinálni, a többiek 4 hete tudják, és jövő hét hétfőre kell megcsinálni. Én azt mondtam, hogy a hétvégén megpróbálom megcsinálni, mivel van egy nagyon egyszerű, és látványos tervem, ami a vulkánok működését mutatja be. Ha készen lesz, és nem égek be vele, akkor megpróbálom megmutatni nektek is.
Délután megint attól paráztam, hogy jól elázok, mert a nap folyamán az igen erős szél mellett, ami az egész napra állandónak bizonyúlt, néha elkezdet szakadni az eső is. Amikor elindultam akkor még nem esett, és bíztam benne, hogy amíg elérek a buszmegállóig, addig ez nem is igen fog változni, de nem így lett. Az utam felénél elkezdett szakadni az eső. Jah, az iskolából a buszmegállóig úgy jutok el, hogy át kell mennem egy 6 sávos majd egy kissebb, csupán 4 sávos főuton. Zebra nincs. De van kb. 20mp amikor egyik irányból sem jön autó, vagyis csak a kanyarodó sávból, aminek nem olyan nagy a forgalma, és akkor át tudok menni az utón. A másik útán, a 4 sávoson is ugyan ezt a technikát alkalmazom. Lényeg a lényeg, elértem a buszmegállóhoz, amin igaz van tető, de a szél befújta az esőt, tehát semmit nem ér. A következő buszhoz, meg még volt fél órám, ezért úgy döntöttem, hogy taxival megyek haza, mert abból minden percben jön egy. Le is intettem egyett, 6.50 randért haza vitt. A busz is elvileg ennyibe kerűlne, de igazából ez buszsoffőrtől fögg, mert utaztam már 8.70 randért és 5.30 randért ugyan azon a vonalon, ugyan azon a távolságon, csak a buszsoffőr volt más. No de sikresen hazaértem, tömegnyomor sem volt, kényelmesen elfértem, volt egy hely a elöl, a soffőr mellett, és oda ültettek, tehát lehet hogy hátul nagy nyomor volt, és kényelmesen elfértem.:-PJ
Délután meglátogatott Hans, hogy oda adja a havi bérletem, ami 257 randba került. Szerencsére volt nálam kézpénz, és ki is tudtam neki fizetni. Majd megdicsért, hogy sokat fejlődött a nyelvtudásom, és sokkal jobb a kiejtésem is. Ennek a dicséretnek örűltem, mert ha itt mondok egy nehéz összetett mondatot hibátlanul, akkor senki sem dícsér meg, hogy igen, ezt sikerült elmondanod, és hogy milyen ügyes vagy. Nem, az emberek csak kommentálják, vagy válaszolnak épp ha ez egy kérdés volt. Nem úgy mint otthon, angol órán, ott megdícsérnek, hogy „Toma gratulálok”! Tehát ezek a dolgok jól esnek. Igaz, nem is várom el, hogy megdícsérjenek, csak hát ehhez vagyok hozzászokva, mert 4 év angol tanulás alatt, mindig ez volt. De most 1 év alatt minden meg fog változni. Most fog beérni annak a 4 év kemény angoltanulásnak a gyümölcse, hogy remélhetőleg megtanulok anyanyelvi szinten angolul. De addig 11 hónap még hátra van, és ez alatt a 11 hónap alatt viszont még ki kell tartanom, és keményen tanulnom, hogy meglegyen a hőn áhított eredmény.
2008. július 29., kedd
Második nap a Settlersben
Ma mentem először tömegközlekedési eszközzel, rövidebb nevén busszal, iskolába. A busz 6:50-re volt kiírva, de mielőtt még nem utaztam volna vele, nem értettem, hogy mért mondják hogy elég 7:05-re kimenni a megállóba, akkor értettem meg, amikor 7:11-kor megérkezett a busz. Felszáláskor, csak annyit tudtam, hogy a Mike Peenar Roadnál kell leszálnom, de azt, hogy hol van, azt csak sejtettem, mert már egyszer elmentem az iskolámhoz, igaz akkor autóval, és akkor megpróbáltam memorizálni, hogy hol kell majd leszálnom, de akkor világos volt. Itt kb. fél nyolckor kell fel a nap, ezért sötétben utaztam, és végképp nem tudtam hogy hol kell leszállni. De a buszon megkérdeztem, és egy hölgy is ugyan ott szállt le mint én, ezért megkértem, hogy szóljon, amikor leszáll. Így is történt. Végülis annyit sikerült megjegyeznem, hogy a legnagyobb Volkswagen kereskedés utáni emelkedő tetején. Az legnagyobb azért lényeges a Volkswagen kereskedés elött, mert itt mindenhol autókereskedés van. Nem úgy mint otthon, hogy a főútakon kb. 2km/1 arányban, hanem itt 100m/3 magyarul 33m/1, de ez az átlag, azon az úton, ahol én járok, ott van olyan, hogy egymás mellett 5, utána egy gyorsétterem, és megint 1. (ezt majd megpróbálom lefényképezni, mert ez elég túlzásnak hangozhatt otthon, de itt tényleg így van) Lényeg a lényeg, sikeresen megérkeztem az iskolába. Az iskolába 2 új barátjelöltel több lett, azért nem hívom őket barátnak, mert 2 nap után nem kötődnek barátságok. Van egy segítőkész, jófej gyerek az évfolyamba, mindenki mondja hogy ő milyen jófej, vele én is jóban vagyok, csak egy gondom van vele, mivel nem artikulál ezért elég nehezen értem meg. Amúgy nincsenek akkora nyelvi gondjaim mint azt hittem. Egész jól megtudom magam értetni, és mostmár kezdek arra is odafigyelni, hogy ne csak megértetsem magam, hanem amit mondok, az helyes is legyen. Ez írásban egész jól megy, de szóban azért vannak még hibáim. Az iskolában a legjobban a matek és a földrajz tetszik. A földrajztanár nagyon jó, de azt mondták, hogy ő csak egy helyettesítő tanár, mert a rendes tanár elutazott, és csak jövő hét hétfőn lesz. Remélem ő is olyan jó tanár mint a mostani. A matek még azért is jó, mert én a mostani anyagrészt már tanúltam, és ezért nekem kb. 20mp megoldani a feladatott, a többieknek meg 5 perc. De azért figyelek, hátha valami új technikát tanulhatok. De hogy ne csak a legjobb tantárgyakat említsem, a legrosszabbról is néhány szót.J Ez a dráma, amit nem is tudom hogy mért választottam, de szerinem meg fogom változtatni, mert halál unalmas számomra. Megnézem majd hogy milyen tantárgyakar csinálhatok helyette, de majd kiderűl hogy mi lesz.
Az utolsó órán megkaptam a könyveim. Itt a könyvek egyenlőek a füzetekkel, amit érdekes volt hazavinnem, mert kb. 10kg volt az összes, és egy dobozban kellett vinnem őket, ami mert csak azért is fárasztó, mert kb. 2km-t kell gyalogolnom. De ne siessünk ennyire előre, az utolsó elötti órán, afrikaanson, beszélgettem a tanárral, majd mondtam hogy Kensington-ban élek, és erre szörnyűlködve kérdezte, hogy ez komoly, majd megkérdezte hogy hogyan járok iskolába, és mondtam, hogy busszal, és erre már mindenki azt mondta hogy te úr isten az nagyon veszélyes, meg ilyenek. Nekem nem tűnt annyira veszélyesnek. Majd szóbajött, Magyarország, hol élek, miket csinálok, és mondtam hogy hosszú hajam volt, megmutattam egy képet a telefonomon, (amit csak azért vittem magammal, hogy ha eltévednék, akkor tudja telefonálni, de a kabátom belső zsebében tartom) és sokan mondták, hogy sokkal jobb volt. Igen, egyett értek velük, de hát ez van.
Délután kiszámoltam, hogy eddig mennyi pénzt költöttem, átlagosan, az első hónapban kb. kétszer annyit költök, mint a többibe, (havi 20-30.000 az ajánlott) mert egyenruhát, meg egy csomó cuccott kell vennem, eddig 31630 forintott költöttem, de ha nem az iskolában vásároltam volna az egyenruhám, akkor valószínűleg kb. 45000 forint lenne, mert most megúsztam 4000 forintból, ha iskolán kívűl veszem, akkor meg 15000 forint lett volna. Ezt az összeget, a 31630-at, úgy kaptam, hogy megnéztem a számlákat, plussz 100 rand amit az anyukámnak adtam. 100 rand nem hangzik túl soknak, 2000 forint átszámítva, de itt mivel, kb. minden fele olyan olcsó, vagy még annál is olcsóbb, ezért otthoni viszonylatban, 4-5000 forint. De ez a 31630 nem a végösszeg, sajnos, mert a hétvégén kell még vennem hokicipőt, és hoki ütőt, de remélem olcsón megúszom, mert most mindenhol akciók vannak, nemrég láttam egy Nike focicipőt, 136 Randért, 2720 forintért, ami talán nem a legjobb, de a célnak tökéletesen megfelel. Azért tartom meg a számlákat, mert a csereév végén a reptéren visszakapom az adót, ami kb. 20%! Tehát eddig, 6326 forint jár vissza, ha tényleg 20% az adó. Eddig ennyit.
Az apukámnak üzenem: új akumulátort vettem a fényképezőgépekhez, mert az otthonról hozottak nem műkődnek. Ezek kb. 4000 Forintba kerültek!
Az utolsó órán megkaptam a könyveim. Itt a könyvek egyenlőek a füzetekkel, amit érdekes volt hazavinnem, mert kb. 10kg volt az összes, és egy dobozban kellett vinnem őket, ami mert csak azért is fárasztó, mert kb. 2km-t kell gyalogolnom. De ne siessünk ennyire előre, az utolsó elötti órán, afrikaanson, beszélgettem a tanárral, majd mondtam hogy Kensington-ban élek, és erre szörnyűlködve kérdezte, hogy ez komoly, majd megkérdezte hogy hogyan járok iskolába, és mondtam, hogy busszal, és erre már mindenki azt mondta hogy te úr isten az nagyon veszélyes, meg ilyenek. Nekem nem tűnt annyira veszélyesnek. Majd szóbajött, Magyarország, hol élek, miket csinálok, és mondtam hogy hosszú hajam volt, megmutattam egy képet a telefonomon, (amit csak azért vittem magammal, hogy ha eltévednék, akkor tudja telefonálni, de a kabátom belső zsebében tartom) és sokan mondták, hogy sokkal jobb volt. Igen, egyett értek velük, de hát ez van.
Délután kiszámoltam, hogy eddig mennyi pénzt költöttem, átlagosan, az első hónapban kb. kétszer annyit költök, mint a többibe, (havi 20-30.000 az ajánlott) mert egyenruhát, meg egy csomó cuccott kell vennem, eddig 31630 forintott költöttem, de ha nem az iskolában vásároltam volna az egyenruhám, akkor valószínűleg kb. 45000 forint lenne, mert most megúsztam 4000 forintból, ha iskolán kívűl veszem, akkor meg 15000 forint lett volna. Ezt az összeget, a 31630-at, úgy kaptam, hogy megnéztem a számlákat, plussz 100 rand amit az anyukámnak adtam. 100 rand nem hangzik túl soknak, 2000 forint átszámítva, de itt mivel, kb. minden fele olyan olcsó, vagy még annál is olcsóbb, ezért otthoni viszonylatban, 4-5000 forint. De ez a 31630 nem a végösszeg, sajnos, mert a hétvégén kell még vennem hokicipőt, és hoki ütőt, de remélem olcsón megúszom, mert most mindenhol akciók vannak, nemrég láttam egy Nike focicipőt, 136 Randért, 2720 forintért, ami talán nem a legjobb, de a célnak tökéletesen megfelel. Azért tartom meg a számlákat, mert a csereév végén a reptéren visszakapom az adót, ami kb. 20%! Tehát eddig, 6326 forint jár vissza, ha tényleg 20% az adó. Eddig ennyit.
Az apukámnak üzenem: új akumulátort vettem a fényképezőgépekhez, mert az otthonról hozottak nem műkődnek. Ezek kb. 4000 Forintba kerültek!
Első napom az új iskolában, a Settlers Hight School-ban
Ez egy sokkal barátságosabb iskola mint a másik, az emberek is sokkal barátságosabbak. Egyetlen hátránya van az iskolának, hogy reggel 5:50-kor kell kelnem, míg a kensingtoni iskolába elég volt 7:15-kor J csak ebben jobb a kensingtoni iskola, az új iskola minden másban jobb. Gyorsan el telt a nap, csak nem tudom hogy délután mint csináljak, mert még nem kezdtem el a hokizást, majd beszélnem kell a hoki edzővel, de ha elkezdem a hokit, akkor két délutánra már lesz programom, megpróbálok a többi délutánra is valamit kitalálni, ha mást nem, beszéleg az igazgatóval, hogy nem lehetene-e ha egyszererre két sportot csinálnék. Szerintem nem fog sikerülni, mert az igazgató nem túl barátságos, de egy próbát mindenképp megér. A tanítás színvonala, kb. olyan mint az otthoni iskolámba, sőt, egy-két terem még jobban is fel van szerelve. A matekterembe például nem hagyományos tábla van, hanem egy projektor és speciális tábla és a tanár úgy ír arra a táblára, mintha egy normál táblára írna, egy úgy váltja a színeket, formákat, és úgy törli le a táblát, mintha Paint-be rajzolna, csak nem az egérrel, hanem egy speciális rúddal teszi mindezt. Remélem a többi nap és a hátralévő sok idő is ilyen jó lesz ebben az iskolában mint ma volt. De ez még csak az első nap volt, tehát bármi változhat, de remélem nem lesz rosszabb, igaz, mért is lenne? De a délutánokra bizony ki kell valamit találnom, hogy elfoglaljam magam.
Juli. 26.
Napközben nem volt mit csinálni, ezért többnyire zenéthalgattam, és megpróbáltam elfoglalni magam. Az apukám kint barkácsolt valamit a kertben, kimentem hozzá, és segítettem neki, és közben beszélgettünk. Ekkor tapasztaltam meg egy elég fura dolgott. A bátyám, amikor épp nem gépezet, kijött hozzánk, és nézte hogy mit csinálunk. És csak azután segített az apukámnak, miután látta, hogy én is segítek neki, ha én nem kezdek el segíteni neki, akkor neki eszébe se jut...
Este, egy születésnapi buli pincérként tevékenykedtünk. Ott voltak a bátyám barátai is. Az elején el sem akartam menni, de végülis belegondoltam, hogy otthon úgyis csak unatkoznék, úgyhogy elmentem. Sikerült minden alkalmat kihasználnom, hogy egyek, és egész jó volt. Végülis nem is olyan rossz dolog segíteni az embereknek, és közben még beszélgetni is tudtam velük. A legjobban az tetszett, miután az utolsó vendég is elment, leszedtük az összes asztalt, kivéve egyett, amit megterítettünk magunknak, majd jöhetett a nagy evés (a nagy fogyás ellentetjeJ) kb. 12-kor kezdhettük el, és 1-ig ettünk. Volt egy torta, kb. 30cm széles, és 40cm hosszú, és a tetején 2cm eper volt. Én elkezdtem megenni az epret a tetejéről, kb 2 kiló epret ehettem, útána elkezdett fájni a hasam, ezért leálltam.De ebből arra a megállapításra jutottam, hogy a Dél-Afrikai eper sokkal jobb mint az otthoni, mert az otthoniban kb. minden 4-5 szem nem néz ki túl jól, itt viszont az összes eper jól néz ki, és nagyon finom. Kb. fél 2-re érhettünk haza, és én 12-ig aludtam. Délután átjött hozzánk a legídősebb bátyám, Faiso, aki már házas, és van egy fia. Mivel nekem még sok dolgot kellett vennem az iskolába, és ők (Faiso és a felesége) meg úgyis vásárolni indultak, ezért elmentem velük. A Canal Walk, a világ egyik legnagyobb bevásárló központja, kb. olyan stílusu mint a West End, csak 25-30-szor nagyobb. Körübelül 2-kor indultunk el, és este 7-re értünk haza, közben ettem egy-két helyi specialitást, egy megvettem az iskolához szükséges dolgokat. A nap végére arra a megállapításra jutottam, hogy itt minden féláron van, vagy még olcsóbb. Például: Otthon vettem egy Nike cipőt 20.000 forintért, itt ugyan azt a cipőt láttam, átszámítva 8.000 forintért. Egy 80 gigás iPod otthon kb. 78.000 forint (amikor még otthon voltam akkor ennyi volt) itt átszámítva 42.000 forint. Én itt egy csomó dolgott olcsónak találtam, de Faiso ezek közül sok dolgott drágállott. Azt tervezem, hogy mielött hazamegyek, itt veszem meg a szükséges dolgaimat, mert itt minden sokkal olcsóbb.
Este, egy születésnapi buli pincérként tevékenykedtünk. Ott voltak a bátyám barátai is. Az elején el sem akartam menni, de végülis belegondoltam, hogy otthon úgyis csak unatkoznék, úgyhogy elmentem. Sikerült minden alkalmat kihasználnom, hogy egyek, és egész jó volt. Végülis nem is olyan rossz dolog segíteni az embereknek, és közben még beszélgetni is tudtam velük. A legjobban az tetszett, miután az utolsó vendég is elment, leszedtük az összes asztalt, kivéve egyett, amit megterítettünk magunknak, majd jöhetett a nagy evés (a nagy fogyás ellentetjeJ) kb. 12-kor kezdhettük el, és 1-ig ettünk. Volt egy torta, kb. 30cm széles, és 40cm hosszú, és a tetején 2cm eper volt. Én elkezdtem megenni az epret a tetejéről, kb 2 kiló epret ehettem, útána elkezdett fájni a hasam, ezért leálltam.De ebből arra a megállapításra jutottam, hogy a Dél-Afrikai eper sokkal jobb mint az otthoni, mert az otthoniban kb. minden 4-5 szem nem néz ki túl jól, itt viszont az összes eper jól néz ki, és nagyon finom. Kb. fél 2-re érhettünk haza, és én 12-ig aludtam. Délután átjött hozzánk a legídősebb bátyám, Faiso, aki már házas, és van egy fia. Mivel nekem még sok dolgot kellett vennem az iskolába, és ők (Faiso és a felesége) meg úgyis vásárolni indultak, ezért elmentem velük. A Canal Walk, a világ egyik legnagyobb bevásárló központja, kb. olyan stílusu mint a West End, csak 25-30-szor nagyobb. Körübelül 2-kor indultunk el, és este 7-re értünk haza, közben ettem egy-két helyi specialitást, egy megvettem az iskolához szükséges dolgokat. A nap végére arra a megállapításra jutottam, hogy itt minden féláron van, vagy még olcsóbb. Például: Otthon vettem egy Nike cipőt 20.000 forintért, itt ugyan azt a cipőt láttam, átszámítva 8.000 forintért. Egy 80 gigás iPod otthon kb. 78.000 forint (amikor még otthon voltam akkor ennyi volt) itt átszámítva 42.000 forint. Én itt egy csomó dolgott olcsónak találtam, de Faiso ezek közül sok dolgott drágállott. Azt tervezem, hogy mielött hazamegyek, itt veszem meg a szükséges dolgaimat, mert itt minden sokkal olcsóbb.
Az új iskolám: Settlers Hight School
Az új iskolám a Settlers Hight School, ami hasonlít a magyarországi iskolámra, színvonalban. A diákokról nem tudok semmit, mivel csak az igazgatóval találkoztam, aki beszélt velem, elmondta az iskola tulajdonságait. A beszélgetés közben kiderült, hogy ez Wester Cape (Wester Cape, a „megye” neve ahol vagyok, és kb. kétszer akkora mint Magyarország), 3. legjobb állami iskolája, de itt ne úgy képzeljük el az állami iskolákat mint otthon, hanem itt vannak olyan állami iskolák, amik fizetőseg, ez az iskola is egy ilyen iskola. Az igazgatóval való beszélgetés után elmentünk a ruhatárba, ahol megvehettem az egyenruhám. Ez olyan tipikus egyenruha, a Kensington Hight’-ban nem volt igazi egyenruha, ott csak egy fekete pulcsit és egy fehér inget kellett hordani, szürke gatyával, és fekete cipővel. Itt van egy kabát az iskola jelvényével, nyakkendő, és egy szürke pulóver. Sokkal jobban egyenruha beütése van.
Hétfőn lesz az első napom, és akkor kiderül hogy milyenek a tanárok, gyerekek.
Hétfőn lesz az első napom, és akkor kiderül hogy milyenek a tanárok, gyerekek.
Utolsó napom a Kensington Hight’-ban
Ma volt az utolsó napom a Kensington Hight School-ban, mivel holnap megyek az új iskolámba, igaz, csak beszélgetni fogok az igazgatóval, és megtudom hogy hogyan juthatok el az iskolámhoz. De visszatérve az iskolámhoz, mindenki rendes volt, de ma is történtek számomra igen meglepő dolgok, igaz most nem a diákok részéről, hanem az egyik tanár, egy régi, minden bizonnyal szebb napokat is látott, portörlővel ütötte meg 4 osztálytársam, persze nem a portörlő részével, hanem a fa nyelével, azért mert nem maradtak csöndbe. Ez nyomtakésította bennem, hogy innen el kell mennem, mert lehet hogy új kultúra, meg minden, de azért ez már sok. Legalábbis nekem. Tegnapi rögbiedzés annyira jól sikerült számomra, hogy ma elhívtak az egyik mecsre, igaz csak nézőnek. Sőt a rögbicsapat tagjai akikekkel elöző nap ismerkedtem meg segítettek, és beszélgettek velem. A rögbi mecs valamikor 3 óra környékén kezdődhetet, de mi fél 2kor indultunk az iskolából, ami abból a szempontból is jó volt, hogy egy órával kevesebb volt. A rögbi mecs elég messze volt, Fokváros másik részén, mi egy kisbusszal mentünk, és szerintem ilyen messze még sosem voltak az itteni lakásomtól, a megékezésem óta, és a Table Mounten másik oldalást is láthattam. Az utaásról annyit, hogy ezen a környéken mindenki szereti a technot és a rappet. A buszsoffőr is megmutadta hogy ős is nagyon szereti ezeket a műfajokat, mert egész úton maxon halgattuk, és a basszus akkora volt, hogy nem lehetett hallani a szöveget. A rögbi mecset 22-12-re megnyertük (A rögbi mecsek, sokkal izgalmasabbak mint a lóversenyek, ráadásul csak 2 órásak, nem egy egész napos program, igen, ez egy célzás volt, remélem az illetőnek majd feltűnik, hogy róla volt szóJ), mecs közben Mr. Petersonnal beszélgettem, és Ő mondta, hogy valamelyik hétvégén megmutatja nekem Fokvárost, és a Table Mountent, meg a környező hegyeket, ráadásul mindezt úgy, hogy pénteken iskola után indulva, és hétfő reggel visszaérkezve. Ennek a meghívásnak nagyon örültem, mert mozoghatok, új tájakat fedezhetek fel. Ősszesítve ez egy nagyon jó nap volt. Remélem a jövőben is ehhez hasonló napok várnak, de sokat kell dolgoznom, hogy kapjak még ilyen meghívásokat.
Juli. 23.
Délelött nagyon rossz volt, majdnem sírtam, mert csak rossz dolgokra tudtam gondolni, hogy a család nem megy sehova, meg ilyenek, de délután beszéltem gabival, a magyar YFU elnökével, és ő mondta, hogy magamnak kell szerveznem az útjaimat, mert a családnak nem kötelessége hogy utazzon velem. És igaza van, mert mért várom el, hogy a család elvigyen valahova? Lehet hogy kevesebbet fogok utazni mint mások, de lehet hogy az anyuka megtanúlja megfőzni a kedvenc ételem.
Közben új információkat tudtam meg az iskolámról, Settlers Hight School. Ami Bellvilleben van, Bellville, meg egy kisváros, Fokváros mellett. Majd buszoznom kell, ami elég érdekes lesz. (korábban már beszámoltam Fokváros közlekedéséről) Annyit tudok most az iskolámról, hogy egy jó iskola, és tudok majd teniszezni. Ha teniszezni tudok akkor biztos más sportot is tudok majd csinálni. Azért jó, hogyha valamit tudok csinálni, mert akkor nem gondolok haza, hanem lekött valami, remélem sok új sportott kipróbálhatok, mert ez az első 2 hét nagyon unalmas volt, amiről persze senki nem tehet, és remélem innentől már nem lesznek gondjaim, csak élnem kell a magam kis életét. De gondok úgyis lesznek, csak nem szeretném hogy ekkora gondok legyenek, mint például iskola váltás. Szerintem Hans, és a Dél-Afrikai YFU kitett magáért, mert az elején azt hittem, hogy valami kis állami iskolákat fognak keresni, olyanokat mint amilyen az elöző volt, de nem! A környék legjobb iskoláiba próbártak betenni, csak helyhiány miatt nem sikerült, ezért most nem annyira a környék, de a szóbajöhető legjobb iskolába fogok járni. Vagyis azok alapján amiket tudok. De majd bővebben beszámolok az iskoláról, amikor már oda fogok járni. Most csak ennyit tudok róla, amit leírtam.
Délután elmentem a bátyám rögbiedzésére, de mostmár be is kapcsolódtam. Igaz a rögbit még most is agresszívnak találom de legalább mozogtam. Új emberekkel ismerkedtem meg, és lehet hogy továbbra is eljárok majd ezekre az edzésekre, ha nem is a rögbi, de a társaság miatt nagyon gondolkozom rajta.
Közben új információkat tudtam meg az iskolámról, Settlers Hight School. Ami Bellvilleben van, Bellville, meg egy kisváros, Fokváros mellett. Majd buszoznom kell, ami elég érdekes lesz. (korábban már beszámoltam Fokváros közlekedéséről) Annyit tudok most az iskolámról, hogy egy jó iskola, és tudok majd teniszezni. Ha teniszezni tudok akkor biztos más sportot is tudok majd csinálni. Azért jó, hogyha valamit tudok csinálni, mert akkor nem gondolok haza, hanem lekött valami, remélem sok új sportott kipróbálhatok, mert ez az első 2 hét nagyon unalmas volt, amiről persze senki nem tehet, és remélem innentől már nem lesznek gondjaim, csak élnem kell a magam kis életét. De gondok úgyis lesznek, csak nem szeretném hogy ekkora gondok legyenek, mint például iskola váltás. Szerintem Hans, és a Dél-Afrikai YFU kitett magáért, mert az elején azt hittem, hogy valami kis állami iskolákat fognak keresni, olyanokat mint amilyen az elöző volt, de nem! A környék legjobb iskoláiba próbártak betenni, csak helyhiány miatt nem sikerült, ezért most nem annyira a környék, de a szóbajöhető legjobb iskolába fogok járni. Vagyis azok alapján amiket tudok. De majd bővebben beszámolok az iskoláról, amikor már oda fogok járni. Most csak ennyit tudok róla, amit leírtam.
Délután elmentem a bátyám rögbiedzésére, de mostmár be is kapcsolódtam. Igaz a rögbit még most is agresszívnak találom de legalább mozogtam. Új emberekkel ismerkedtem meg, és lehet hogy továbbra is eljárok majd ezekre az edzésekre, ha nem is a rögbi, de a társaság miatt nagyon gondolkozom rajta.
Job Shadowing
Job Shadowing, annyit kell erről tudni, hogy az iskolában a 11. osztályos tanulóknak 3 napra el kell menni dolgozniuk. Én az Aquariumba szerettem volna menni, az iskolában nehezen de megoldották, pontosabban egy lány megoldotta, hogy ott dolgozhassak. Azt mondta, hogy odamegyünk, bemutatkozunk és máris elkezdhetjük a munkánkat. Odamentünk hétfő reggel a bátyámmal, ekkor volt szerencsém kipróbálni a tömegközlekedést. Odaérve azt mondták nekünk, hogy írjunk egy 2 oldalas fogalamazást magunkról és hogy mért akarunk idejönni dolgozni, és ha azt aznap délután elküldjük akkor másnap megmutatják, hogy mit kell csinálni, és akár szerdán dolgozhatunk is... De mivel szerda az utolsó nap a job shadowing ezért úgy döntöttünk, hogy keresünk valami másik munkát. Mivel mindez reggel 9-kor volt, ezért még bentmaradtunk a városban, igaz, csak az óceánparton és a közeli bevásárlóközpontban, ahol az egyik bátyámnak a barátnője dolgozik. Tőle kértünk ötletett hogy mit csináljunk, és ő mondta, hogy Dél-Afrikában a telek unalmasak mert nem lehet semmit sem csinálni, és ilyenkor mindenki moziba jár. Mi is így tettünk, megnéztük a Wanted című filmet, ami nem egy jó film, de legalább 2 órán keresztül nem unatkoztunk... Jah, a moziteremben csak mi voltunk 2-en!! Kedden, a job shadowing második napján itthonmaradtunk, és enyhén szólva is halálra untam magam. Az iPodom haldoklik, nem lehet rajta zenét halgatni. De új hírek az új iskolámról. A Pileland hight schoolba nem tudnak fogadni, mert nincs hely, következő iskola a Cape Town Hight School. Erről többet holnap (szerdán) fogok megtudni, mert nem biztos hogy van-e hely.
Del Afrika kozlekedese
Itt nem buszok járnak, hanem taxik, amik nem olyanok mint otthon, hanem kisbuszok, otthon kb. 9 fő fér be egy ilyen kisbuszba, ma reggel 20 ember volt a maximum. (Lauderesek, ha szerintetek a 22-s tömöt, és alig lehet elférni, akkor erre nem tudom hogy mint mondanátok) A taxik személyzete: van egy soffőr, és van egy ember, aki kihajól az ablakon, és torkaszakadtából űvöltözik, hogy minnél több útas legyen, sokszor már nem volt hel, vagyis úgy gondoltam hogy nem volt hely, és a muksó még kiabállt, és akkor azon gondolkoztam, hogy hogyan férne még itt el még egy utas... 2 percel később megtudtam, amikor felszállt egy.J A buszok, amik csak a városban vannak, azok sem hétköznapiak. Úgy kell elképzelni, hogy annyi utas mint ami a BKV buszokon szokott lenni, de a jegyváltás olyan mint a Volán Buszokon. Tehát, ha egyszerre 30 ember akar felszálni, akkor az 10 percbe is kerülhet. De mint turista vagy nem is tudom hogy minek hívjam magam, mert több időt töltök itt mint egy átlag turista, de nem élek itt, vagyis csak egy ideig, tehát helybéli sem lehetek, de egy családnál lakom, nem pedig hotelben, tehát ha így nézzük akkor helybéli, ha pedig a másik elmélet alapján próbálom magam besorolni, akkor mint turista, élveztem az utat, de ha minden reggel ezt kéne csinálnom, akkor nem igen szeretném, mert elég kiszámíthatatlan a közlekedés.
Sokadik nap...
Pénteken kibróbáltam a Gatsbe-t, ami 40cm hosszú, és 8-9 cm széles szendvics teletömve mindennel... Krumpli, rántothus, paprika paradicsom, saláta, szószok, minden. Utána kipróbáltam a krikettet, ami nagyon tetszet. Szombat, reggel bementünk az apukámmal és a testvéremmel a Waterfronthoz (óceán part) , ahol elöszőr láthattam az óceánt, és egy csomó képet csináltam. Délután Hans-al (Dél-Afrika YFU elnöke) beszéltem, az iskolaváltással kapcsolatban. Arra jutottunk a 2 órás megbeszélés végén, hogy keresnek egy új iskolát a környéken. És ha nem találnak az elég nagy gond, mert akkor családot, és iskolát is kell váltanom, de nekem a családdal semmi bajom, tetszik itt, mégha nem is megyünk sok helyre, igaz néha unalmas, de valakik biztos utaznak a családból, és velük majd elmegyek. Este valakinek a születésnapján voltunk, ahol megismerkedtem 4-5 jófej sráccal és lánnyal, akik nem isznak és nem is cigiznek, ami számomra egy pozitív dolog, emellet még jófejek is. (késöbb kiderült, hogy az egyik lány, az új iskolámba jár)
6. Nap
Ma nem történt semmi érdekes, szokásos unalmas nap, de ma legalább 15 percet dolgoztunk angolon, ahol nem is igazán angolt tanulunk, hanem irodalmat, nyelvtani kiegészítésekkel, de több benne ez irodalom. Ezen kívűl kétszer is találkoztam az igazgatóval, ami abból a szempontból volt jó, hogy 2 órám is elmaradt. Az igazgató arról próbált meggyőzni, hogy a drogok nem csak ebben az iskolában vannak jelen, hanem mindenhol, és hogy majd beszél a tanárokkal, hogy tanítsanak... Ha este visszagondolok, hogy milyen az iskola, mindig jó dolgok jutnak eszembe, de amikor ott vagyok, akkor vagyok akkor rádöbbenek, hogy itt nem csinálunk semmit, a tanárok egyedi módszerekkel próbálnak csendet tartani, több kevesebb sikerrel, bár kb. 20 másodpercig csönd is lesz, de utána folytatódik az ami elötte volt. Délután Butters (ez a beceneve) és a testvérem motorozásra invitált, és kb. 1 órán keresztűl motoroztunk a kerületben. Az iskolacserével kapcsolatban nincs semmi új információm. Majd talán holnap, vagy holnap után. Az iskolában annyira untam magam hogy kitaláltam egy viccet: (Figyelem! tipikus Toma humor! J )Mért jó a skrizoféneknek? Mert mindig tudnak valakivel beszélni! HahahahaJ...
2008. július 15., kedd
Az idő sem nekem kedvez, amióta itt vagyok, meg vagyok fázva, kb. 15C lehet, szakad az eső, és erősen fúj a szél, ki nem igazán lehet menni. Az ember elvileg csak a jóra emlékszik, az elmult 9 napból, én csak a felkészítő táborra emlékszem, mint jó dolog, amióta itt vagyok a családnál, maximum annyo jó dolog történt velem, hogy megtudtam, hogy Sami iskolájában tudok kriketezni.
Mindig csak azt mondom magamban, hogy sokan túlélték már ezt, én mért ne élném túl?! Ha Beni túl fogja élni akkor én is. De Beni egy jó családba került, karácsonykor Hawaiira megy, biztos be fogja járni egész Dél-Afrikát, és én? Örülök hogy ha Fokvárost megnézhetem, pedig itt élek, a család nem hagyta el még Fokvárost! Nem tudok elmenni sehova! A sors szabja az életett, és ezt most kicsit igazságtalannak érzem, mert én segítettem neki mindig, én fordítottam, ami 5 napon keresztűl elég fárasztó volt, mert a saját problémáimmal is meg kellett hogy küzdjek, és ez az eredménye? Hogy én itt vagyok egy szar iskolában, ő meg egy minősítettbe? Hogy én még a várost is alig fogom elhagyni, nem hogy Hawaii-ra megy? (ezt most nem azért mondtam, hogy megsértsem a Benit, hogy nekem kéne a helyében lennem, és ő nem érdemli meg, azt amit kapott, mert megérdemli, mert ő is keményen dolgozott, és dolgozik, hogy megtanuljon angolul) Néha azon gondolkozom, hogy milyen jó lenne hazamenni, de az nagy cserbenhagyás lenne a szüleimmel szemben, mivel ők keményen dolgoztak, azért hogy én most it lehessek, és nem hiszem hogy 9 nap vagy akár 31 nap fizettek ki nagyon sok pénzt! Lehet hogy iskolát váltok, mert attól félek, hogy 1 év alatt én is ilyen „suttyó” leszek, mint az osztályom 95%-a... Az angol órárol néhány mondatott: A tanár ül, és poénos videókat mutogatt a mobilján, majd a diákok is neki, mindenki beszélget mindenkivel (órág nagy részére ez jellemző, csak néhol nem partner a tanár) megkérdezem az egyik melletem ülő srácot, hogy egész évben ez volt, és hogy ez várható-e a második félévben is? És a srác gondolkodás nélkül rávágta, hogy igen! Mindenki boldog, hogy nem csináltak semmit... Megkérdeztem a fogadó testvérem, hogy ez csak a szünet utáni napokra jellemző (mos volt a téli szünet, mert itt fordítva vannak az évszakok) vagy az egész évre, és kiderült hogy az egész évre... Megpróbálok iskolát váltani, vagy egy egész más környéket, igaz a családdal semmi bajom, mert kedvesek, meg minden, csak annyi, hogy nem mennek sehova, és én inkább mosok magamra, és megcsinálom az uzsonnám, csak mozogjak, mennyek valahova. Megkérdeztem az osztálytársaimat hogy ők szoktak-e utazni, de senki nem utazik sehova! (ezt annak reményében kérdeztem meg, hogy ha valaki utazik, akkor avval jóban leszek, és elvisz magával, elég aljas dolog, de ez már a vészterv annak reményében hogy utazhassak) A mai napnak egy pozitív eseménye volt, megérkezett a csomagom Pretoriából (elhagytam J)
Mindig csak azt mondom magamban, hogy sokan túlélték már ezt, én mért ne élném túl?! Ha Beni túl fogja élni akkor én is. De Beni egy jó családba került, karácsonykor Hawaiira megy, biztos be fogja járni egész Dél-Afrikát, és én? Örülök hogy ha Fokvárost megnézhetem, pedig itt élek, a család nem hagyta el még Fokvárost! Nem tudok elmenni sehova! A sors szabja az életett, és ezt most kicsit igazságtalannak érzem, mert én segítettem neki mindig, én fordítottam, ami 5 napon keresztűl elég fárasztó volt, mert a saját problémáimmal is meg kellett hogy küzdjek, és ez az eredménye? Hogy én itt vagyok egy szar iskolában, ő meg egy minősítettbe? Hogy én még a várost is alig fogom elhagyni, nem hogy Hawaii-ra megy? (ezt most nem azért mondtam, hogy megsértsem a Benit, hogy nekem kéne a helyében lennem, és ő nem érdemli meg, azt amit kapott, mert megérdemli, mert ő is keményen dolgozott, és dolgozik, hogy megtanuljon angolul) Néha azon gondolkozom, hogy milyen jó lenne hazamenni, de az nagy cserbenhagyás lenne a szüleimmel szemben, mivel ők keményen dolgoztak, azért hogy én most it lehessek, és nem hiszem hogy 9 nap vagy akár 31 nap fizettek ki nagyon sok pénzt! Lehet hogy iskolát váltok, mert attól félek, hogy 1 év alatt én is ilyen „suttyó” leszek, mint az osztályom 95%-a... Az angol órárol néhány mondatott: A tanár ül, és poénos videókat mutogatt a mobilján, majd a diákok is neki, mindenki beszélget mindenkivel (órág nagy részére ez jellemző, csak néhol nem partner a tanár) megkérdezem az egyik melletem ülő srácot, hogy egész évben ez volt, és hogy ez várható-e a második félévben is? És a srác gondolkodás nélkül rávágta, hogy igen! Mindenki boldog, hogy nem csináltak semmit... Megkérdeztem a fogadó testvérem, hogy ez csak a szünet utáni napokra jellemző (mos volt a téli szünet, mert itt fordítva vannak az évszakok) vagy az egész évre, és kiderült hogy az egész évre... Megpróbálok iskolát váltani, vagy egy egész más környéket, igaz a családdal semmi bajom, mert kedvesek, meg minden, csak annyi, hogy nem mennek sehova, és én inkább mosok magamra, és megcsinálom az uzsonnám, csak mozogjak, mennyek valahova. Megkérdeztem az osztálytársaimat hogy ők szoktak-e utazni, de senki nem utazik sehova! (ezt annak reményében kérdeztem meg, hogy ha valaki utazik, akkor avval jóban leszek, és elvisz magával, elég aljas dolog, de ez már a vészterv annak reményében hogy utazhassak) A mai napnak egy pozitív eseménye volt, megérkezett a csomagom Pretoriából (elhagytam J)
Eddig semmit nem láttam a városból! Nem voltam sehol! Eléggé magam alatt vagyok, mégha az kivülről nem is látszik. A család érdekes, elvileg ez a legjobb család, akit találhattak volna nekem, az alapján, amit írtam magamról. Én azt írtam, hogy szeretek sokat mozogni, eljárni, utazgatni. Erre kaptam egy olyan családot, aki még sosem volt a városon kívűl... Az iskola szornyű, rosszabb mint magyarországon az átlag alatti állami iskolák, pedig azért otthon nincsenek olyan jó általános iskolák. Az iskolát legjobban ahhoz tudom hasonlítani, amit az amerikai filmekben látunk, azokról az iskolákról, ahol nem tanulnak a diákok, a tanárok üvöltöznek a diákokkal és a diákok ezen nevetnek. (ez ma meg is történt itt) Az iskolát 1951-ben alapították, azóta a diákokon, a tanárokon, és az időn kívűl semmi nem változott. Lyukak vannak a falakon, az ajtókat rugni kell hogy kinyiljanak, a falak teli vannak a diákok „munkáival” (az összes fal teli van firkálva)... A diákokról, szerencsére találtam 3 szimpatikus srácot az iskolában. Az iskolában sokan cigiznek, és minden hétvégén vannak partik, ahol rendszeresen isznak az emberek, tehát nem az én életstilusomat élik itt az emberek. Azt mondták a felkészítő táborban, hogy külföldön nem divat a nem tanulás, ehhez képest itt örülnek a gyerekek, ha nem buknak meg!!!
Az idő sem nekem kedvez, amióta itt vagyok, meg vagyok fázva, kb. 15C lehet, szakad az eső, és erősen fúj a szél, ki nem igazán lehet menni. Az ember elvileg csak a jóra emlékszik, az elmult 9 napból, én csak a felkészítő táborra emlékszem, mint jó dolog, amióta itt vagyok a családnál, maximum annyo jó dolog történt velem, hogy megtudtam, hogy Sami iskolájában tudok kriketezni.
Az idő sem nekem kedvez, amióta itt vagyok, meg vagyok fázva, kb. 15C lehet, szakad az eső, és erősen fúj a szél, ki nem igazán lehet menni. Az ember elvileg csak a jóra emlékszik, az elmult 9 napból, én csak a felkészítő táborra emlékszem, mint jó dolog, amióta itt vagyok a családnál, maximum annyo jó dolog történt velem, hogy megtudtam, hogy Sami iskolájában tudok kriketezni.
Ma volt az első napom az iskolában. Az iskola itt van nem messze a háztól kb. 5-10perc gyaloglásra. Mikor odaértem és megláttam az arcokat azon kezdtem el gondolkozni, hogy hol van egy mádik iskola, ahova járhatok. Reggel az ugy kezdödőt, hogy egy nagy teremben összegyültünk, és egy 1 órás beszédet tartott az igazgató, és ekkor tudtam meg, hogy van még 1 csere diák az iskolában. Igaz késöbb kiderült, hogy ő csak 2 hétig lesz itt. A beszéd után elmentünk a bátyám osztályához, ahol nem igen találkoztam szimpatikus emberekkel. Odajött hozzám, az egyik tanár, és megkérdezte, hogy mit szeretnék tanulni, bejelöltem a számomra érdekes tantárgyakat, (matek,angol, afrikaans, szám.tech. és az életmódot) majd megkérdeztem, hogy nem mehetnék e a másik cserediák osztályába, mert ott nekem jobb lenne. A tanár erre azt mondta hogy igen, és átvitt a francia cserediák osztályába. Ez szerintem egy nagyon jó döntés volt, mert ebben az osztályban van 4 szimpatikus, és nagyon segítőkész gyerek, akik szerintem barátok is lehetnek. Az iskola elég érdekes, mert minden órán mindenki üvöltözik, és a szám.techen kívűl (mert itt számítógépek voltak elöttem) az összes óra ugyan olyan volt, csak másik teremben. Volt egy nagy szünet, ahol az ujdonsült barátaim körbevezettek az iskolába. Az iskolát ugy kell elképzelni, hogy sok kis hosszu épület egymás mellett. Nagyon jó nap volt, és szerintem sok érdekes dolgott fogok még itt látni. Ma (juli 14) délután megyek Waarith (bátyám) rögbiedzésére, bár nem hiszem hogy ezt a sportot választom, mert nekem túl agresszív.
Az edzés egész jó volt, én csak néztem, de Quasim (másik bátyám) megtanított egy-két dobást.
Az edzés egész jó volt, én csak néztem, de Quasim (másik bátyám) megtanított egy-két dobást.
Kicsit furcsa volt hogy nem jöttek ki értem a reptérre, de mindegy. Ahogy odaértem, és kinyitották az ajtót, rögtön mondtam magamba, szó szerint ezt: Bezzeg én ide nem megyek, hívom anyukám, és irány haza. Kb. fél óráig volt ez az érzés bennem, nem tudom mért. Aztán mondtam magamba, hogy biztos jó lesz, és elfogadtam hogy náluk fogok élni 1 évig. Egész nap kb. nem csináltunk semmit, a testvérem robogóval körbevezetett a környéken. Utközben megismerkedtem Party Face-el és Hungry-val. Party Face azért kapta ezt a nevet, mert amikor odaértünk hozzé, épp másnaposan feküdt az ágyában Hungryval, aki mindig éhes, Ő ezért kapta ezt a nevet. Visszatérve a családhoz, egyenlőre nekem kicsit unalmas, mert nem csinálok semmit, és ilyenkor az otthoniakra gondolok, és ez csak rossz. Le kéne valamivel foglalnom magam, de nincs mivel. Ma tudtam meg, hogy az egyik tetsvérem (3 van) squassol minden szombaton. Mivel én is squassolok ezért megengedte hogy elmennyek vele. Holnap (hétfőn) kezdődik az iskola, amit várok, mert sok új barátra találhatok, és akkor nem leszek ilyen magányos mint most, és talán nem gondolok haza annyit. Lesz mit csinálnom, le fog kötni valami. Sajnos a Kriket csak nyáron van az iskolába, addig meg rögbi van, amit annyira nem szeretek, de a kirket nagyon tetszik. Addig ki kéne valami sportott találnom magamnak, ha nem lesz más, akkor marad a rögbi... Visszatérve a családhoz, remélem meg fogják mutatni Cape Town-t, mert még is csak itt vagyok, de még a Tabel Mountanon kívűl nem láttam semmit, azt is csak azért, mert egy sik területen az a legnagyobb magaslatt, és szembe van a házzal, igaz kb. 1 km távolságban. A család azt mondta hogy nyáron mindig lemennek a partra, ami tök jó, de nyárig én halálra fogom unni magam... Majd meglátjuk.
Felkészülve arra hogy hajnalban akár -5 fok is lehet, 4 takaróban és 1 hálózsákban feküdtem le. Szerencsére nem is fáztam. Reggel fél 8 kor volt reggeli, és fél 9 kor indultunk a Townshipbe (nyomornegyed) ami a szállásunktól kb. 500/1000m-re lehetett, a szembe lévő domboldalba. Nem egyenesen oda mentünk, hanem egy kis kitérőt tettünk a vadonba. A kisérőnk fogott nekünk valami gyíkszerű állatot, kb. 1 méter hosszú volt, de megnyugtatott minket, hogy amir fogott az egy gyerek, és hogy a kifejlett példányok 2,5 méter hosszuak...
Ezek után át kellett kelnünk egy folyón, kb. bokáig ért a víz. Amugy is meg voltam fázva egy kicsit, de ezek után teljesen megfáztam. A túloldalon visszafordultunk a township felé. Odaérve megdöbbenve tapasztaltuk, hogy a nincstelen emberek, akiknek egy randjuk (helyi pénznem) sincs, mosolyognak. Odafutottak hozzánk, és integettek. Amíg ott voltunk, addig mindenki mosolyogva integetett nekünk, és odajött hozzánk.
Majd jött az újjab átkelés a folyón, itt derékig ért a víz, és a végén, az utolsó 2 méteren 20cm-re besüppedtem az iszapba (mindenki). Kimásztunk a vízből, és egy bambuszerdő várt minket. Mi a Benivel elől voltunk, és elkeztük írtani a bambuszt, és 15p után ki is jugadtunk a másik oldalon. Addigra a vezetőnk is odaért, ő biztos tudott egy rövidebb utat... ott egy 1m-es falon kellett fölmászni, ott a vezetőnk segített. A cípőm nagyon jól nézett ki, kb. 2cm-es sárréteg volt rajta, egy kevés bambusztörmelékkel, és a sárra ragadt hamuval. (errefele sok a bozót tűz, kb. minden második négyzetkilométer leégett terület, a helyiek nem is foglalkoznak vele. Amikor ideértünk, a repülőtérről tartottunk a szállásra, és az autópálya mellett elég nagy tűz volt, mindkét oldalon, de a soffőr nem tulajdonított neki semmi jelentőséget, és tűzoltókat sem lehetett nagyon látni) A szállásunkon kb. 15 percig mostam a cípőm, mire látni lehetett a színét, a zokni ennél már egyszerűbb volt, és avval gyorsabban kész is lettem, csupán 5 perc volt... Kb. ez történt ma, szerintem nem lesz az összes napról ilyen részletes beszámoló, mert nem minden nap lesz időm, és kedvem, most is csak azért írok ennyit mert halálra unnom magam...
Ui.: A kaja rohadt jó!!! Az édes savanyú íz jellemző a szoszókra, a többi kb. olyan mint otthon, de ezek a szoszók isteniek:pJ!!!!
Az utolsó este nagyon rossz volt, mert levágták a hajam. Szerintem elég hülyén néz ki, de a többiek szerint jobban áll mint az elöző. Nem tudom, szerintem szörnyű. Ez az este még abból a szempontból is érdekes volt, hogy elő kellett adnunk egy kiselőadást, én Benivel voltam. Jól beégtünk, mert nem csináltunk semmit, és a kiselőadást nem tudtuk megmutatni, mert rossz volt a projektor. Utána, elmentünk René házához (egyik segítőnk) mert másnap hajnalban (3-kor) onnan indult a repülőnk Cape Townba. Beni nem tudott velem jönni, mert nem találtak neki ott családott, ő Pretoriában maradt. Hajnalban el is indultunk. A reptéren jöttem rá, hogy a nagytáskám nincs velem, mert én azt hittem, hogy valaki kihozza, mert ezt mondták. Nem így történt. Megnyugtattak, hogy majd másnap kihozzák a börődöm. A repülön, velünk utazott Max, a holland srác, Jamie egy segítő, Nina a YFU egyik tagja, Babsy egy kedves öreg hölgy (ő vitt a reptérről a családhoz) és egy német lány, Malin, vele soakt beszéltem a repülőn.
Ezek után át kellett kelnünk egy folyón, kb. bokáig ért a víz. Amugy is meg voltam fázva egy kicsit, de ezek után teljesen megfáztam. A túloldalon visszafordultunk a township felé. Odaérve megdöbbenve tapasztaltuk, hogy a nincstelen emberek, akiknek egy randjuk (helyi pénznem) sincs, mosolyognak. Odafutottak hozzánk, és integettek. Amíg ott voltunk, addig mindenki mosolyogva integetett nekünk, és odajött hozzánk.
Majd jött az újjab átkelés a folyón, itt derékig ért a víz, és a végén, az utolsó 2 méteren 20cm-re besüppedtem az iszapba (mindenki). Kimásztunk a vízből, és egy bambuszerdő várt minket. Mi a Benivel elől voltunk, és elkeztük írtani a bambuszt, és 15p után ki is jugadtunk a másik oldalon. Addigra a vezetőnk is odaért, ő biztos tudott egy rövidebb utat... ott egy 1m-es falon kellett fölmászni, ott a vezetőnk segített. A cípőm nagyon jól nézett ki, kb. 2cm-es sárréteg volt rajta, egy kevés bambusztörmelékkel, és a sárra ragadt hamuval. (errefele sok a bozót tűz, kb. minden második négyzetkilométer leégett terület, a helyiek nem is foglalkoznak vele. Amikor ideértünk, a repülőtérről tartottunk a szállásra, és az autópálya mellett elég nagy tűz volt, mindkét oldalon, de a soffőr nem tulajdonított neki semmi jelentőséget, és tűzoltókat sem lehetett nagyon látni) A szállásunkon kb. 15 percig mostam a cípőm, mire látni lehetett a színét, a zokni ennél már egyszerűbb volt, és avval gyorsabban kész is lettem, csupán 5 perc volt... Kb. ez történt ma, szerintem nem lesz az összes napról ilyen részletes beszámoló, mert nem minden nap lesz időm, és kedvem, most is csak azért írok ennyit mert halálra unnom magam...
Ui.: A kaja rohadt jó!!! Az édes savanyú íz jellemző a szoszókra, a többi kb. olyan mint otthon, de ezek a szoszók isteniek:pJ!!!!
Az utolsó este nagyon rossz volt, mert levágták a hajam. Szerintem elég hülyén néz ki, de a többiek szerint jobban áll mint az elöző. Nem tudom, szerintem szörnyű. Ez az este még abból a szempontból is érdekes volt, hogy elő kellett adnunk egy kiselőadást, én Benivel voltam. Jól beégtünk, mert nem csináltunk semmit, és a kiselőadást nem tudtuk megmutatni, mert rossz volt a projektor. Utána, elmentünk René házához (egyik segítőnk) mert másnap hajnalban (3-kor) onnan indult a repülőnk Cape Townba. Beni nem tudott velem jönni, mert nem találtak neki ott családott, ő Pretoriában maradt. Hajnalban el is indultunk. A reptéren jöttem rá, hogy a nagytáskám nincs velem, mert én azt hittem, hogy valaki kihozza, mert ezt mondták. Nem így történt. Megnyugtattak, hogy majd másnap kihozzák a börődöm. A repülön, velünk utazott Max, a holland srác, Jamie egy segítő, Nina a YFU egyik tagja, Babsy egy kedves öreg hölgy (ő vitt a reptérről a családhoz) és egy német lány, Malin, vele soakt beszéltem a repülőn.
Sikeresen megérkeztünk Dél-Afrikába, kb. 9 órakor, a 12 órásnak tervezett út 36 órásra sikeredett, de legalább itt vagyunk. A reptéren volt egy kis bonyodalom, mivel mikor megérkeztünk, akkor nem találtunk ott senkit aki elvinne minket a felkészítő táborba, utolag kiderült hogy ott voltak csak a reptér másik részén. Fél óráva a leszállás után már uton is voltunk a soffőrünk (Rene) házába, mivel késő volt már elmenni a táborba. Az éjszakát ott töltve, másnap reggel utban voltunk a táborba. Reggel, még elment a család a postára, és utána mentünk a táborba, de mivel a posta zárva volt, ezért a feladni kívánt dolgott visszavittünk. A házban eközben egy eldobot csiktől kigyulladt valami (pontosan nem tudom, hogy mi mert nem értettem) 5p után sikeresen eloltották, és más uton is voltunk a táborba. Itt még szombatig leszünk, és egy csomó hasznos dolgott tudunk/tudtunk meg Dél-Afrikáról. Itt most tél van, ami számomra abból a szempontból szokatlan, hogy reggel 10-ig hideg van, utána meg 30 fok, ez nem vicc, tényleg így van. A szobatársam mondta hogy este amikor megnézték hogy hány fok van, megdöbbenve tapasztalták hogy -4C van... A kaja jó, minden redben van, jófej emberek, szép környék, leginkább a mediterrán éghajlatra emlékeztett, csak annyiban különbözik, hogy ott a fák levelei zöldek, és minden sárga és barna. Az élővilág is elég széles, 2 nap alatt 3 kigyót szedtek össze ebből egy elég veszélyes, ha megharap meghallsz, és 2 boa szererű elég nagy kígyót, kb. 5 méter hosszú lehet.
Jófej emberek vannak itt, legtöbbször megértjük egymást bár néha még adódnak nyelvi különbségek, remélem az év vége felé már nem lesznek:pJ Egyenlőre még nincs honvágyam (ezt julius 9.-én írtam:p) és tök jól vagyok, minden szép és jó.
Jófej emberek vannak itt, legtöbbször megértjük egymást bár néha még adódnak nyelvi különbségek, remélem az év vége felé már nem lesznek:pJ Egyenlőre még nincs honvágyam (ezt julius 9.-én írtam:p) és tök jól vagyok, minden szép és jó.
2008. július 7., hétfő
Akik nem tudnák, hogy miről és kiről fog szolni ez a blog, azoknak röviden összefoglalom,Marosvári Tamás (Toma) vagyok, és 1 évet külföldön fogok tölteni, mint cserediák, Dél-Afrikában, eddigi adatok szerint Fokvárosban.
Az egész reggel 5:10 kor kezdödőt, amikor átvettük a jegyeket, és elkeztünk be chekolni. Eddig minden rendben volt, szokásos bucsúszkodás meg minden. A gondok ott kezdődtek, hogy 7:10-re kiírt indulás egy vihar miatt 7-30-ra csúszott, ami abból a szempontból volt rossz, hogy nekünk Párizsban 45 perc átszállási időnk 25 percre csökkent, ami elég kevés idő akkor reptéren mint a Charles De Gaulle. (világ 3. legnagyobb reptere) Ekkor elkezdtem gondolkodni, hogy mi lesz a lekéssük, Beni aki szintén Dél-Afrikába tartott, próbált nyugtatni, h úgyis elérjük a gépet. A reptéren össze barátkoztunk egy repülésben jártas emberrel, és ő mondta hogy ha gyorsan futunk, akkor még simán elérjük. Ez egy kicsit menyugtatott. De akkor már tudtam, hogy végképp lekéssük a gépet, amikor induláskor ránéztem az órámra és 7:51 volt rajta, ami 41 perces késés, és 4 perc alatt nem lehet átszállni. Párizsig a repülőút igen kényelmetlen volt, és már a repülőgépen mondta a Stewardess hogy mennyük az Air France (velük utaztunk) irodába és ott adnak új jegyet+ szállást. Ez így is lett 2 óra le-föl rohangálás után megvolt a szállás, Hotel Comfort, és egy busz ki is vitt minket a szálláshoz, ez történt eddig ma, a jövőre nézve annyit lehet tudni, hogy holnap (juli 8.-án) indul a gépünk Johannesburgba, amit megpróbálunk elérni.
Az egész reggel 5:10 kor kezdödőt, amikor átvettük a jegyeket, és elkeztünk be chekolni. Eddig minden rendben volt, szokásos bucsúszkodás meg minden. A gondok ott kezdődtek, hogy 7:10-re kiírt indulás egy vihar miatt 7-30-ra csúszott, ami abból a szempontból volt rossz, hogy nekünk Párizsban 45 perc átszállási időnk 25 percre csökkent, ami elég kevés idő akkor reptéren mint a Charles De Gaulle. (világ 3. legnagyobb reptere) Ekkor elkezdtem gondolkodni, hogy mi lesz a lekéssük, Beni aki szintén Dél-Afrikába tartott, próbált nyugtatni, h úgyis elérjük a gépet. A reptéren össze barátkoztunk egy repülésben jártas emberrel, és ő mondta hogy ha gyorsan futunk, akkor még simán elérjük. Ez egy kicsit menyugtatott. De akkor már tudtam, hogy végképp lekéssük a gépet, amikor induláskor ránéztem az órámra és 7:51 volt rajta, ami 41 perces késés, és 4 perc alatt nem lehet átszállni. Párizsig a repülőút igen kényelmetlen volt, és már a repülőgépen mondta a Stewardess hogy mennyük az Air France (velük utaztunk) irodába és ott adnak új jegyet+ szállást. Ez így is lett 2 óra le-föl rohangálás után megvolt a szállás, Hotel Comfort, és egy busz ki is vitt minket a szálláshoz, ez történt eddig ma, a jövőre nézve annyit lehet tudni, hogy holnap (juli 8.-án) indul a gépünk Johannesburgba, amit megpróbálunk elérni.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)