Eddig semmit nem láttam a városból! Nem voltam sehol! Eléggé magam alatt vagyok, mégha az kivülről nem is látszik. A család érdekes, elvileg ez a legjobb család, akit találhattak volna nekem, az alapján, amit írtam magamról. Én azt írtam, hogy szeretek sokat mozogni, eljárni, utazgatni. Erre kaptam egy olyan családot, aki még sosem volt a városon kívűl... Az iskola szornyű, rosszabb mint magyarországon az átlag alatti állami iskolák, pedig azért otthon nincsenek olyan jó általános iskolák. Az iskolát legjobban ahhoz tudom hasonlítani, amit az amerikai filmekben látunk, azokról az iskolákról, ahol nem tanulnak a diákok, a tanárok üvöltöznek a diákokkal és a diákok ezen nevetnek. (ez ma meg is történt itt) Az iskolát 1951-ben alapították, azóta a diákokon, a tanárokon, és az időn kívűl semmi nem változott. Lyukak vannak a falakon, az ajtókat rugni kell hogy kinyiljanak, a falak teli vannak a diákok „munkáival” (az összes fal teli van firkálva)... A diákokról, szerencsére találtam 3 szimpatikus srácot az iskolában. Az iskolában sokan cigiznek, és minden hétvégén vannak partik, ahol rendszeresen isznak az emberek, tehát nem az én életstilusomat élik itt az emberek. Azt mondták a felkészítő táborban, hogy külföldön nem divat a nem tanulás, ehhez képest itt örülnek a gyerekek, ha nem buknak meg!!!
Az idő sem nekem kedvez, amióta itt vagyok, meg vagyok fázva, kb. 15C lehet, szakad az eső, és erősen fúj a szél, ki nem igazán lehet menni. Az ember elvileg csak a jóra emlékszik, az elmult 9 napból, én csak a felkészítő táborra emlékszem, mint jó dolog, amióta itt vagyok a családnál, maximum annyo jó dolog történt velem, hogy megtudtam, hogy Sami iskolájában tudok kriketezni.