Felkészülve arra hogy hajnalban akár -5 fok is lehet, 4 takaróban és 1 hálózsákban feküdtem le. Szerencsére nem is fáztam. Reggel fél 8 kor volt reggeli, és fél 9 kor indultunk a Townshipbe (nyomornegyed) ami a szállásunktól kb. 500/1000m-re lehetett, a szembe lévő domboldalba. Nem egyenesen oda mentünk, hanem egy kis kitérőt tettünk a vadonba. A kisérőnk fogott nekünk valami gyíkszerű állatot, kb. 1 méter hosszú volt, de megnyugtatott minket, hogy amir fogott az egy gyerek, és hogy a kifejlett példányok 2,5 méter hosszuak...
Ezek után át kellett kelnünk egy folyón, kb. bokáig ért a víz. Amugy is meg voltam fázva egy kicsit, de ezek után teljesen megfáztam. A túloldalon visszafordultunk a township felé. Odaérve megdöbbenve tapasztaltuk, hogy a nincstelen emberek, akiknek egy randjuk (helyi pénznem) sincs, mosolyognak. Odafutottak hozzánk, és integettek. Amíg ott voltunk, addig mindenki mosolyogva integetett nekünk, és odajött hozzánk.
Majd jött az újjab átkelés a folyón, itt derékig ért a víz, és a végén, az utolsó 2 méteren 20cm-re besüppedtem az iszapba (mindenki). Kimásztunk a vízből, és egy bambuszerdő várt minket. Mi a Benivel elől voltunk, és elkeztük írtani a bambuszt, és 15p után ki is jugadtunk a másik oldalon. Addigra a vezetőnk is odaért, ő biztos tudott egy rövidebb utat... ott egy 1m-es falon kellett fölmászni, ott a vezetőnk segített. A cípőm nagyon jól nézett ki, kb. 2cm-es sárréteg volt rajta, egy kevés bambusztörmelékkel, és a sárra ragadt hamuval. (errefele sok a bozót tűz, kb. minden második négyzetkilométer leégett terület, a helyiek nem is foglalkoznak vele. Amikor ideértünk, a repülőtérről tartottunk a szállásra, és az autópálya mellett elég nagy tűz volt, mindkét oldalon, de a soffőr nem tulajdonított neki semmi jelentőséget, és tűzoltókat sem lehetett nagyon látni) A szállásunkon kb. 15 percig mostam a cípőm, mire látni lehetett a színét, a zokni ennél már egyszerűbb volt, és avval gyorsabban kész is lettem, csupán 5 perc volt... Kb. ez történt ma, szerintem nem lesz az összes napról ilyen részletes beszámoló, mert nem minden nap lesz időm, és kedvem, most is csak azért írok ennyit mert halálra unnom magam...
Ui.: A kaja rohadt jó!!! Az édes savanyú íz jellemző a szoszókra, a többi kb. olyan mint otthon, de ezek a szoszók isteniek:pJ!!!!
Az utolsó este nagyon rossz volt, mert levágták a hajam. Szerintem elég hülyén néz ki, de a többiek szerint jobban áll mint az elöző. Nem tudom, szerintem szörnyű. Ez az este még abból a szempontból is érdekes volt, hogy elő kellett adnunk egy kiselőadást, én Benivel voltam. Jól beégtünk, mert nem csináltunk semmit, és a kiselőadást nem tudtuk megmutatni, mert rossz volt a projektor. Utána, elmentünk René házához (egyik segítőnk) mert másnap hajnalban (3-kor) onnan indult a repülőnk Cape Townba. Beni nem tudott velem jönni, mert nem találtak neki ott családott, ő Pretoriában maradt. Hajnalban el is indultunk. A reptéren jöttem rá, hogy a nagytáskám nincs velem, mert én azt hittem, hogy valaki kihozza, mert ezt mondták. Nem így történt. Megnyugtattak, hogy majd másnap kihozzák a börődöm. A repülön, velünk utazott Max, a holland srác, Jamie egy segítő, Nina a YFU egyik tagja, Babsy egy kedves öreg hölgy (ő vitt a reptérről a családhoz) és egy német lány, Malin, vele soakt beszéltem a repülőn.